Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|           az ég ajándoka csak az, ti venni tudtok, adni percet
 2   1,  2|       kívánunk lenni, testvéreim. Ti ketten itt maradtok. (Mind
 3   1,  3|    önéltem gyanánt, rab maradt, s ti vagytok ők, én átkozott
 4   1,  3|      lesüllyedt már a mord szülő. Ti dőre szégyen áldozati vagytok
 5   1,  3|     kerülitek ki Cleander tőreit; ti félelmesek vagytok nekem,
 6   2,  1|         beszéltek, ő enyém leend. Ti haszontalan erkölcs harangjai
 7   2,  1|        kebleteknek barna éjjelén. Ti öltétek el vétkekkel a rénynek
 8   2,  1|           tánc megszűnik, zavar.) Ti semmire való ebek, kik nem
 9   2,  1|          egyet sem akartok tenni. Ti nyomorultak, kik közt az
10   2,  1|   elfelejtné, hogy ember létezik. Ti rontottátok el azon nemes
11   2,  2|          végre Julia.)~JULIA~Hah, ti szolgák! Gyermekem nekem,
12   2,  2|    reménye tehát az anyának, mert ti nyomor bérért zúztok szíveket.
13   2,  4| önszívünkben. (Lucius jő.)~LUCIUS~Ti emberek, hej! Nincsen senki
14   3,  1|           kedveskedtek uratoknak, ti jó jobbágyok vagytok. S
15   3,  2|           berohan.)~ARRIUS~Hah, s ti még vigadtok? Átkozott mámor
16   3,  2|       istenim! Lucilla! Perennis! Ti vezettetek mindezekre, segítsetek! -
17   3,  2|        PERENNIS~Mind késő már ez, ti mind elvesztetek. (Az ablakon
18   3,  2|           oly sokkal tartozom. És ti, ebek, gaz kölykök! Semmire
19   3,  2| történhetik már, nagy istenek! És ti nem sújtjátok e világra
20   4,  1|        fel. A kő sír könnyeket, s ti emberek nem érzitek, elvesz
21   4,  1|       Minden, minden kiége már. S ti nézhetitek, emberek, nézhetitek,
22   4,  1|          ő értetek veszett el, és ti egy csepp vért érte nem
23   4,  2|          nektek testvéremet, most ti áldozzatok a honnak egy
24   4,  3|         alatta porként összezúzva ti. Remegjetek a néptől, mely
25   4,  3|           romjából a lepke fel. S ti siratnátok, - gyöngeség!
26   4,  3|       kell egymást szeretni, mint ti szeretitek. És mindenütt
27   4,  3|      anyám!~CONDIANUS~Az ég tehát ti véletek! De hisz az úgyis
28   4,  3|          ha azon órákat, melyeket ti elém varázsoltatok, nekem
29   4,  3|       lehet tehát! (Alél.)~MARCIA~Ti hős fiúk! Így halni üdv
30   4,  4|        bűnöket? - Hallottam, hogy ti, könyrülő jó emberek vagytok,
31   4,  5|       felséges gondolat, urak, és ti nem nevettek jó hasonlításomon?
32   4,  5|        nyomorult gazok, alávalók, ti áruljátok őt el és a hont!~
33   4,  5|       lélek. Levetetted láncidat. Ti boldogok vagytok a viszontlátba,
34   4,  5|           is érzzem a halált? Ah, ti oly szívtelenek vagytok,
35   4,  5|    begyógyítani. - Nemes hölgyek, ti mindketten a hon java áldozati
36 Info   |          Ő tisztán marad.~Marcia: Ti olyannak teszitek a szerelmet,