Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|           elorzott mindenét, s az ég meghallgatá e könyörgést,
 2   1,  1|       könnyemmel, utadba, mely az ég felé vezet.~CONDIANUS~Szólj
 3   1,  1|        akkor, tudod, tündöklik az ég, és hízelegve csalja a virágot,
 4   1,  1|     szolga keblében egy szent tűz ég, eremben Róma régi vére
 5   1,  1|         föld hatalminak; mivel az ég ajándoka csak az, ti venni
 6   1,  2|           szívében a hon szerelme ég.~LUCILLA (félre)~Hah, átkozott
 7   1,  2|      felejtni, mindent, mi nem az ég maga. S e leányról örökre
 8   1,  2|        eleste néki hoz halált. Az ég veled, testvérem, én kívánom,
 9   1,  3|    Laresek oltárukon áldozati tűz ég.)~ ~PERTINAX~Honom, ím újra
10   1,  3|        kivéve azt, mely a hazáért ég, s csak a hontól vett porral
11   1,  3|       PERTINAX~Te jó fiú vagy, az ég megáldjon érte.~CLEANDER~
12   2,  1|           ha ember ezred szikrája ég még a hamu között, tudom,
13   2,  1|          övé leve. Óh, szakadj le ég, zúzd össze a világot, hogy
14   2,  1|         utóvilág. Most Lucius, az ég legyen veled, a galamb is
15   2,  2|    fergeteg, s hol ő vala, ott az ég is létezett, őt álmodám,
16   2,  2|         felhatott, és elborult az ég, sötét vagyon és ez sötétben
17   2,  2|  felosztni bánatunk.~CONDIANUS~Az ég legyen irgalmas hát velünk.~
18   2,  2|          velünk.~LUCIUS~Ah, de az ég oly kemény, barátom, ahhoz
19   2,  3|         előjelekkel a föld, és az ég tele; nem szokott pedig
20   2,  3| városunkba.~ARRIUS~Borzas volt az ég a gonoszoknak, és bőgése
21   2,  4|          enyhet nem talál a forró ég alatt, csak egyedül ő vesz
22   2,  4|      senki sem zavart. De most az ég malasztja szállt le hozzám,
23   2,  4|       kiállhat emberi kebel, s az ég elvette elmém világát; most
24   3,  1|       Hallod! Hallod, jó anya, az ég üvölti, hogy szavad igaz.
25   3,  1|            mint álbarátjaid. - Ah ég! Fiam, fiam, és ezt is ő
26   3,  1|           könnyeimmel.~ARRIUS~Óh, ég, mi nehéz ítéleted! Óh,
27   3,  1|         hallik.) Bátyám, fiam, az ég őrizzen titeket! (Elrohan.)~
28   3,  2|           Lecsendesült a vész, az ég veled! És újra jönnöm már
29   4,  1| Eltitkolám éltem tüzét, melyet az ég gyújta elménkbe. Óh, Commodus,
30   4,  1|         egy esztelenre lelék. Óh, ég, vedd nekem is így elmémet,
31   4,  1|          Hah, iszonyú! Úgy hát az ég legyen segélyetek. De büntetlenül
32   4,  1|       mérője.~JULIA~Gyermekem, ah ég, jó gyermekem, többé már
33   4,  1|       gyilkosok! Hol van leányom? Ég, add meg őt nekem! Leányomat,
34   4,  1|         halni éltemet. Óh, segélj ég! Kő, szirt, emberi érzet,
35   4,  1|         Commodus mondta: Dörög az ég s a vak villáminak sújtni
36   4,  1|           és mégis bilincsbe! Óh, ég, szakadj le, föld, meny,
37   4,  2|  szégyenel. Isten veled, fiam, az ég megáldja minden léptedet. (
38   4,  2|            pártos, áruló fiam, az ég büntetése hullt reája; az
39   4,  3|            hogy irigyelve néze az ég s világ. És én újra éltem
40   4,  3|     Virginia.)~VIRGINIA~Anyám, ah ég, - drága testvéreim!~CONDIANUS~
41   4,  3|   tapasztalatlan kis galambot. Az ég fogja fizetni tettedet.
42   4,  3|    zsarnokit. Minden csepp vér az ég felé röpül, pirítani hazámnak
43   4,  3|            jó anyám!~CONDIANUS~Az ég tehát ti véletek! De hisz
44   4,  3|           varázsoltatok, nekem az ég kipótolandja, úgy egy üdv
45   4,  4|    Átkozottak, jőjetek! Hogyha az ég oly magosan áll, hogy oda
46   4,  4|            adjon néki a kegyelmes ég már nyugalmat.~JULIA~Sötét
47   4,  4|         is kiástok, nyomorúk! Ah, ég, ah Virginiám! (Elvitetnek.)~ ~
48   4,  5|          Igen, csak hamar. - Nézd ég és föld, megvan, megtörtént,
49   4,  5|          berohan)~Való tehát, óh, ég, ajkai becsukvák, ajkai,
50   4,  5|      kihalva, szemei becsukva, az ég bezárva bennek. Most hiszek