Felvonás, Jelenet
1 1, 1| sas elrepült.~CONDIANUS~S most újra ölelve, édesem, kikért
2 1, 1| LUCIUS~Félre, barátim, most a gondokat, űzze őket el
3 1, 1| űzze őket el a kocka, bor, most ez a divat.~CONDIANUS~Tedd,
4 1, 1| fejére ki mondna még halált? Most fel tehát, mert esdve lesznek
5 1, 1| láncimat, s egy égi mentő szóla most le hozzám, s parancsolá,
6 1, 1| hálaérzete s ha sok, ki most lebeg rózsa kor körül, tovább
7 1, 2| rossz lépéstől vonva vissza most.~LUCILLA~Természetes, Fadilla
8 1, 2| találkozánk, de hagyjuk ezt most. Te agg Arrius, te még ősz
9 1, 2| kívántam, hogy lerázzalak, most már nem féltem tervem sikerét;
10 1, 3| vészvihar tehette azzá, mi most, kitépve minden szentet,
11 1, 3| még fiad? Óh, Pertinax, most rajtam áll, szerezni fényemet,
12 2, 1| igen hát, Marcia javára, most jön eszembe, Claudius, hogy
13 2, 1| én tettem, mit tehettem, most rajtatok a sor, és mentül
14 2, 1| míg te virrasztasz érte, most kéri tőled szíve birtokát.
15 2, 1| rád, mint éppen ekkor, és most hagynál el, kedves, engemet?~
16 2, 1| bosszújától remegjen az utóvilág. Most Lucius, az ég legyen veled,
17 2, 2| de akkor honfi voltál, most siess tehát, és öld meg
18 2, 3| kimondtam, mi szívemen vala; most Rómán az istenek könyörüljenek.~
19 2, 3| mértékben irántam rossz vala. Most, Cleander, te vagy csak
20 2, 4| véghangjai zengnek el.)~ ~JULIA~Most érzem erősnek újra magam,
21 2, 4| égi ír enyhíti kínomat. Most újra dacolhatok sorsom viharfedezte
22 2, 4| ha senki sem zavart. De most az ég malasztja szállt le
23 2, 4| imádság gyászos mézeit; most az emberek mind megcsaltanak,
24 2, 4| előbb megveték, nem hallja most imádságomat.~AGG~Szegény,
25 2, 4| ég elvette elmém világát; most sötét, nehéz sötét vagyon.
26 2, 4| igen, így hívtak egykor, de most már a régi nem vagyok. Nincs
27 3, 1| Elérkezett a bosszú napja, most üvöltöm füledbe vétkedet
28 3, 1| nem vala szükséged reá; de most, midőn üvölt a fergeteg
29 3, 1| megmentni, vagy elesni veled. Most tenni kell, a szó csak dőre
30 3, 2| nép újra atyának fogad. Most tenni kell, férfiak; kik
31 3, 2| megjavulok, megjavulok, csak most ez egyszer mentsetek meg
32 3, 2| Mind elsietnek.)~LUCILLA~Most ketten leszünk, Commodus,
33 3, 2| isteni, jutalmam uramtól most úgyis a halál lesz, de ám
34 3, 2| Cleander a pór lett consul. - Most, őrök el, Pertinaxot kötözve
35 4, 1| könyörületet sehol sem lelek. Most a gladiátorok közé jöttem,
36 4, 1| szerettél engemet, atyám, és most oly hideg e szív, nincs
37 4, 2| élted napja, veszve vagy! Most számon kérünk!~MATERNUS~
38 4, 2| könyörület, légy nemes!~MATERNUS~Most mondtad ki ítéleted! Könyörület
39 4, 2| elesett a vak szerszám, most vérzzen a zsarnok. Én feláldozám
40 4, 2| feláldozám nektek testvéremet, most ti áldozzatok a honnak egy
41 4, 2| ország vére hízlalá őt, most illik, ő is hizlalja a nemes
42 4, 2| ismértelek. De ez már elmúlt, most vér van csak mindenütt.
43 4, 2| mindenütt. Te Marciám valál, most kedvesem a halál.~MARCIA~
44 4, 2| Én szeretlek, szeretlek most is, Lucius! Mint ember embert
45 4, 3| örömöket, minden keservivel. Most nékem a halál csak megváltást
46 4, 3| akkor még sem borzadánk; és most a küszöb előtt, mely választja
47 4, 3| mi rejtezik a homályban, most remegjek gyáva asszonyként?
48 4, 3| a tett helyett. Mást én most nem tudok.~MARCIA~Az tudja
49 4, 3| éltünk mézeit. - Virginiám, most halni menni kell. Az Isten
50 4, 3| veled! Honom! Fel új honba most! (Maximus Condianussal el.)~
51 4, 5| mindenem ezen életben volt, de most már, midőn elutáltattad
52 4, 5| beértem az oroszlánlyukba, most rajta, rajta. Hol ő? Itt,
53 4, 5| lepercegett, ha, ha, ha. Még most is nyakán az ékszer, s oly
54 4, 5| engem megölne? Óh, nem, ő most ártatlan.~MARCIA~Isten,
55 4, 5| tudtak volna éltet lehellni, most kihalva, szemei becsukva,
56 4, 5| becsukva, az ég bezárva bennek. Most hiszek istenekbe, mert lelke
57 4, 5| imádom, őt szeretem egybe most. Keble néma, egy csepp mozgás
58 4, 5| írt fog szerezni idővel. Most a hon oltárihoz! Ez legyen
59 Info | Lucius: Mondd, jó fiú, most férgeidnek, hogy ki vagy,
|