Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|           Pertinax-feliratú ház, ~Condianus, Virginia, rabszolgák bútorokat
 2   1,  1|    fészkébül a nagy sas elrepült.~CONDIANUS~S most újra ölelve, édesem,
 3   1,  1|          bú sóhaját jöttöd elölé.~CONDIANUS~Óh, édesem, mi hosszú, hosszú
 4   1,  1|            mely az ég felé vezet.~CONDIANUS~Szólj hát, Virginiám, mi
 5   1,  1|      másodszor az ifjú megszólít.~CONDIANUS~Tovább, kérlek, Virginiám.~
 6   1,  1|    kebelnek ily hölgyi gyöngeség?~CONDIANUS~Hallgatok, sőt, igen is,
 7   1,  1|           mindig komolyb leszesz?~CONDIANUS~Virginiám, akkor, tudod,
 8   1,  1|           tettem, szólj csak, óh?~CONDIANUS~Semmit, éppen semmit, ládd,
 9   1,  1|       lemosolygom arcod fellegét.~CONDIANUS~Isméred Commodust?~VIRGINIA~
10   1,  1|       valék, midőn Rómát elhagyá.~CONDIANUS (magában)~Három napja éppen,
11   1,  1|      láttam kedves arcodat. (El.)~CONDIANUS~Sötét gyanúk váltják fel
12   1,  1|          szemedbe visszasugárzni.~CONDIANUS~Óh, öcsém, kettős tőr dühöng
13   1,  1|        egyedül e dőre pálya volt.~CONDIANUS~Öcsém, te mindig oly igen
14   1,  1|            hogy holtig hű leszek.~CONDIANUS~Ne vágyd tudni titkomat,
15   1,  1|         az; és ez is - megvetett.~CONDIANUS~Felkészülék ellened dacom
16   1,  1|        hallgatózva kilép.) És te, Condianus, mi túlvilági terveket koholsz,
17   1,  1|          porként összedűlnek itt.~CONDIANUS~Lucius, ma különös jókedvbe
18   1,  1|          szabadság fénysugárival.~CONDIANUS (súgva)~Az istenekre, nem
19   1,  1|      kocka, bor, most ez a divat.~CONDIANUS~Tedd, Lucius, szívedre jobbodat.
20   1,  1| barátomnak téged vágytalak; igen, Condianus, imám a hon, imádom azt
21   1,  1|          díszmenet jön. Virginia, Condianus és Lucius egy szegletbe
22   1,  1|            Hilár és Commodus egy?~CONDIANUS~Beteljesült, amitől remegtem
23   1,  1|      Maternus, valóban szánom őt.~CONDIANUS~És én a rabban a honfit
24   2,  2| tulajdonodat pótlom vissza csak. (Condianus visszatér.)~CONDIANUS~Elvitték
25   2,  2|             Condianus visszatér.)~CONDIANUS~Elvitték őt a csúf zsoldosok,
26   2,  2|     veszte keservet hozzon nékie?~CONDIANUS~Anyám, vár tőröm, vigasztalódj,
27   2,  2|      pedig oly porkicsiny vagyok.~CONDIANUS~Őrült, szegény. Lucius,
28   2,  2|          gyomra lesz. Öld meg őt!~CONDIANUS~Így kell egymást viszont
29   2,  2|          alatt.~LUCIUS~Sötét van, Condianus, elborult a nap, s ki nem
30   2,  2|         ez sötétben eltemetve én.~CONDIANUS~Nem jössz be hozzám nyugodni
31   2,  2|        ember, felosztni bánatunk.~CONDIANUS~Az ég legyen irgalmas hát
32   3,  2|           jőj újra. (Cleander el, Condianus, Virginia, őrség jő.)~CONDIANUS~
33   3,  2|   Condianus, Virginia, őrség jő.)~CONDIANUS~Azt merték uram, hazudni
34   3,  2|         visszatartólag, kedvesem.~CONDIANUS~Nem, császár, ő nálad nem
35   3,  2|          jog az erősbhöz hajlana?~CONDIANUS~Akkor átkom felijesztené
36   3,  2|          a lapos béka? Mit akkor?~CONDIANUS~Akkor szívedbe ébredne fel
37   3,  2|      remegj, leányka, én védelek!~CONDIANUS~Óh, Virginiám! Így meghalnom
38   4,  3|         HARMADIK JELENET~(Tömlöc, Condianus.)~ ~CONDIANUS~Rideg falak
39   4,  3|    JELENET~(Tömlöc, Condianus.)~ ~CONDIANUS~Rideg falak körömbe, néma
40   4,  3|    Maximus bejő.)~MAXIMUS~Bátyám!~CONDIANUS~Öcsém, mi hozott e szörnyű
41   4,  3|      öcséd végkérését. Ígérd meg!~CONDIANUS~Mi még hatalmamban áll,
42   4,  3|         menj, az istenekre! Menj, Condianus, szabadítsd meg magadat,
43   4,  3|       magadat, én érted meghalok.~CONDIANUS~Ah öcsém, ezt tőled várhatám!
44   4,  3|          Hagyj meghalnom engemet!~CONDIANUS~Ah öcsém, és felteszed-e
45   4,  3|        óra, és majd későn leszen.~CONDIANUS~Hát azt hiszed talán, hogy
46   4,  3|       remegjek gyáva asszonyként? Condianus hajolni nem tanult.~MAXIMUS~
47   4,  3|          siess! Fuss, menj hamar!~CONDIANUS~Boldog élet! Mi ez? Mi a
48   4,  3|           megtörne szíve kínodon.~CONDIANUS~Nincs-e hatalmamban kínaimnak
49   4,  3|        ezt mondani büszke leszek.~CONDIANUS, MAXIMUS~Anyám, drága jó
50   4,  3|          itt két szép virág vala.~CONDIANUS~Ne gondolj erre, jó anyám.
51   4,  3|    gyermekimre anyjok büszke lőn.~CONDIANUS~Anyám, ne szánj! Mert keserved
52   4,  3|       anyám, ah, újra egy csapás!~CONDIANUS~Nagy lelked is meghajla
53   4,  3|           ég, - drága testvéreim!~CONDIANUS~Virginiám, hát minden összejön
54   4,  3|     álomba merült. Felköltsem őt?~CONDIANUS~Nyugodjék. Ébren úgyis oly
55   4,  3|          a jó Marcia nem segítne.~CONDIANUS~Jó leány, vedd forró hálaérzetim
56   4,  3|       vagyon. (Poroszlók jönnek.)~CONDIANUS~Értem jövétek? Jó, én készen
57   4,  3|        csak s új honban is a régi Condianus megmarad. Lesújtom itt e
58   4,  3|          sincs nyugtod, jó anyám!~CONDIANUS~Az ég tehát ti véletek!