Felvonás, Jelenet
1 1, 1| megszólíta hát, s oly édes volt e szó, mintha szívéből nőlt
2 1, 1| csak egyedül e dőre pálya volt.~CONDIANUS~Öcsém, te mindig
3 1, 2| mosolyga, és ez végmosolya volt. Mint ember ígérted, mint
4 1, 2| testvéredet, és a hír hazug volt, midőn azt kiáltá, mert
5 1, 2| ki a hon szent reménye volt.~LUCILLA (nevetve)~Csak
6 1, 2| amint enyémnek csak szerelme volt, s hogy súgja szíved legbensőbb
7 1, 2| COMMODUS~Hah, Fadilla, ez volt tehát sima beszéded! Ne
8 1, 3| szívnek is valának érzeti, nem volt az mindég oly sötét, üres;
9 1, 3| e világ nyomorszülöttje volt. Bilincszörej között láttam
10 1, 3| mert becsén korbács és békó volt lefestve csak. E rableány
11 1, 3| lefestve csak. E rableány volt üdvöm képzete, mindenem
12 1, 3| jövőre még. Két gyermek volt szerelmünk záloga, s a rableány
13 2, 1| mely a haza dicső reménye volt és tán e tettetekre is tudtok
14 2, 1| Ládd, nekem, ládd, sose volt még oly szükségem rád, mint
15 2, 2| szívem, mely őket szeretni volt teremtve, őket gyűlölni
16 2, 2| megvetett, egy imám a hon volt, mely ki nem ereszte karjai
17 2, 2| elrepült s keservem ő vala. Ő volt a csillag, mely vezérelte
18 2, 2| vezérelte rózsás utamat, ő volt a csillag, mely ége viharos
19 2, 2| éjeken törött hajón felett. Ő volt az isten, mely mindenütt
20 2, 2| Ismertelek, de már ez oly régen volt, még Saturnus aranykora
21 2, 3| veszteket jelentheti. Borzas éj volt tegnap, fenyítve, hogy a
22 2, 3| városunkba.~ARRIUS~Borzas volt az ég a gonoszoknak, és
23 2, 3| nevében, kinek béreltje volt, orozva kívánta megölni
24 2, 3| jó atyám, hisz ő oly jó volt, oly szerény, és mérhetetlen
25 2, 3| vagy csak egy fiam. Két fia volt a boldog atyának, mint két
26 2, 4| JULIA~Dicsőn beszélsz, agg. Volt nekem egy leányom, dicső
27 2, 4| életem telén. Egy bimbaja volt a vén gerébnek, ő volt az
28 2, 4| bimbaja volt a vén gerébnek, ő volt az élet keblem érzetén,
29 2, 4| borúban, vigasztalóm sehol se volt nekem, s visszarezegtek
30 2, 4| leszesz, mint régi istenem volt, az még nem is tudá, hogy
31 2, 4| Szép egekbe lakott, s nem volt gondja e por föld picinke
32 2, 4| hivék, mert oly jó dolgom volt, hogy nem láttam az imádság
33 2, 4| kit szereték; ő oly lény volt, minőt akkor adának nekünk
34 2, 4| S e kárpótlás oly dicső volt. De hát, hitetek vigasztalását!~
35 3, 2| labdája lőn. Ezt kötelességem volt mondani, e szent kötelességet
36 4, 1| ELSŐ GLADIÁTOR~Szép volt nézni, társ, midőn Claudiusra
37 4, 1| MÁSODIK GLADIÁTOR~S a nép nem volt megelégedve, kérte halálát?~
38 4, 1| ELSŐ GLADIÁTOR~A nép néma volt s aggódva Commodusra mereszté
39 4, 1| hívtak, és atyám a rény volt, és anyám is az vala és
40 4, 1| emberek, s oly sima képek volt! De te vagy az, ki azt hitetéd
41 4, 1| beverte fejét. Végszava volt: Mondjátok meg Commodusnak,
42 4, 1| Utolsó lehelte pedig ez volt: Róma, véled sírba szállok!
43 4, 1| véresek. Mi szép, jó atyám volt, és ő elveszett. Ő szerete
44 4, 2| Vétkezék, de szívem nem volt elromolva. Én akartam boldogítni
45 4, 2| cseppre már, és ez fiam volt.~LUCIUS~Nem igaz, kedvesem
46 4, 2| LUCIUS~Nem igaz, kedvesem volt, reményem romja ez.~PERTINAX~
47 4, 2| romja ez.~PERTINAX~Fiam volt, pártos, áruló fiam, az
48 4, 2| minden igaztalanságot. És mi volt veszted oka? Az, hogy a
49 4, 3| reményem mindenem szemekben volt. Úgy őrztem őket, mint egy
50 4, 3| nyugodt lesz, mint övé volt. Én hiszem tanításait, és
51 4, 5| itt, ezen eltépett népjog volt lábai alatt. (Egy darab
52 4, 5| mert mindenem ezen életben volt, de most már, midőn elutáltattad
53 4, 5| MARCIA~Isten, mi kevés volt néked egy halál, ha ennyi
54 4, 5| reményben.~LUCIUS~Különös ember volt ez, ugyebár? Megbocsájta
|