Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|            Róma fényes utcáin jártam fel s alá, midőn hon jövet azon
 2   1,  1|           mintha szívéből nőlt volna fel az érzet virága. Ő egy gall
 3   1,  1|              Láresinkre kért, vegyük fel őt, nehány napokra hajlékunk
 4   1,  1|             kertész kezei alatt nőle fel, a déli szél lesorvasztja
 5   1,  1|       CONDIANUS~Sötét gyanúk váltják fel egymást keblem éjjelén,
 6   1,  1|             mennél több kebel osztja fel azt, annál nagyobbra nől.~
 7   1,  1|          valóban, szívből láng ütőde fel!~MATERNUS~Habár nem adták
 8   1,  1|              mondna még halált? Most fel tehát, mert esdve lesznek
 9   1,  2|           bájos ő. Egy érzet gerjede fel bennem iránta, minőt képzelni
10   1,  2|      sugarakat hozhatsz, de jól fogd fel, óh, mi szent e név, a hon.
11   1,  2|             gondolat nélkül ébredjek fel, mert gondolat nélkül lenni
12   1,  2|          ARRIUS~Testvérem, ezt rólad fel nem tevém. Már annyira ment,
13   1,  3|             nem tudom, nem küldhetem fel hozzátok, istenek, e bűnterhelte
14   1,  3|         lehetett, magamhoz emeltelek fel. De hogyis ne tettem volna
15   2,  1|            szenvedélye magasra kapja fel, hamar enyészik és porokba
16   2,  1|             így, csak Marciámat vedd fel csillagid közé; mert én
17   2,  2|           még erőm vagyon, emeljetek fel. Úgy, már nem vérezek. Járj
18   2,  2|                zsarnok! - gyermekét. Fel hát, szavam trónodnak fényéhez
19   2,  2|         kormányozóra, mert ő fogadta fel, vezetni tengerén.~MATERNUS~
20   2,  2|         barátom, ahhoz a por keserve fel nem ér, elhangzik hangja
21   2,  2|            itt talál s innen orditom fel gyalázatát, itt lássa Róma,
22   2,  3| gonosztevőket elnyeli; holtak keltek fel a tárt sír öléből, körüllebegve
23   2,  4|           alatt, csak egyedül ő vesz fel karjaiba s felejtjük az
24   2,  4|              megette a szív téte még fel nem virrad. Egy kígyó mardossa
25   3,  1|         szabadság szent napja deríti fel borús lelkeiteket. Átok,
26   3,  2|              akarjátok-e elölni azt? Fel, Commodus, ébredjen jobb
27   3,  2|     CONDIANUS~Akkor szívedbe ébredne fel egy szózat, halálos ágyadon,
28   4,  1|              elmémet, hogy ne fogjam fel kínom egészét, és én boldog
29   4,  1|              e vakmerőt daraboljátok fel. Még se teljesült parancsom!
30   4,  1|             Éhes kutyák, ne faljatok fel! Fattyuk, én az állatok
31   4,  1|           érzni. A vízből láng buzog fel. A kő sír könnyeket, s ti
32   4,  2|         zavarban van. ~Pertinax elől fel s alá jár, Lucius komolyan
33   4,  2|    áldozzatok a honnak egy zsarnokot fel.~NÉP~Ő megjavul, ígéretét
34   4,  2|           ijesztni, kínozni jöttél-e fel csak? Ládd, engedd meg,
35   4,  2|              fejérlő koponyákat vedd fel és szagold és nézd, mint
36   4,  3|        dicsőn repül romjából a lepke fel. S ti siratnátok, - gyöngeség!
37   4,  3|             éltem tengerén. Ez tartá fel hajómat a sülyedéstől. Gyermekim!
38   4,  3|           anyám, Isten veled! Honom! Fel új honba most! (Maximus
39   4,  5|                Egy darab iratot vesz fel.)~COMMODUS~Sebesen tehát,
40   4,  5|              emlékoszlopimra írassék fel ez is, az egész szenátus
41   4,  5|        szabadító napot. Te nem fogod fel, úgy-e ezt, s nem is hiszed.
42   4,  5|          mindenem! Azért rántottak-e fel a halálból, hogy másodszor
43 Info   |              bán vége.~Testvér dúlta fel a csendes lakot. ~Jutalmunk
44 Info   |              van, ez Cleandert viszi fel, - a szükség napjain Lucilla