Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|              használhat ő; aztán nem ember, s a szolga veszhetik. S
 2   1,  1|             mit eddig nem tevék, sem ember, sem viszonyok előtt, ím
 3   1,  2|             ez végmosolya volt. Mint ember ígérted, mint fiú, s a fejedelem
 4   1,  2|            képzelni nem tudtam, hogy ember ily érzetre képes lenne.
 5   1,  3|             egy porszemen a lét; egy ember hajtja a sors kerekét honok
 6   1,  3|           kerekét honok felett, s ez ember oly halandó, oly gyönge,
 7   1,  3|            az undok igába; és én egy ember tettem volna ezt?~CLEANDER~
 8   1,  3|      Megölelve.) óh, nézd, mi hát az ember? Tehetlen egy gyönge húsdarab,
 9   1,  3|            királyban s rabban is. Az ember önmagának istene, ő alkot
10   2,  1|             nyomorultak, kik közt az ember, ha élni kárhozott, elfelejtné,
11   2,  1|          kárhozott, elfelejtné, hogy ember létezik. Ti rontottátok
12   2,  1|         képzetim; mi boldog akkor az ember, ha hátra nem tekint. De
13   2,  1|         hallj meg mégis engem, és ha ember ezred szikrája ég még a
14   2,  1|          tudom, előttetek csak gyáva ember ő. Megfoszta atyámtól, anyámtól,
15   2,  2|          megveték, mert minden egyes ember engem megvetett, egy imám
16   2,  2|        ordítom füledbe vétkedet; oly ember vagy, mint embertársaid,
17   2,  2|              láttam, mi nyomorult az ember sorsa; de mit beszélek,
18   2,  2|         JULIA~Óh, azért bír-e hát az ember csak eget, hogy veszte keservet
19   2,  2|          kacagni láttatunk s nincsen ember, felosztni bánatunk.~CONDIANUS~
20   2,  4|           ebek, vadak tanyáznak, itt ember nem lehet? Hogy lenne ember
21   2,  4|          ember nem lehet? Hogy lenne ember lesülyedve így? Miért bújna
22   2,  4|              azért oly sok szívtelen ember él. De csak bújjatok még
23   3,  2|           egy világ, én pedig gyönge ember maradtam, és súlya elnyomott,
24   4,  1|      GLADIÁTOR~Te nékem nem tetszel, ember. Te jobban kitalálnád őt
25   4,  1|            megett emberi érzet, hogy ember ne lássa létedet. - Nem
26   4,  1|         fuják, mit keressz itt e sok ember között, hol oly büdösen
27   4,  1|          Megsárgul a levél, mert egy ember a másikában ellenségét látja
28   4,  1|             vén Filozófus, te eb, te ember. Engem igen megcsaltak az
29   4,  1|             megbosszulja őket. Kő az ember, melyről fájdalmad visszapattan,
30   4,  2|              ki már azonnal személy, ember lenni megszűnél. Védséged -~
31   4,  2|           mire jogotok nincs. Minden ember a magáé, s az Isten teremtményei
32   4,  2|      szeretlek most is, Lucius! Mint ember embert szeretni tud, élte
33   4,  3|             hágnánk. Ha nem lenne az ember más, mint egy váz halál
34   4,  3|           vesznének el, s az erényes ember s a borzasztó szörnyeteg
35   4,  3|        lássátok, élt egykor egy nagy ember, élt, szétszórandó a sötétet,
36   4,  3|            barmokká alacsonyulhat az ember, néhány emberekért. S halálok
37   4,  4|           tudunk, hogy szerencsétlen ember vagy. Mivel mink oly keveset
38   4,  5|         Maternus, te védő nemtőm, jó ember, Istenem veled. Nincs hálám,
39   4,  5|            csepp élet is, és azt egy ember tevé, egy hasztalan nyomorult
40   4,  5|            reményben.~LUCIUS~Különös ember volt ez, ugyebár? Megbocsájta
41 Info   |        zsarnokot, a gonoszat, nem az ember ítélet, vagy a rény, vagy
42 Info   | filisztervilágból, örülnek, hogy van ember, ki oly exagerált ideákkal