Felvonás,  Jelenet

 1   1,  2|             s ha több, úgy ők nagy emberek, s korcs császárjok.~LUCILLA~
 2   2,  2|          azt meg ne fertőztesse az emberek badar ítélete. Láttam e
 3   2,  4|          szeretni teremtvék minden emberek és szerelmek az isteni parancs.
 4   2,  4|              Lucius jő.)~LUCIUS~Ti emberek, hej! Nincsen senki itt
 5   2,  4|         sír.~AGG~Szerencsétlen, mi emberek vagyunk.~LUCIUS~Mit mondasz,
 6   2,  4|           picinke emberire. Miféle emberek vagytok tehát, hogy a föld
 7   2,  4|            gyászos mézeit; most az emberek mind megcsaltanak, nem akadt
 8   2,  4|            kínom az embereknek, az emberek nevetnek engemet. A kő könyörületesebb,
 9   3,  1|        átka ez. Nem látjátok-e, az emberek mint kerülik egymást vérengző
10   3,  1|    végtelen, mint a nagy istenség. Emberek! Lehúny a nap, hogy dicsőbb
11   3,  1|            mondom. Én ölöm meg őt. Emberek, mit tett nektek, hogy meg
12   3,  2|          az emberiség dacára, hogy emberek valátok. (Mind elsietnek.)~
13   4,  1|      császár!! (Lucius jő.)~LUCIUS~Emberek, emberek! - Ha emberek vagytok!~
14   4,  1|        Lucius jő.)~LUCIUS~Emberek, emberek! - Ha emberek vagytok!~ELSŐ
15   4,  1|      LUCIUS~Emberek, emberek! - Ha emberek vagytok!~ELSŐ GLADIÁTOR~
16   4,  1|            nékem véle kell vívnom, emberek! Lássátok, könyörüljetek
17   4,  1|          vívhatsz vele.~LUCIUS~Ah, emberek, lássátok, én kerestem könyörületet
18   4,  1|           azólta szüntelen fáj, jó emberek nekem!! (Kürt.)~ELSŐ GLADIÁTOR~
19   4,  1|           nincsen sült számodra az emberek között?~LUCIUS~Hogy érted
20   4,  1|           Engem igen megcsaltak az emberek, s oly sima képek volt!
21   4,  1|         engedő és ne féld, hogy az emberek gyávának fognak mondani.
22   4,  1|          ez rajtam történe. Utána, emberek! S annyi arany a díj, mennyit
23   4,  1|          csak nem veszesz bosszút! Emberek, hagyjátok őt, hisz őrült!~
24   4,  1|           A kő sír könnyeket, s ti emberek nem érzitek, elvesz a világ,
25   4,  1|        kiége már. S ti nézhetitek, emberek, nézhetitek, hogy atyátok,
26   4,  1|             mind, öljétek egymást, emberek! A barmok élnek csak békében,
27   4,  1|           körülmutatva.) Nézzétek, emberek, ezüst fürtjei véresek.
28   4,  2|        halni hágy? Hát még a többi emberek!~MATERNUS~Keress szívedben
29   4,  2|       tiszta fény lesz, melynél az emberek embereknek ismerendik mind
30   4,  3|           nem lenni, mint vélik az emberek. S vajh, mi dőrék lennének
31   4,  3|           földön terjede szét s az emberek szívekbe önté az égi malasztot.
32   4,  3|            arra, hogy testvérek az emberek, egy atyának, egy Istennek
33   4,  3|           Nem áldozandnak többé az emberek embertárst isteniknek, engesztelésül;
34   4,  4|         Virginiát hozva.)~MATERNUS~Emberek, emberek, ők keresnek, ők
35   4,  4|          hozva.)~MATERNUS~Emberek, emberek, ők keresnek, ők meg akarnak
36   4,  4|    Hallottam, hogy ti, könyrülő jó emberek vagytok, kik segítitek az
37   4,  5|             egy szörnnyé leszek az emberek között, s a nőbosszútól
38   4,  5|         úgy könyörüljenek rajta az emberek, mint ő könyörüle rajtok.~
39   4,  5| aranyláncnak. Ha, ha, ha, nézzétek emberek, ő meghalt, meg, mondom.
40   4,  5|    hasztalan nyomorult eb. Ha, ha, emberek! Emberek, kutyák, kövek,
41   4,  5|     nyomorult eb. Ha, ha, emberek! Emberek, kutyák, kövek, szirtek,
42   4,  5|            kutyák, kövek, szirtek, emberek!!! (Marcia belép.) Aha,
43   4,  5|         itt van ő. Ne zsaroljatok, emberek, hisz csak leányomért hagytam
44   4,  5|           oly szívtelenek vagytok, emberek; leányom, csak egyszer mondjad
45 Info   |        lépcsőt fényegéhez. Mert az emberek úgyse nekik mint jövénk
46 Info   |            nincs Isten, csak botor emberek remélkednek, hogy olykor