Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|       bánt értem? Mondd meg, óh, nekem, mondd szíved rejtekét;
 2   1,  1|       Habár nem adták az istenek nekem, hogy hazámban hont találjak
 3   1,  1|           én elismertelek, kezet nekem, és szívet én adok. Bár
 4   1,  1|       azt, és áldom létedet, add nekem azt, mit venni bűn neked.
 5   1,  2|        lehetlen többet hallanom, nekem nyugodni kell, kialudni
 6   1,  2|       Hah, átkozott! Lakoljon az nekem.~LUCILLA~Óh, ne mondd ki
 7   1,  3|          mélyéből felnyújtá őket nekem, felnyújtá és elköltözött,
 8   1,  3|      megbocsájttak, rabgyermekim nekem, s meg nem vetették a kaján
 9   1,  3|        sorsnak vaskezét, por már nekem a fényvilág, és szívemben
10   1,  3|    tőreit; ti félelmesek vagytok nekem, én is néktek az leszek.
11   2,  1|         Pertinax, kerítsd meg őt nekem, munkád jutalma, tudod,
12   2,  1|         tovább tehát. Bort, bort nekem, elölni benne rémes képzetim;
13   2,  1|      menni én; ki tiltja meg ezt nekem? Én tisztelem a jó fejedelmet,
14   2,  1|        Lucius, óh, ébredj! Ládd, nekem, ládd, sose volt még oly
15   2,  2|       Hah, ti szolgák! Gyermekem nekem, Virginiám, vagy átkom az
16   2,  2|       hosszú kardomat? Lássátok, nekem ily hosszú kell ám, mert
17   2,  3|      veszejttem el. De kis ár ez nekem, melyet meggyőződésemnek
18   2,  4|       Dicsőn beszélsz, agg. Volt nekem egy leányom, dicső leányom
19   2,  4|      elorzták ők éltem tavaszát, nekem a tél maradt, s a tél előtt
20   2,  4|        vigasztalóm sehol se volt nekem, s visszarezegtek tompa
21   2,  4|        csak adjatok szívemre írt nekem. Igen, sötétben minden oly
22   3,  2|          Marciám! Ide tölts bort nekem, kezeidből kétszer oly édes
23   4,  1|        szüntelen fáj, jó emberek nekem!! (Kürt.)~ELSŐ GLADIÁTOR~
24   4,  1|   esztelenre lelék. Óh, ég, vedd nekem is így elmémet, hogy ne
25   4,  1|    egekben, mely megbocsátja ezt nekem? Én magamnak megbocsájtni
26   4,  1|        ismerem jó szívedet és ez nekem elég. - Commodus! Köszönöm
27   4,  1|          leányom? Ég, add meg őt nekem! Leányomat, Jupiter, ha,
28   4,  1|          Hol a császár? Őtet ide nekem, hogy fojtsa meg őt a gyermekét
29   4,  1|        Julia elvitetik.) Hah, én nekem szól, és szívem feldobog,
30   4,  1|   Commodus! Istenek, nincs erőm! Nekem halni kell, kell látnom
31   4,  1|     szirt, emberi érzet, segélyt nekem. (Jőnek a lictorok, Lucius
32   4,  2|    bírjuk egymást. Lucius, higgy nekem, szeress, és remélj a jövőben.~
33   4,  2|     jövőben.~LUCIUS~Mit beszélsz nekem a jövő életről? Dőre por,
34   4,  2|       túl vár reánk. Ez nem való nekem. Te megcsaltál, kegyetlenül,
35   4,  3|           ezt Marcia eszközlé ki nekem. Bátyám, én egy kéréssel
36   4,  3|        teljesülő reményt látok s nekem kívánatos az is. Nézd, öcsém,
37   4,  3|  melyeket ti elém varázsoltatok, nekem az ég kipótolandja, úgy
38   4,  4|      megfogják.)~MATERNUS~Hah, s nekem egy nyomorult tőröm sincs.
39   4,  5|       Marciám, jőj, önts be bort nekem! A nép egészségére, ha,
40   4,  5|         COMMODUS~Készíts te csak nekem egy pohár hűtő italt, ne
41   4,  5|        kedvest társok azok nálad nekem, hogy sziszegések nem kellemesb,
42   4,  5| összetört fövényórát illeti, azt nekem kell leginkább tudnom, hogy
43   4,  5|       üregét? Ah, úgy adj halált nekem is, szeretni, áldni foglak
44   4,  5|         a föld csontjaidnak. Még nekem nincsen itt üdőm, még nékem
45 Info   |        tömlöc a szabadsághoz, és nekem minden kedves, mi ahhoz