1-500 | 501-875
Felvonás, Jelenet
501 4, 1| között kiadta nagy lelkét a jó Claudius, még halva is
502 4, 1| fogai közt tartva erősen a szörnynek lábát, hogy az
503 4, 1| Gyakran ólomfegyvert ád a bűnös ellenének, ha hatalmas,
504 4, 1| mégis győzelem. Így tesznek a népekkel is, ólomfegyvert
505 4, 1| HARMADIK GLADIÁTOR~És mikor a két Condianusnak csapatott
506 4, 1| feje -~ELSŐ GLADIÁTOR~Az a tömlöcbe történt, nem merte
507 4, 1| merte világoson tétetni ezt a császár, mert félt, hogy
508 4, 1| mily rút.~MÁSODIK GLADIÁTOR~A nép szerette őket, azt félte
509 4, 1| ólomfegyverével háladatból csókolta a lába porát, midőn szíve
510 4, 1| GLADIÁTOR~Azt teheti, ő a császár. Ki mond ellen neki,
511 4, 1| nem akarja megzavartatni a fő s nyak egyezését.~ELSŐ
512 4, 1| legyőzni rény, - mert ő a császár!! (Lucius jő.)~LUCIUS~
513 4, 1| kívánok semmi díjt, díjam a tiétek legyen. - Csak egyszer
514 4, 1| én kerestem könyörületet a fény termekben, hatalmas
515 4, 1| könyörületet sehol sem lelek. Most a gladiátorok közé jöttem,
516 4, 1| alacsony alakba költözött a rény? Igen, emlékezem, midőn
517 4, 1| Luciusnak hívtak, és atyám a rény volt, és anyám is az
518 4, 1| felkiáltottak azok, le a fényruhával, kolduskabátot
519 4, 1| kolduskabátot nyakatokra, rény - és a vétek kacagott trónján,
520 4, 1| ELSŐ GLADIÁTOR~Csitt, jő a nép. Helyre, helyre mind. (
521 4, 1| Eltávoznak, Lucius félre a sorompók mellé áll, a nép
522 4, 1| félre a sorompók mellé áll, a nép elfoglalja helyét, Pertinax
523 4, 1| szélzsák, ki úgy adod vissza a kínt, mint füledbe fuják,
524 4, 1| hol oly büdösen párolg a pestis. Megsárgul a levél,
525 4, 1| párolg a pestis. Megsárgul a levél, mert egy ember a
526 4, 1| a levél, mert egy ember a másikában ellenségét látja
527 4, 1| hitetéd el az emberekkel, hogy a fájdalom nem fájdalom, hogy
528 4, 1| fájdalom nem fájdalom, hogy a rossz s a jó egy, ki érzéketlenné
529 4, 1| fájdalom, hogy a rossz s a jó egy, ki érzéketlenné
530 4, 1| teszed véghetetlenségeiddel a véges nyomor iránt társaimat;
531 4, 1| mely oly végetlen, mint a semmiség, ha-ha, ha! (Kürt,
532 4, 1| Marcia, Cleander megjelen a nézőhelyen, a nép zajg.
533 4, 1| Cleander megjelen a nézőhelyen, a nép zajg. Lucius Marciára
534 4, 1| szeretlek, visszaélsz vele. A dologhoz csak.~JULIA~S te,
535 4, 1| fiam. Így kell-e látnom őt, a kajánság áldozatát! Commodus,
536 4, 1| oly ártatlan, oly jó, mint a felkelő napsugár.~LUCIUS~
537 4, 1| felkelő napsugár.~LUCIUS~Mint a felkelő napsugár? Úgy nem
538 4, 1| banka csevegve díszedet, míg a nyílsebezte sas kibocsájtja
539 4, 1| fekete színekkel festve a zsarnoknak, hogy atyámnak
540 4, 1| COMMODUS~Ne ügyelj, Cleander, a nyomorú rab ugatására. Elrepül,
541 4, 1| értesz ehhez. Mesterséged a csók, semmi több.~MARCIA~
542 4, 1| Látod, látod, mint beszél a nemtő. Ah, jaj, a kígyó
543 4, 1| beszél a nemtő. Ah, jaj, a kígyó nyelve oly sima, és
544 4, 1| Commodus, még soká késsz adni a halál jelét? Hosszabbítni
545 4, 1| magadét! Törvényt alkotsz és a törvény szolgája te vagy.
546 4, 1| szörnyeteg. De parancsolja a törvény, és alá kell vetni
547 4, 1| alá kell vetni magát. Mert a törvény te vagy.~COMMODUS~
548 4, 1| rabszolga, készülj inkább a halálra!~MATERNUS~Készülhetek-e
549 4, 1| jobban arra, mint ha még a poklot átkozom fejedre végszavakkal.
550 4, 1| végszavakkal. Nyomhatod a népet, cudar, elölheted
551 4, 1| elölheted benne azt, mi teszi a népet azzá, ami, de nyomásod
552 4, 1| lesz és borzasztó leend a bosszuló felkelő sugár.
553 4, 1| Virginiám, csak érted öldököl a kín, érted kívánnék élni,
554 4, 1| fülébe, midőn sötét lesz, és a fény többé el nem födi rémalakját.
555 4, 1| kacaghat, midőn könnyezne a szirt.~LUCIUS~Mit beszélsz
556 4, 1| tudod, hegy vígnak tartja az a világot, ki boldog, szomorúnak
557 4, 1| meg nekik.~COMMODUS~Rajta, a vadakat reájuk!!~JULIA (
558 4, 1| fergetegnek, mely kimozdítja a földnek sarkait. De poklot
559 4, 1| poklot nem reméltem én. - Hol a császár? Őtet ide nekem,
560 4, 1| nekem, hogy fojtsa meg őt a gyermekét vesztett anya!~
561 4, 1| vigyétek át hamar, megbódult. (A nép zajong, Julia elvitetik.)
562 4, 1| te gyilkosom, véghetlen a szerelem, mint az Isten,
563 4, 1| Isten, és az Istenszerelem; a szerelem e világnak lelkén
564 4, 1| szerelem e világnak lelkén a pánt, mely összetartja e
565 4, 1| összetartja e világ hatalmait, a szerelem az, mely minden
566 4, 1| fáklya vészben, csillag a tévedt hajónak, mely mindenható
567 4, 1| származásunk szikrája és reményünk a jövő sötétében. - De erre
568 4, 1| te semmi! Óh, hatalmad a gyönge hölgyön megtörik,
569 4, 1| megtörik, ő halni megy, s a bárd alatt csak tégedet
570 4, 1| érzet, segélyt nekem. (Jőnek a lictorok, Lucius beugrik.)~
571 4, 1| LUCIUS~Már sokra megy a tréfa! El, zsoldosok, átkozott
572 4, 1| egy varázsbot, mely alatt a világ nyög, mely jogot hoz,
573 4, 1| hoz, siess! Ha, ha! Örülsz a semminek? (Maternust és
574 4, 1| leoldja, kardot adva neki, a nép zajg, felugranak a lictorok.
575 4, 1| a nép zajg, felugranak a lictorok. Commodus bámul,
576 4, 1| emberek! S annyi arany a díj, mennyit nyom feje,
577 4, 1| Marciára mutat.) S ez itt a bőregér, mely kijátsza!!!!
578 4, 1| Commodus mondta: Dörög az ég s a vak villáminak sújtni kell.~
579 4, 1| hisz őrült!~LUCIUS~Juhij, a démon is kezd érzni. A vízből
580 4, 1| a démon is kezd érzni. A vízből láng buzog fel. A
581 4, 1| A vízből láng buzog fel. A kő sír könnyeket, s ti emberek
582 4, 1| emberek nem érzitek, elvesz a világ, elvesz a világ. Mondtam
583 4, 1| elvesz a világ, elvesz a világ. Mondtam már régen
584 4, 1| is hoznak néki tál étket, a halálnak fényes asztalára,
585 4, 1| koldult is itt. Jobb, mint a lelkiisméret mardolásitól
586 4, 1| hogy láncival egyszersmind a módot is kezembe adá, azoktól
587 4, 1| öljétek egymást, emberek! A barmok élnek csak békében,
588 4, 1| utánam! (Elrohan, ezalatt a nép fellázadt, nagy zavar,
589 4, 1| zavar, Commodus elfut már a beszéd alatt, mind el.)~ ~
590 4, 2| JELENET~(Commodus terme előtt, a nép legnagyobb zavarban
591 4, 2| atyám-at ejtve ki, ~Maternust a légbe emelve örömkiáltások
592 4, 2| hozzák.)~NÉP~Arriust nekünk! A két Quintilián életét! Zsarnok!
593 4, 2| zaj.)~PERTINAX~Kinyíltak a sírok, a holtak szólanak,
594 4, 2| PERTINAX~Kinyíltak a sírok, a holtak szólanak, és akkor
595 4, 2| császár! Már nem szükséges a helyettes, megért a nép
596 4, 2| szükséges a helyettes, megért a nép eléggé.~MATERNUS~Halljuk
597 4, 2| ellenfelet is ki kell hallgatni a bírónak; és bíró itt a nép.
598 4, 2| hallgatni a bírónak; és bíró itt a nép. Csend. Halljuk őt.~
599 4, 2| Cleander kitaszíttatik, a nép körülveszi és kínozza.)~
600 4, 2| NÉP~Éljen Commodus! Éljen a császár, vesszen az áruló!~
601 4, 2| mondják, hogy vak marhaként a düh vezérle bosszúnkban.
602 4, 2| honfi, miért ne? Miért? A testvér is siket lehet a
603 4, 2| A testvér is siket lehet a honfi bíró előtt. Cleander,
604 4, 2| istenidre!~MATERNUS~Istenim a rény, a jog; a bíró siket,
605 4, 2| MATERNUS~Istenim a rény, a jog; a bíró siket, mint
606 4, 2| MATERNUS~Istenim a rény, a jog; a bíró siket, mint a bérc,
607 4, 2| jog; a bíró siket, mint a bérc, nem hallja az Maternust
608 4, 2| testvérem halni hágy? Hát még a többi emberek!~MATERNUS~
609 4, 2| Védségem, óh, védségem, csak a testvéri szű. Bátyám, -
610 4, 2| ki nem állom, oly rémes a setét, és én meghaljak,
611 4, 2| ki ítéleted! Könyörület a honnal nemes. Feláldozva
612 4, 2| nemes. Feláldozva véremet a közügyért, néked halnod
613 4, 2| istene, itt testvér ölte le a testvért, néked áldozatul,
614 4, 2| rejtekébe. De, polgárok, elesett a vak szerszám, most vérzzen
615 4, 2| vak szerszám, most vérzzen a zsarnok. Én feláldozám nektek
616 4, 2| testvéremet, most ti áldozzatok a honnak egy zsarnokot fel.~
617 4, 2| fejed, midőn láttad először a napvilágot; én véled többé
618 4, 2| hogy bíztam is beléjek? A zsarnok rám vigyorog, Róma
619 4, 2| vigyorog, Róma elvakult a dőre csillogáson. És Virginiám,
620 4, 2| kell. Te már boldog vagy a semmiben, én önérzetem sugallati
621 4, 2| melynél fogva végre győz a jó.~LUCIUS~Egy ország vére
622 4, 2| most illik, ő is hizlalja a nemes vendégeket, melyek
623 4, 2| nem adóznak senkinek, és a sánta igazságnak mégis sebes
624 4, 2| volt veszted oka? Az, hogy a legkisebb rész is magát
625 4, 2| magát tartja az egésznek, a véghatárnak. Ezt tartja
626 4, 2| véghatárnak. Ezt tartja a zsarnok, a bölcs, a költő,
627 4, 2| véghatárnak. Ezt tartja a zsarnok, a bölcs, a költő, a vigadó,
628 4, 2| tartja a zsarnok, a bölcs, a költő, a vigadó, a pap,
629 4, 2| zsarnok, a bölcs, a költő, a vigadó, a pap, minden, és
630 4, 2| bölcs, a költő, a vigadó, a pap, minden, és a társt
631 4, 2| vigadó, a pap, minden, és a társt csak mellékesnek tekinti.
632 4, 2| jogotok nincs. Minden ember a magáé, s az Isten teremtményei
633 4, 2| emberiség emberi leend, s a jövő századok borzalmmal
634 4, 2| Marciám valál, most kedvesem a halál.~MARCIA~Lucius, óh,
635 4, 2| nekem, szeress, és remélj a jövőben.~LUCIUS~Mit beszélsz
636 4, 2| LUCIUS~Mit beszélsz nekem a jövő életről? Dőre por,
637 4, 2| Dőre por, ah, reményem a síron megtörik. Nézd, nézd,
638 4, 2| megtörik. Nézd, nézd, Marciám, a puszta utcákat, a halál
639 4, 2| Marciám, a puszta utcákat, a halál lehelltét mindenütt,
640 4, 2| halál lehelltét mindenütt, a fejérlő koponyákat vedd
641 4, 2| mint zsibog és beszélj a reményről, mely síron túl
642 4, 3| szívem tűz érztivel, melyek a hon oltárin égtenek, s a
643 4, 3| a hon oltárin égtenek, s a szent hazával is veszének
644 4, 3| hazával is veszének el. - A hon sírokban és átéltem
645 4, 3| éltem csillagit, üvöltni, a hon sírja felett, csúf zsarnokának
646 4, 3| egykoron, s bosszút kiált a felkelő nap is vérszinű
647 4, 3| szentelend, ki érz, és érzni fog a korba mindki már, az ész
648 4, 3| bilincs zöreje csak. S ha a rozsdás lakat lehull, csörög
649 4, 3| rozsdás lakat lehull, csörög a lánc, s kirohan a rabnép
650 4, 3| csörög a lánc, s kirohan a rabnép tömlöciből, szablyát
651 4, 3| összezúzva ti. Remegjetek a néptől, mely szabad magába
652 4, 3| elfojtni lehet néktek ugyan a tömlöc éjivel, de elölni
653 4, 3| életünkben mult már lételünk, s a sír enyésztve öl, ha kiragadtatunk
654 4, 3| és veszve minden remény a viszontlátra, akkor, akkor
655 4, 3| egy dőre füstért, mely a hon? Miért áldozám magam
656 4, 3| leszünk? Nem érjük-e így is el a célt, mely minden földi
657 4, 3| keservtől felold? Nem érjük-e el a célt, mely mindnyájunkat
658 4, 3| fényes emlékeink, ha alattok a szű enyészne! Ízlelve ez
659 4, 3| el, s az erényes ember s a borzasztó szörnyeteg egy
660 4, 3| tán később mérget öntne a rénynek üröm poharába. -
661 4, 3| helyre, hol társaim csak a sziszegő kígyók? Vagy tán
662 4, 3| minden keservivel. Most nékem a halál csak megváltást hoz.~
663 4, 3| nyugalom, melyet testvérünk a bárd alatt engede át nekünk?
664 4, 3| ha gyalázattal elhajtjuk a fegyvert.~MAXIMUS~Bátyám,
665 4, 3| hiszed talán, hogy félem a halált? Óh, ne hidd! Nem
666 4, 3| ne hidd! Nem ítélt-e már a születés halálra? S akkor
667 4, 3| még sem borzadánk; és most a küszöb előtt, mely választja
668 4, 3| mely választja e világot a túltól, hol ki sem tudja,
669 4, 3| ki sem tudja, mi rejtezik a homályban, most remegjek
670 4, 3| egy kebellel bírsz, melybe a hon reménye van. És kerüld
671 4, 3| CONDIANUS~Boldog élet! Mi ez? Mi a jó és rossz? Nincsen e közt
672 4, 3| különbség, óh, öcsém. Jó a tömlöc a becstelenséghez
673 4, 3| óh, öcsém. Jó a tömlöc a becstelenséghez képest,
674 4, 3| becstelenséghez képest, a dísztermekhez képest rossz.
675 4, 3| dísztermekhez képest rossz. Rossz a halál azoknak, kik remegnek
676 4, 3| remegnek önmagoktól, és félik a jövő borúit. Jó azoknak,
677 4, 3| földi nyomorra, szellemek a magas egekbe tör. Mi nékem
678 4, 3| egekbe száll. És fájnak a bilincs helyei, de kellemesek
679 4, 3| helyei, de kellemesek azok a bilincsek sulyokhoz képest.~
680 4, 3| hallaná, hogy meghaltál, a hóhérbárd alatt. Hogy állatként
681 4, 3| jőjön bármi is. Kétszer hal a félénk, mert nem maga a
682 4, 3| a félénk, mert nem maga a halál oly borzasztó, mint
683 4, 3| az előkészület. Én csak a halálban is egy teljesülő
684 4, 3| kívánatos az is. Nézd, öcsém, a féreg bekötődik, elvesz
685 4, 3| és dicsőn repül romjából a lepke fel. S ti siratnátok, -
686 4, 3| maradok. Isten veled! Erősítőm a drága öntudat.~MAXIMUS~Te
687 4, 3| erre, jó anyám. Veszett a szép kor visszavonhatlanul.
688 4, 3| tépdelé le őket szívemről a fergeteg. Nem, midőn gyermeki
689 4, 3| gyermeki keblekben még aludt a gyermekindulat, midőn még
690 4, 3| törött meg, mégsem húnyt alá a viharnak. Mert hős gyermekimre
691 4, 3| ember, élt, szétszórandó a sötétet, mely e földön terjede
692 4, 3| Tanítá dacolni erős szívvel a vésznek, és alázatosan élni
693 4, 3| vésznek, és alázatosan élni a fényben. Ő taníta arra,
694 4, 3| mindenütt áldás követte őt a népek között, mert hite
695 4, 3| hite Isten vala. Még ő is a vak önkény dühe áldozatja
696 4, 3| tengerén. Ez tartá fel hajómat a sülyedéstől. Gyermekim!
697 4, 3| terhem lenne az, ha hordanom a jó Marcia nem segítne.~CONDIANUS~
698 4, 3| vedd forró hálaérzetim a tett helyett. Mást én most
699 4, 3| kezemből, őrzed őt, őrzd, mint a szelíd, tapasztalatlan kis
700 4, 3| cserélek én csak s új honban is a régi Condianus megmarad.
701 4, 3| földi láncokat, kacagni a földnek mord zsarnokit.
702 4, 3| zavaratlanul bírjuk egymást a fénysugárokon.~JULIA (álmodva)~
703 4, 4| JELENET~(Keresztény gyülekezet a földalatti boltban. Julia
704 4, 4| JULIA~Elvitték, elragadták a gerlicét keblemről, elorzta
705 4, 4| gerlicét keblemről, elorzta azt a kánya, letéptétek a virágot
706 4, 4| azt a kánya, letéptétek a virágot bimbajában és a
707 4, 4| a virágot bimbajában és a tar kertecske oly elhagyott,
708 4, 4| oly magosan áll, hogy oda a por bosszúimája nem ért,
709 4, 4| keserve mérője, adjon néki a kegyelmes ég már nyugalmat.~
710 4, 4| annyi még! Nem láthatom a nap jótékony fényét, melyet
711 4, 4| világát. Nem látom legalább a rémeket, a zsarnokot, a
712 4, 4| látom legalább a rémeket, a zsarnokot, a szörnyeket,
713 4, 4| a rémeket, a zsarnokot, a szörnyeket, melyek kiszívták
714 4, 4| átkozott szótörők. Mi nékik a szótörés, nincs senki is
715 4, 4| elsápultak arca rózsái, mint a halál lepele... Istenetekre
716 4, 4| szép, égi nemtő, nyugodj a sok veszély után.~AGG~Szólj
717 4, 4| mink oly keveset tudunk a külvilági viszonyunkról,
718 4, 4| külvilági viszonyunkról, a mi világunk csak a túlvilág.
719 4, 4| viszonyunkról, a mi világunk csak a túlvilág. Szólj!~MATERNUS~
720 4, 4| képzeteket nevelt keblében a népről, én beléje bíztam,
721 4, 4| javát. Óh, de kinek reménye a nép, mind csalódik az, reménye,
722 4, 4| gallyrakás, mely ha megszűnik a szél, suttogja csak a múlt
723 4, 4| megszűnik a szél, suttogja csak a múlt veszélyeket. Nem maradt
724 4, 4| semmim, mint önérzetem, és a nép ítélete. A nép ítélete
725 4, 4| önérzetem, és a nép ítélete. A nép ítélete mondom, ah,
726 4, 4| lázadó. Oly örömmel nézi a nép fölrepülni babérfüzérekkel,
727 4, 4| babérfüzérekkel, mint vérzeni a hóhérbárd alatt, mert neki
728 4, 4| oly dicső, oly magas, mint a kiholt természet, mely halálában
729 4, 4| Poroszlók berohannak és a keresztényeket védelem nélkül
730 4, 4| hogy könyörüljek rajtad? A föld alól is kiástok, nyomorúk!
731 4, 5| éj. Commodus, Marcia és a többi.)~ ~COMMODUS~Jőj,
732 4, 5| jőj, önts be bort nekem! A nép egészségére, ha, ha,
733 4, 5| belőlük az éltet és majd a holttetemen könnyen uralkodhatom.~
734 4, 5| sírjának ormain leend? Behorpad a sír, a halál hazája, és
735 4, 5| ormain leend? Behorpad a sír, a halál hazája, és trónod
736 4, 5| nevettek jó hasonlításomon? Én a császár vagyok. (Mind nevetnek.)~
737 4, 5| én? Mérkőzzünk. Te légy a bíró, Micilius. (Mérkőznek,
738 4, 5| alávalók, ti áruljátok őt el és a hont!~COMMODUS~De csakugyan
739 4, 5| hívatom. Adassék tudtára a népnek, és emlékoszlopimra
740 4, 5| szor kiáltsa: Éljen Paulus, a dicső császár. Ki egy kiáltást
741 4, 5| lázadó.~MIND~Éljen Paulus, a dicső császár!~COMMODUS~
742 4, 5| császár!~COMMODUS~De mivel a népet is oly kegyes vagyok
743 4, 5| vagy már ennyire ment, hogy a császár adót vet ki azért,
744 4, 5| adót vet ki azért, hogy a fejedelemből komédiás lőn?~
745 4, 5| végkép tüzed. Szívd be véle a halál orvosolhatatlan mételyét.
746 4, 5| úgy el akarsz hajtani, és a sötét rémektől oly üres
747 4, 5| oly üres legyen, mert az a semmiség sötéte lesz. -
748 4, 5| leszek az emberek között, s a nőbosszútól irtózzon mindki,
749 4, 5| meg, uram. (El.)~SZOLGA~A foglyok. (Eh [?] Maternus,
750 4, 5| maradjon, nem szeretem hallani a rényt vénasszonyoktól. A
751 4, 5| a rényt vénasszonyoktól. A keresztények is, átadom
752 4, 5| leend.~VIRGINIA~Nékem honom a sír, én dacolok néked, zsarnok,
753 4, 5| Commodus, mert te féled a halált, mert néked az csak
754 4, 5| midőn mindenem elköltözött a túlvilágra, ott lerázni
755 4, 5| zavarhatod, azóta én se tartom a halált oly szörnyűnek, mert
756 4, 5| szörnyűnek, mert esdve várom a szabadító napot. Te nem
757 4, 5| sosem valál s nem ismered a leléphetés áldásait. És
758 4, 5| vétkeid rémekként lesznek a határon.~COMMODUS~Dőre,
759 4, 5| mindenem, mim van, s ez a szánakozás könnye, ha örökre
760 4, 5| hogy végszer láttalak. (A félig kiürített méregpoharat
761 4, 5| ő küldé társai fejeikre. A pestis aszalja ki keblét,
762 4, 5| keblét, égjen ki koponyájából a velő, nyomorultan, esztelenül,
763 4, 5| az átok? Az átok szó, és a szó elrepül. - Oly gyönge
764 4, 5| rajta. Hol ő? Itt, itt hever a császár. Valóban nem fog-e
765 4, 5| megvan, megtörtént, elhunyt a világ ura, és nem sötétül
766 4, 5| világ ura, és nem sötétül el a nap, nem hullanak le a csillagok,
767 4, 5| el a nap, nem hullanak le a csillagok, sőt még nyomorult
768 4, 5| oly nyugodtan tartá nyakát a kenderzsinórnak, mint ez
769 4, 5| Marcia belép.) Aha, a szép Marcia meghallotta
770 4, 5| meghallotta már, vagy megszagolta a holtat. Ha elvész a ló,
771 4, 5| megszagolta a holtat. Ha elvész a ló, mindjárt fölötte kárognak
772 4, 5| mindjárt fölötte kárognak a hollók.~MARCIA~Lucius, óh,
773 4, 5| elvégezém, megtörtént, a hon szabad és Marcia szíve
774 4, 5| nem szabad ám. Atyámmal a sírba tették. Köszönöm,
775 4, 5| bűnei árát. Pertinax éljen, a császár! (Kint örömzaj.)~
776 4, 5| jó meghal, megszabadult a földi gonosztól, szép gyógyszer
777 4, 5| Virginiám, szavadnak álltál, a zsarnok nem győzedelmeskedett
778 4, 5| belsején és örülök benne a semmiségnek. Virginiám,
779 4, 5| örökre távozom. Virginiám, a rab lábadnál lehelli ki
780 4, 5| szeretett tégedet, köszönöm - a mérget, - atyámnak - megbocsájtok. -
781 4, 5| láncidat. Ti boldogok vagytok a viszontlátba, én boldog
782 4, 5| viszontlátba, én boldog lehetek a reményben.~LUCIUS~Különös
783 4, 5| Én is megbocsájtok hát a szép Marciának, ki tőlem
784 4, 5| rabla el.~JULIA (jő)~Meghalt a zsarnok és én újra bírom
785 4, 5| bírom leányomat! Kinyílt a tömlöc és besütött, mint
786 4, 5| besütött, mint mondják, a szabadság napja. Én nem
787 4, 5| csak leányomért hagytam oda a halál hazáját.~MARCIA~Jó
788 4, 5| mindenem! Azért rántottak-e fel a halálból, hogy másodszor
789 4, 5| hogy másodszor is érzzem a halált? Ah, ti oly szívtelenek
790 4, 5| oly büszke, hogy szólni a világért se tud.~MARCIA~
791 4, 5| PERTINAX~Ily halál hazája lőn a fényterem, és a zsarnok
792 4, 5| hazája lőn a fényterem, és a zsarnok benne áldozat. Körébe
793 4, 5| tetteinek véres tanúi, kint a hon, mely vérengzve segélyt
794 4, 5| és félreértés áldozatja. A tiéd már kiszenvedett. Áldva
795 4, 5| legyenek hamvaid és könnyű a föld csontjaidnak. Még nekem
796 4, 5| sugárz le az egekről és ez a szent haza sebeit begyógyítani. -
797 4, 5| Nemes hölgyek, ti mindketten a hon java áldozati vagytok.
798 4, 5| jutalmatok nem lehet, mint a szent önérzet, mely sebeitekre
799 4, 5| fog szerezni idővel. Most a hon oltárihoz! Ez legyen
800 4, 5| Ez legyen első lépésem, a hon java tettimnek elseje.
801 4, 5| borzadva nézze e jelenetet a jobb utókor, hol ily önkény
802 Info | Madách Imre összes művei~A Commodus kézirata az OSzK
803 Info | levél. Prózában írt dráma. A kézirat másolat, a negyedik
804 Info | dráma. A kézirat másolat, a negyedik felvonástól kezdve
805 Info | címlap hiányzik. Madách a jelenetek sorrendjén bizonyos
806 Info | bizonyos változtatásokat akart a rávezetett megjegyzések
807 Info | így az I. felv. 3. színt a II. felv. 3. színével megcserélni,
808 Info | 3. színével megcserélni, a két katakombajelenetet talán
809 Info | azonban nem hajtotta végre. A harmadik felvonás végét
810 Info | harmadik felvonás végét és a negyedik elejét kétszer
811 Info | meg; szövegünkben csupán a végleges változatot közöljük,
812 Info | közöljük, amelyet folytatott. A tervezett változtatásra
813 Info | változtatásra vonatkozik a következő megjegyzés is: "
814 Info | részeknek másutt felhasználására a következő két mondat: "Az
815 Info | párbeszéd Jolánba." "Lucius a könnyelmű Rákóczi-ba." (
816 Info | Valamennyi az első lapon.) A III. felvonás 2. jelenetében
817 Info | utolsó kihallgatás ide."~A drámát először Halász Gábor
818 Info | Jelenlegi CD-szövegünk ennek a kiadásnak újra ellenőrzött,
819 Info | CD-kiadásunkban modernizáltuk a dráma helyesírását. Természetesen
820 Info | Természetesen nem javítottuk a dráma archaizmusait, az -
821 Info | dráma archaizmusait, az -a, -á, -e, -é jeles múlt és
822 Info | end jeles jövő időket, s a fiatal Madáchra jellemző
823 Info | Imre feljegyzései között a Commodus c. drámára vonatkozóan
824 Info | Commodus c. drámára vonatkozóan a következő vázlatokat, ötleteket,
825 Info | de már semmi nem ingerli, a csók hideg, a kacajok gyérek.
826 Info | nem ingerli, a csók hideg, a kacajok gyérek. A rossz
827 Info | hideg, a kacajok gyérek. A rossz tett örök nyitja lelkének.
828 Info | magyarázza, hogy semmi szent a nőbecsület, s haszon, ha
829 Info | magára hárít. Kenyeret ígér a népnek, é. u. t.~Pertinax
830 Info | elvakul szemek sugáritól. A sugár megé rejtezik a rény,
831 Info | sugáritól. A sugár megé rejtezik a rény, s ha az lehull, csak
832 Info | lehull, csak akkor lép elő.~S a hosszú, fáradalmas nap után
833 Info | Ez az, mi visszatartja a zsarnokot, a gonoszat, nem
834 Info | visszatartja a zsarnokot, a gonoszat, nem az ember ítélet,
835 Info | nem az ember ítélet, vagy a rény, vagy az örökkévalóság.
836 Info | keble éjjelin.~De vigaszút a tömlöc a szabadsághoz, és
837 Info | éjjelin.~De vigaszút a tömlöc a szabadsághoz, és nekem minden
838 Info | férgeidnek, hogy ki vagy, s a derék férgek nem bántanak
839 Info | sem való. Egy porban hever a jó és a rossz, de éppen
840 Info | Egy porban hever a jó és a rossz, de éppen ez határozza
841 Info | de éppen ez határozza el a való érdemet, mert míg él
842 Info | való érdemet, mert míg él a zsarnok, tisztelni kell,
843 Info | hogy oly soká kell néznem a borzalmat és tűrnöm! Istenek! -
844 Info | borzadok magamtól, de csak a bosszúra keményedik meg
845 Info | keményedik meg e kebel, s a bosszú nagy leend.~Pertinax:
846 Info | Nem taszítá-e el atyja a jó gyermeket, mert egy gonosz
847 Info | fülébe. - Csak én vagyok a bűnös, én nyomorú. - Óh,
848 Info | vége.~Testvér dúlta fel a csendes lakot. ~Jutalmunk
849 Info | világ!~Marcia: Nem reményl a gyönge nő a jövőben. Egy
850 Info | Nem reményl a gyönge nő a jövőben. Egy szerette hölgy
851 Info | több, mint kettő.~Fadilla: A jóbarát nem hízelg, de vészbe
852 Info | de vészbe követ~ A némák sírnak~ Ölében
853 Info | némák sírnak~ Ölében a halál,~ Néma tűz
854 Info | felejteni, mint hallgatni, - de a tűz nem emészti el a közvéleményt.~
855 Info | de a tűz nem emészti el a közvéleményt.~Lucius azért
856 Info | Hah, mi az! Az állat bőg (a nép), semmi, - meg kell
857 Info | megtartod, becsületébe is hisz.~A dühös kérő.~Kényúr szolgája
858 Info | hogy olykor nyomort adok, s a jó jól esik. - Hisz én nem
859 Info | Kéjt, óh, spectáculumot a népnek, igen, de az evő
860 Info | Cleander természetes öccse. ~A kéjelgőt ábrázoló.~Az istenek
861 Info | ábrázoló.~Az istenek is kímélik a kérőt, - te őket sem kímélted. ~
862 Info | ez Cleandert viszi fel, - a szükség napjain Lucilla
863 Info | barátok, egymásban pihennek ki a filisztervilágból, örülnek,
864 Info | ideákkal bír, mit nevet a világ.~Virginia Lucius testvére.~
865 Info | Hatalmas vagy erény, hogy a rossz is erényes akar lenni;
866 Info | lenni; más névre keresztelik a bűnt.~Cleander púpos, rút,
867 Info | mindég sir nyilvánosan.~A felbérlett gyilkosokat megöleti
868 Info | Marcia: Ti olyannak teszitek a szerelmet, mint szükség-végzés,
869 Info | lakunk. - Te mondtad, vesszen a nép, csak én nyerjek nevet.~
870 Info | egymást.~~Jelenetek~Jól esik a szenvedés, mert töritek.
871 Info | szenvedés, mert töritek. Nem a zsarnok alávaló, de népe. (
872 Info | formában az őrjöngőtől.)~A zsarnoknak kell magát nagyra
873 Info | Aurélt Commodus ölte meg.~A kéj a nő legszentebb sajátja,
874 Info | Commodus ölte meg.~A kéj a nő legszentebb sajátja,
875 Info | gondunk, hogy hernyóból lett a lepke, kevésbé szép azért?~
1-500 | 501-875 |