Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|         felé vezet.~CONDIANUS~Szólj hát, Virginiám, mi öröm hajnallott
 2   1,  1|           Te jó testvér vagy, halld hát titkomat; de vissza ne élj
 3   1,  1|    Virginiám.~VIRGINIA~Ő megszólíta hát, s oly édes volt e szó,
 4   1,  1|              így elfajula Róma vére hát? De, szolga, te érzni, szólni
 5   1,  1|            COMMODUS~S még ez is? De hát vétségedet -~MATERNUS~Nincs,
 6   1,  2|          tetteidre, üdőt hagyok, de hát az ily fiúnak atyja mi is
 7   1,  2|            a bajnok trónba ülni. Ez hát fiad (Félre.) - kívánnám,
 8   1,  2|           rabbá lenni kéj. Addig is hát, míg újulni látjuk új színekbe
 9   1,  2|      jóllakott.~FADILLA~Fortine [?] hát, mitől remegtem én. Hasztalan
10   1,  2|            húz a kevély, terjesszük hát azért a fényűzést közöttük
11   1,  3|     összetördösik. Óh, küldjétek el hát szívére, istenek, bárkik
12   1,  3|            Megölelve.) óh, nézd, mi hát az ember? Tehetlen egy gyönge
13   2,  1|       Uroknak választottak, érezzék hát, hogy urok vagyon. Örülhet
14   2,  1|           COMMODUS~Igen, igen, vedd hát parancsomat s menj, Pertinax,
15   2,  1|           őrült? Vagy lázadó? Utána hát, fogjátok meg hamar! (Néhányan
16   2,  1|             ha hátra nem tekint. De hát hol régi kedvetek, urak?
17   2,  1|             félrészegen)~Igen, igen hát, Marcia javára, most jön
18   2,  1|           Jogait kívánja, és vannak hát a népnek is jogai? Az adózáson
19   2,  1|      haljatok meg. (Kint újra zaj.) Hát újra üvöltenek? Perennis,
20   2,  2|           zsarnok! - gyermekét. Fel hát, szavam trónodnak fényéhez
21   2,  2|           az.~JULIA~Óh, azért bír-e hát az ember csak eget, hogy
22   2,  2|     CONDIANUS~Az ég legyen irgalmas hát velünk.~LUCIUS~Ah, de az
23   2,  3|        PERTINAX~Az istenekre, szólj hát, Cleander!~CLEANDER~Ládd,
24   2,  3|           te eleget tudsz. Átkozott hát a gonosztevő, örökre és
25   2,  3|             ily keservet elélni éle hát át ez agg szív súlyos éveket,
26   2,  4|             senki itt már, halandót hát sehol sem lelek, felfalták-e
27   2,  4|        kárpótlás oly dicső volt. De hát, hitetek vigasztalását!~
28   3,  1|       üvölti, hogy szavad igaz. Jer hát velem a vérlakomára! (Felemeli.)~
29   3,  2|      mondjad ezt, halálomat kívánja hát a nép? Szörnyű! Én meghalok,
30   3,  2|           szép Marciám!~MARCIA~Hah! Hát már annyi könyörület sincs
31   3,  2|           hideg, oly kéj nélküli. S hát én szeressem a világot,
32   4,  1|             vagy igen? - Feleljetek hát és kérlek benneteket, ha
33   4,  1|            üdv, óh, élemény, óh! De hát már ily alacsony alakba
34   4,  1|           kellene messze mennem! De hát, te jóllakott Filozófus,
35   4,  1|            MARCIA~Hah, iszonyú! Úgy hát az ég legyen segélyetek.
36   4,  1|         látszik, hogy gyomrod tele. Hát nem tudod, hegy vígnak tartja
37   4,  2|     CLEANDER~Ah istenek, hol leljek hát könyörületet, ha testvérem
38   4,  2|            ha testvérem halni hágy? Hát még a többi emberek!~MATERNUS~
39   4,  3|           mely az erény? - Igen, de hát ez oly félelmes lenne, attól
40   4,  3|             későn leszen.~CONDIANUS~Hát azt hiszed talán, hogy félem
41   4,  3|             képest.~MAXIMUS~Képzeld hát anyánkat, ha már magadért
42   4,  3|    testvéreim!~CONDIANUS~Virginiám, hát minden összejön még ma,
43   4,  3|              álmodva)~Jó gyermekem, hát elhágysz engemet? Kisújtva
44   4,  4|             veszély után.~AGG~Szólj hát bővebben, ki vagy? Mi történt?
45   4,  5| összehúzódik.) Micilius, ki nagyobb hát?~MÁSODIK UDVARONC~Uram,
46   4,  5|     megbocsájta. Én is megbocsájtok hát a szép Marciának, ki tőlem