Felvonás, Jelenet
1 1, 1| hosszú, hosszú holdakig nem ízlelém e körnek édenét,
2 1, 1| Másnap ismét így történe, és nem tudom hogyan jött, én kétszer
3 1, 1| De te oly komoly vagy, nem is figyelsz reám, mi is
4 1, 1| hajlékunk alá. Az embernek szíve nem kő, tudod, s egy elhagyott
5 1, 1| és ha lesújt a dér, ki nem virulsz a tavasz virágival.
6 1, 1| mondd szíved rejtekét; ládd, nem kerülheti ki a hajós azon
7 1, 1| hajós azon szirtet, melyt nem ismér, szólj, édesem, s
8 1, 1| azok ma érkezének el, - de nem, ez nem lehet. (Virginiához.)
9 1, 1| érkezének el, - de nem, ez nem lehet. (Virginiához.) Te
10 1, 1| s ha elvesz az, vissza nem térend. Vigyázz magadra,
11 1, 1| miért vagy oly komoly, nem száll a mosoly kedves ajkaidra.
12 1, 1| kinek nincs öröme, ha véled nem oszthatja azt, kinek a nap
13 1, 1| nap sötét borúba fúlt, ha nem látja szemedbe visszasugárzni.~
14 1, 1| búm okát ne kérdd, azt meg nem mondhatom.~MAXIMUS~Ne szegd
15 1, 1| valál.~MAXIMUS~Lásd, bátyám, nem könnyebb-e a terhet vinni
16 1, 1| hordja annak egész súlyát? Nem esik-e jól, ha bánatunk
17 1, 1| szívben már dühöng a méreg, nem jobb-e, ha véle örökre sírba
18 1, 1| mindenségben.~MAXIMUS~Látom, te nem szeretsz engemet, érzem
19 1, 1| engemet, érzem azt, és vétkem nem tudom. Óh, be fáj pedig
20 1, 1| szívnek, ha eltaszítva, bűnét nem ismeri. De ha eltaszítsz
21 1, 1| tevél, és megfizetni érte nem tudok; minden, mim van,
22 1, 1| kedvetlensége, Maximus? Te víg fiú, nem áll neked a szív keserve
23 1, 1| megáldani. Éljen Commodus! S ki nem mondja utánam, nem honfi,
24 1, 1| S ki nem mondja utánam, nem honfi, nem Róma vére az.
25 1, 1| mondja utánam, nem honfi, nem Róma vére az. Örüljünk tehát,
26 1, 1| CONDIANUS (súgva)~Az istenekre, nem tovább!~COMMODUS~Valóban
27 1, 1| bár azt te érted odadni, nem szeretném. Ha, ha!~COMMODUS~
28 1, 1| te eb, mert Róma ily fiút nem szülhete! (Eszmélve.) Hah,
29 1, 1| ütőde fel!~MATERNUS~Habár nem adták az istenek nekem,
30 1, 1| szent hazám fiát.~LUCIUS~Nem ismertelek így el tégedet,
31 1, 1| utcán elfordulva tőlem, nem nézhetéd könnyelmű tetteim,
32 1, 1| bízom őt, szenátorok, ki nem is ismerve még kormányomat,
33 1, 1| tesz, amennyit tenni bír, nem mennyi joga van. Kívánod
34 1, 1| csak a halál lehet, és ha nem veszítsz is, csak azért
35 1, 1| veszítsz is, csak azért nem teszed azt, hogy bizalmat
36 1, 1| Enyém, - és könyörgni érte nem tudok.~COMMODUS~Ki sincs
37 1, 1| amíg használhat ő; aztán nem ember, s a szolga veszhetik.
38 1, 1| térdepel, egy éltet esd, mi nem tiéd, Uram, mire nincs joguk
39 1, 1| hullva már. Oh, a világ nem élet-e egészen, nem élet-e
40 1, 1| világ nem élet-e egészen, nem élet-e parancsok isteninknek.
41 1, 1| parancsolsz a drága szent hazán, nem ölni, de csak boldogítni
42 1, 1| de csak boldogítni őt. Nem esdek én Commodustól, mit
43 1, 1| hordjam bilincseim. A szolga nem tudja, vajon köszönje, vagy
44 1, 1| Ím térdelek, mit eddig nem tevék, sem ember, sem viszonyok
45 1, 1| szemem borúin, és mind ezek nem hálaérzetek, de a keserv
46 1, 1| hogy pór, én neked hálálni nem tudok. Óh, égi lény! E korban,
47 1, 2| késő sírodig, mit kétleni nem hágy választásod, mely Róma
48 1, 2| szavad tetteddel úgy meg nem egyezik, midőn testvéredet,
49 1, 2| csak éppen öcsédnek látni nem szabad?~ARRIUS~Bocsáss meg,
50 1, 2| ARRIUS~Bocsáss meg, bátyám, nem akartam a császárt kormánya
51 1, 2| dőre szózat ez, a hon java nem önjavunkért kedves-e nekünk?~
52 1, 2| CLAUDIUS~Mi ez?~ARRIUS~Ha nem lenne meggyőződve arról
53 1, 2| COMMODUS~Igaz, s azért ő bíró nem lehet. (Claudius, Arrius,
54 1, 2| COMMODUS~Dicsőn beszélsz, s ha nem csalódom, mi már találkozánk,
55 1, 2| ARRIUS~Fölséges úr, én nem értelek.~COMMODUS~Emlékezz
56 1, 2| Tetteim sorában vétket nem lelek. Vagy tán az pártütő
57 1, 2| és országod fölvirágozik. Nem kérdem én a császártól,
58 1, 2| tettem-e. Hallgat szívem és így nem vétkezik. De te, ki híved
59 1, 2| legyen türelmed én velem, még nem szokott a bajnok trónba
60 1, 2| midőn azt kiáltá, mert nem beszélte, hogy égi isten
61 1, 2| nálam, mert ily kinccsel nem bír földi más.~CLAUDIUS~
62 1, 2| s ily véd alatt galambom nem remeghet.~COMMODUS~Úgy? (
63 1, 2| Úgy? (Félre.) Az egekre! Nem bírandja őt. Magunk kívánunk
64 1, 2| bennem iránta, minőt képzelni nem tudtam, hogy ember ily érzetre
65 1, 2| mindent felejtni, mindent, mi nem az ég maga. S e leányról
66 1, 2| úgy van, úgy van, én őt nem bírhatom.~LUCILLA~Fölséges
67 1, 2| öcsém, te így beszélsz, nem bírhat-e egy oroszlán egy
68 1, 2| őket, és ilyes embereket nem szenvedhetek, nem küzdöm
69 1, 2| embereket nem szenvedhetek, nem küzdöm vélek, nem, én félem
70 1, 2| szenvedhetek, nem küzdöm vélek, nem, én félem őket. És ily embert
71 1, 2| súgja csak. A kis féreg nem annyira tart-e jogot, mennyire
72 1, 2| néped kivett társaid közül, nem a nép van te érted, de te
73 1, 2| bírák minden életért. S te nem tudsz adni majd egy éltet
74 1, 2| hátrálna tenni úgy azt, mi a nem tevést okozná társainknál?
75 1, 2| Testvérem, ezt rólad fel nem tevém. Már annyira ment,
76 1, 2| annyira ment, hogy visszalépni nem lehet. Óh, Róma, én öcsémmel
77 1, 2| hogy lerázzalak, most már nem féltem tervem sikerét; még
78 1, 2| azt.~COMMODUS~Jupiterre, nem, soha! De szólj.~LUCILLA~
79 1, 2| vitatta, hogy mi kár, hogy nő nem részesülhet a trónnak szent
80 1, 2| szent hatalmú bíborán. De nem, tovább nem mondom el testvérem
81 1, 2| bíborán. De nem, tovább nem mondom el testvérem gyalázatát.~
82 1, 2| melynek magával dolga van, nem gondol arra, hogy szabad
83 1, 3| egy bűn, s e bűnt felejtni nem tudom, nem küldhetem fel
84 1, 3| bűnt felejtni nem tudom, nem küldhetem fel hozzátok,
85 1, 3| kígyót! De ezentúl hordni nem tudom (Kiszól.) Maternus,
86 1, 3| saját gyermekimmel? A vad nem taszítja el magzatát, nem
87 1, 3| nem taszítja el magzatát, nem löki el az undok igába;
88 1, 3| szívnek is valának érzeti, nem volt az mindég oly sötét,
89 1, 3| tehát e szív, de ez érzet nem e világ nyomorszülöttje
90 1, 3| kellem legszebb bimbaját, nem csodálva, nem imádva, mert
91 1, 3| bimbaját, nem csodálva, nem imádva, mert becsén korbács
92 1, 3| jelen Elyseumomat, mert nem gondolék a bús jövőre még.
93 1, 3| visszasugárzni, óh, de a világ nem így ítélt tetteim felett,
94 1, 3| így ítélt tetteim felett, nem így a nő, melynek hűséget
95 1, 3| melynek hűséget esküvék, nem így ítélt tetteim felett,
96 1, 3| oly kemény, oly szigorú, nem ismeri az a szentebb érzeményt.
97 1, 3| szentebb érzeményt. S mivel nem ismeri, nem is becsüli azt.
98 1, 3| érzeményt. S mivel nem ismeri, nem is becsüli azt. És két gyermekem,
99 1, 3| könyörg, ah de látom azt, nem lehet ott bocsánat, hol
100 1, 3| vagytok és ezt soha másolni nem lehet.~MATERNUS~Atyám, (
101 1, 3| ki dícsérteset magában nem talál. Én rab születtem
102 1, 3| és addig az leszek, míg nem beszéli Róma fényemet. Rabnak
103 1, 3| rabgyermekim nekem, s meg nem vetették a kaján atyát!
104 1, 3| vétkesnek érezni magát, nem szenvedve vétkeért. (El.)~
105 1, 3| már. Utat csinálj te is, nem látod-e, e világon minden
106 1, 3| bírjam? Hej, Maternus, ez így nem lehet.~MATERNUS (belépve)~
107 1, 3| megajándékoz, és tégedet, de nem, nem mondhatom -~MATERNUS~
108 1, 3| megajándékoz, és tégedet, de nem, nem mondhatom -~MATERNUS~És
109 1, 3| kegyajánlatát. De ez így nem lehet, én is felosztom véled
110 1, 3| de testvéremet így látni nem bírom. Én sajnállak tégedet,
111 1, 3| öcsém, hogy a rab Maternus nem nyer kincset, fényt, címeket?
112 1, 3| örökre benne élni fog, ezt nem ragadja el atyám: kincsem,
113 1, 3| én láncimban oly boldog nem vagyok. (El.)~CLEANDER~Ez
114 1, 3| vagyok. (El.)~CLEANDER~Ez nem sikerült. Nem képzelém,
115 1, 3| CLEANDER~Ez nem sikerült. Nem képzelém, hogy ily esztelen
116 1, 3| is lehet még halandó; de nem kerülitek ki Cleander tőreit;
117 1, 3| én is néktek az leszek. Nem mocskolom be kezem véretekkel,
118 1, 3| önmagatoknak. Atyám, már te nem élvezed jószágaid, kéjeket,
119 2, 1| segélyre és magatok kongva, nem segíttek. Lucillám, ugyebár
120 2, 1| Ti semmire való ebek, kik nem mondhatjátok el az abécét,
121 2, 1| kevesb, kik érztek, és tenni nem akartok; átkozott azon fiú,
122 2, 1| szülőt, imádkozik és tenni nem siet. Ugyebár, ha zúg a
123 2, 1| Meglátjuk, a zordon tél előtt el nem repül-e majd a sok madár. (
124 2, 1| is, mint egy szörnyeteg? Nem, ne szólj tovább.~LUCILLA (
125 2, 1| akkor az ember, ha hátra nem tekint. De hát hol régi
126 2, 1| fölséges úr! Ő testvérem, nem, ez így nem lehet.~COMMODUS~
127 2, 1| Ő testvérem, nem, ez így nem lehet.~COMMODUS~Kell lenni,
128 2, 1| tudom, hogy jól ítél. Te nem vagy gonosz, de gyönge műszer
129 2, 1| férj fog szólni majd, és nem jöve szó számból még soha,
130 2, 1| soha, mely azonnal tetté nem leve.~COMMODUS (felugrik)~
131 2, 1| PERENNIS~Ők úgy hiszik, de ez nem áll, uram.~COMMODUS~Ah,
132 2, 1| ordítsatok, császártok nem hall, mert üvöltéstek már
133 2, 1| mérget kap kezemből, s a sír nem nyitja még föl ajtaját.
134 2, 1| csillagid közé; mert én őtet már nem védhetem. (Ledűl, Marcia
135 2, 1| kisújtva a vadak martalékokul, nem remélve mit is a jövő borúiban.
136 2, 1| rontok, lefosztom őtet, nem véd előttem ezernyi őrsereg. -
137 2, 2| imám a hon volt, mely ki nem ereszte karjai közül, egyformán
138 2, 2| igaztalanságokat, melyeket szenvedék, nem ő sújtá fejemre, de embertársaim.
139 2, 2| szent templomok felett. És nem hívém többé az isteneket,
140 2, 2| Meghalok, Lucilla, ah, ő nem tehette ezt! (Perennis jő
141 2, 2| uram?~COMMODUS~Érzem, sebem nem halálos, hazamenni még erőm
142 2, 2| emeljetek fel. Úgy, már nem vérezek. Járj boldogul,
143 2, 2| a távol lég között. Hah, nem lehet bemennem, és ezt kell
144 2, 2| bérért zúztok szíveket. Nem halljátok a természet szavát;
145 2, 2| gyönge hölgy vagyok, tenni nem tudok s imám egyetlen, mivel
146 2, 2| vigasztalódj, páncélja nem oly erős, hogy rajta át
147 2, 2| fölijed, s szavát lelkének nem tompítja el már a kába zene.~
148 2, 2| lesorvasztá a rózsa lombjait, nem ébreszti föl a zsarnok vére
149 2, 2| Elvitték enyémet is, de szólnom nem szabad, mert császárom tette
150 2, 2| törvény felett vagyon, s nem köti a törvény súlya így.
151 2, 2| Condianus, elborult a nap, s ki nem derül már rózsahajnala.
152 2, 2| eltemetve én.~CONDIANUS~Nem jössz be hozzám nyugodni
153 2, 2| egymást ölje el.~LUCIUS~Nem, nékem nem lehet, kell sietnem
154 2, 2| ölje el.~LUCIUS~Nem, nékem nem lehet, kell sietnem a rémet
155 2, 2| ahhoz a por keserve fel nem ér, elhangzik hangja a messze
156 2, 2| Együtt el.)~MATERNUS~S én nem mozdulhatok helyemről, átkozott
157 2, 2| azok közül, mit mondasz, nem vagyok.~PERENNIS~Itt van
158 2, 2| MATERNUS~Orgyilkos, mondom, nem vagyok, a vád hazug, nem
159 2, 2| nem vagyok, a vád hazug, nem én, becsületemre.~PERENNIS~
160 2, 3| előjelekkel a föld, és az ég tele; nem szokott pedig figyelni egyik
161 2, 3| Nékünk tenni kell, ez így nem maradhat.~ARRIUS~Én kimondtam,
162 2, 3| uralkodik ott, ha tőlünk félelem nem tartja vissza már.~ARRIUS~
163 2, 3| számítni lépteit, de az nem érzi a szent ügy egészét.
164 2, 3| szívem érzetét. Maternus - de nem, ez nem lehet. Miért is
165 2, 3| érzetét. Maternus - de nem, ez nem lehet. Miért is búsítanálak,
166 2, 3| csak el, fiam.~CLEANDER~Nem, nem, atyám! Ő reményed
167 2, 3| el, fiam.~CLEANDER~Nem, nem, atyám! Ő reményed vala,
168 2, 3| többet szólanom; ő bizonnyal nem oly gonosz, minőnek mondja
169 2, 3| világ s ezernyi küljel. Én nem mondom ezt.~PERTINAX~Hallgass,
170 2, 3| hallgass, ne szólj, valóban. Ő nem tevé ezt, becsülete nem
171 2, 3| nem tevé ezt, becsülete nem engedé neki. Cleander, óh,
172 2, 3| mérlegében erényivel föl nem ért talán.~PERTINAX~Dicsvágya!
173 2, 4| kikért szívem dobog ott, hol nem perceg már mulékonyul e
174 2, 4| magasra száll. Ott, hol nem tépi már a zsarnok el a
175 2, 4| pusztaságok zarándokaként enyhet nem talál a forró ég alatt,
176 2, 4| hágy lenni az égi isten; de nem ki szerencsés, boldog is
177 2, 4| hordja az üdvöt, s másoktól nem lesi; vakít a fény, ámde
178 2, 4| megette a szív téte még fel nem virrad. Egy kígyó mardossa
179 2, 4| habjain, csapkodva feléje nem oltják el tüzét, míg örökre
180 2, 4| egy jövőben, mit a jelen nem ád. Nem félelem taníta szeretni
181 2, 4| jövőben, mit a jelen nem ád. Nem félelem taníta szeretni
182 2, 4| adnak életért, és az éltet nem ők adák nekik. Ezek eltévedt
183 2, 4| kikért könyörgni, átkozni nem lehet; nem tudják ők, hogy
184 2, 4| könyörgni, átkozni nem lehet; nem tudják ők, hogy élet az
185 2, 4| szerelmek az isteni parancs. Nem tudják, hogy nem holttetemrakás
186 2, 4| parancs. Nem tudják, hogy nem holttetemrakás visz az öröki
187 2, 4| magába csak enyészet az. Nem tudják, hogy nem távol honokon,
188 2, 4| enyészet az. Nem tudják, hogy nem távol honokon, csatás mezőkben
189 2, 4| vadak tanyáznak, itt ember nem lehet? Hogy lenne ember
190 2, 4| még gyermek vagy, még meg nem értél a véghatárnak, mely
191 2, 4| régi istenem volt, az még nem is tudá, hogy boldogtalan
192 2, 4| vagyok. Szép egekbe lakott, s nem volt gondja e por föld picinke
193 2, 4| hogy a föld alá bujtok? Nem elég tágas-e e világ? Vagy
194 2, 4| Hajtsátok őket el, hisz ott nem félhettek mesterek láncitól.~
195 2, 4| emberekbe, és istenembe akkor nem hivék, mert oly jó dolgom
196 2, 4| oly jó dolgom volt, hogy nem láttam az imádság gyászos
197 2, 4| emberek mind megcsaltanak, nem akadt semmim, mint szent
198 2, 4| az, kit előbb megveték, nem hallja most imádságomat.~
199 2, 4| hozhatott ennyire.~LUCIUS~De nem panaszlom kínom az embereknek,
200 2, 4| egykor, de most már a régi nem vagyok. Nincs semmim is,
201 3, 1| vészt, öljétek le mind. Nem halljátok, hogy átkozódnak?~
202 3, 1| honunkba térünk vissza. Nem érzitek-e az átkot, mely
203 3, 1| fekszik? Az égnek átka ez. Nem látjátok-e, az emberek mint
204 3, 1| a döghalál csírája van. Nem látjátok-e véreteket éhhel
205 3, 1| elhalni és megmentésére nem adhattok néki egy darab
206 3, 1| pontról-pontra nől.)~KERESZTÉNYEK~Nem látjátok-e az elpusztult
207 3, 1| kebele, mely sosem hal ki. Nem félünk meghalni, mert életünk
208 3, 1| meghalni, mert életünk a halál; nem esünk kétségbe, mert reményünk
209 3, 1| munkámban előzni, de abból nem lesz semmi, semmi, mondom.
210 3, 1| meg akarjátok fojtani őt? Nem feleltek. Vagy szégyenlitek
211 3, 1| Kacagjatok inkább, gyermektek nem lesz rab, magatok öljétek
212 3, 1| testvér eltávozott, mert nem vala szükséged reá; de most,
213 3, 1| kiszárad a tenger, én meg nem fúlok, próbáltan könnyeimmel.~
214 3, 1| el elmém világát, - én nem tudom, mitévő legyek? (A
215 3, 2| még lesz alkalmad, édesem. Nem kétlem a tündöklő sikert.
216 3, 2| agyonnyom koronája súlya, ha nem Hercules -~COMMODUS~Mától
217 3, 2| Herculesnek nevez ki mindki, ha nem pártütő!~MIND~Éljen Hercules,
218 3, 2| rossz valék, igen rossz, nem hittem az Isten és emberekbe.
219 3, 2| el, szemem elől, mondom, nem láthatlak, csúf ördögök. (
220 3, 2| tettedet; hisz gyalázatos arcod nem pirul! (Maternus, őrség;
221 3, 2| nől haragodban, még így nem láttalak!~MARCIA~Alávaló!
222 3, 2| benyomásának ellenállni. Te nem vagy oly rossz, mint tetteid,
223 3, 2| rossz, mint tetteid, de nem látod azon kör cudarságát,
224 3, 2| cudarságát, mely vezet; nem látjuk a léget, melyet beszívunk,
225 3, 2| hol is lenne bűn, melyre nem lehetne némi erénymázat
226 3, 2| megtörik! De én ezért túl nem számolok.~COMMODUS~Hah!
227 3, 2| Köszönöm, hogy tovább várni nem hagysz. (El.)~COMMODUS~Be
228 3, 2| egyetlen szerető kebelbe nem fog visszhangra találni.
229 3, 2| öntöznöm sírvirágimat, melyeket nem éleszt egyetlen könny se.
230 3, 2| szeressek, ha mindki gyűlöl? Nem, nékem átkozott sorsom dühöngni
231 3, 2| Elvégezém.~COMMODUS~Szolga, ha nem beszélsz valót!~CLEANDER~
232 3, 2| polgárok fészkeikből. De én azt nem hivém, s amint látom, meg
233 3, 2| visszatartólag, kedvesem.~CONDIANUS~Nem, császár, ő nálad nem marad!
234 3, 2| CONDIANUS~Nem, császár, ő nálad nem marad! Az istenekre, e szégyenfoltot
235 3, 2| istenekre, e szégyenfoltot magán nem szenvedi Quintiliána! Vagy
236 3, 2| már, nagy istenek! És ti nem sújtjátok e világra villámjaitokat!~
237 3, 2| falak közt halna el, és nem hallaná azt, csak a sziszegő
238 3, 2| tőle nyer életet? - Vagy nem ismérsz?~VIRGINIA~Átkom
239 3, 2| Adták volna az istenek, hogy nem ismertelek volna. - Házunkba
240 3, 2| hölgyeket elkábítani, kik nem ismerve a külvilág álnok
241 3, 2| mert a rózsabokor alatt nem tudák a kígyót tenyészni. -
242 3, 2| bántani! Szégyeneld magad, még nem elég hullt-e áldozatul lábaidnál?
243 4, 1| MÁSODIK GLADIÁTOR~S a nép nem volt megelégedve, kérte
244 4, 1| eresztének reája. S a tigris nem bír az oroszlán nagy lelkével,
245 4, 1| lelkével, az oldalról vérez, nem elől támad meg.~ELSŐ GLADIÁTOR~
246 4, 1| GLADIÁTOR~Az a tömlöcbe történt, nem merte világoson tétetni
247 4, 1| kegyelem egy fejedelemtől, de nem igen vágyom reája.~HARMADIK
248 4, 1| Ki mond ellen neki, ki nem akarja megzavartatni a fő
249 4, 1| könyörüljetek rajtam, szegényen - én nem kívánok semmi díjt, díjam
250 4, 1| MÁSODIK GLADIÁTOR~Te nékem nem tetszel, ember. Te jobban
251 4, 1| felelni kedve van reá. Te nem vívhatsz vele.~LUCIUS~Ah,
252 4, 1| kacagott trónján, és én, én nem tudom, mit tevék. Csak azt
253 4, 1| ember ne lássa létedet. - Nem vagyok magam. Jó napot,
254 4, 1| marhahúst akarnék felszúrni, nem kellene messze mennem! De
255 4, 1| emberekkel, hogy a fájdalom nem fájdalom, hogy a rossz s
256 4, 1| s te tudatlan eb vagy, nem ismered kínomat, mely oly
257 4, 1| Fölséges úr, - többé már ki nem állhatom. Ah, kérlek, szégyeneld
258 4, 1| gyávának fognak mondani. Óh, nem, ők feledni fogják e tettedbe
259 4, 1| a felkelő napsugár? Úgy nem oly igen ártatlan, minden
260 4, 1| végkínja le ne csapjon tégedet. Nem azért szidlak, hogy éltem
261 4, 1| keservbe eltaszíta. Óh, nem ezért, ezért mind felel
262 4, 1| Én magamnak megbocsájtni nem tudom.~COMMODUS~Ne ügyelj,
263 4, 1| COMMODUS~Hallgass, te nő vagy, nem értesz ehhez. Mesterséged
264 4, 1| lesz, és a fény többé el nem födi rémalakját. Hah, Virginiám,
265 4, 1| hogy gyomrod tele. Hát nem tudod, hegy vígnak tartja
266 4, 1| S mivel az mondja, hogy nem víg, ez hogy nem komoly,
267 4, 1| mondja, hogy nem víg, ez hogy nem komoly, tehát semminő és
268 4, 1| veled!~VIRGINIA~Álmodom, de nem. Minden való. Isten veled,
269 4, 1| mit szerelék. - De ah, nem, anyám még itt kesereg e
270 4, 1| kesereg e világon, még néki nem telt meg keserve mérője.~
271 4, 1| gyermekem, többé már ezt ki nem állhatom. (Pertinax karjai
272 4, 1| földnek sarkait. De poklot nem reméltem én. - Hol a császár?
273 4, 1| és szívem feldobog, de nem győz, nem győz le ez! Ha,
274 4, 1| szívem feldobog, de nem győz, nem győz le ez! Ha, ha! Dologhoz
275 4, 1| parancsom! Gazok, pártütő, ki nem vág!!!~LUCIUS~Mit bámultok
276 4, 1| kijátsza!!!! No, s még késtek, nem halljátok-e, hogy Commodus
277 4, 1| parancsodat, egy őrültön csak nem veszesz bosszút! Emberek,
278 4, 1| könnyeket, s ti emberek nem érzitek, elvesz a világ,
279 4, 1| már régen azt néktek, és nem hivétek, hogy üdvöm elveszett. (
280 4, 1| igazságos bosszúmat, de nem egészen.~LUCIUS (rádől)~
281 4, 1| és ti egy csepp vért érte nem sírtok. Utánam! Az égbe
282 4, 2| követ reá! Le az ebbel! Nem kell nekünk császár! Már
283 4, 2| kell nekünk császár! Már nem szükséges a helyettes, megért
284 4, 2| COMMODUS~Vétkezék, de szívem nem volt elromolva. Én akartam
285 4, 2| boldogítni Rómát, csak módját nem tudám. Kezetekbe adom azt,
286 4, 2| testvérem, én őt így el nem ítélhetem. - De mint honfi,
287 4, 2| is szenvedni láttalak, és nem segítettelek. De, bátyám,
288 4, 2| bíró siket, mint a bérc, nem hallja az Maternust is.~
289 4, 2| könyörülj rajtam. Ah, ezt ki nem állom, oly rémes a setét,
290 4, 2| és ez fiam volt.~LUCIUS~Nem igaz, kedvesem volt, reményem
291 4, 2| reája; az istenek tudják, nem átkom által. De azon szent
292 4, 2| nemes vendégeket, melyek nem adóznak senkinek, és a sánta
293 4, 2| sebes szolgái.~PERTINAX~Nem főz ki agyad többé terveket,
294 4, 2| ki agyad többé terveket, nem szíved ezernyi cselszövényt,
295 4, 2| teremtményei az istenék, nem embertárs adta élteket,
296 4, 2| embertárs adta élteket, nem neki van reá joga, s ha
297 4, 2| Lucius, én Marciád vagyok, nem ismérsz?~LUCIUS~Ismérlek.
298 4, 2| síron túl vár reánk. Ez nem való nekem. Te megcsaltál,
299 4, 3| csúf zsarnokának átkait. De nem veszél el, óh, hazám, érzem
300 4, 3| lesz lámpa borzas éjeken, nem félelem, bilincs zöreje
301 4, 3| oly félelmes lenne, attól nem borzadunk, hogy semmik valánk,
302 4, 3| hogy újra semmivé leszünk? Nem érjük-e így is el a célt,
303 4, 3| földi keservtől felold? Nem érjük-e el a célt, mely
304 4, 3| mindnyájunkat egyenlővé teszen? Nem oly iszonyat nem lenni,
305 4, 3| teszen? Nem oly iszonyat nem lenni, mint vélik az emberek.
306 4, 3| az enyészetbe hágnánk. Ha nem lenne az ember más, mint
307 4, 3| vigalmink közepette ordítná; nem lesz ez mindég így! Mely
308 4, 3| rénynek üröm poharába. - Nem, ez nem lehet, mi élni fogunk,
309 4, 3| üröm poharába. - Nem, ez nem lehet, mi élni fogunk, nékünk
310 4, 3| engem készen talál.~MAXIMUS~Nem, óh, ezt Marcia eszközlé
311 4, 3| ezt tőled várhatám! De nem, engem mondanak bűnösnek,
312 4, 3| hogyha én hon lettem volna, nem tettem volna-e azt, mit
313 4, 3| hogy tervedet elfogadom? Nem, nem, ezt rólad, ezt szerelmedről
314 4, 3| tervedet elfogadom? Nem, nem, ezt rólad, ezt szerelmedről
315 4, 3| rólad, ezt szerelmedről föl nem teszem. Mi élet lenne az,
316 4, 3| félem a halált? Óh, ne hidd! Nem ítélt-e már a születés halálra?
317 4, 3| asszonyként? Condianus hajolni nem tanult.~MAXIMUS~Te egy kebellel
318 4, 3| kínaimnak véget vetni? De nem, én nem remegem azokat.
319 4, 3| véget vetni? De nem, én nem remegem azokat. Én bátran
320 4, 3| Kétszer hal a félénk, mert nem maga a halál oly borzasztó,
321 4, 3| maradsz? És én átéljelek? Nem, bátyám, én véled meghalok! (
322 4, 3| őket szívemről a fergeteg. Nem, midőn gyermeki keblekben
323 4, 3| keserved megpuhítana.~JULIA~Nem, gyermekim, hisz én erős
324 4, 3| növelik dicső virágjokat. - Nem áldozandnak többé az emberek
325 4, 3| isteniknek, engesztelésül; nem hiendik, hogy barmokká alacsonyulhat
326 4, 3| ha hordanom a jó Marcia nem segítne.~CONDIANUS~Jó leány,
327 4, 3| tett helyett. Mást én most nem tudok.~MARCIA~Az tudja csak,
328 4, 3| jó, dicső anya, én szólni nem tudok, Marcia, te jó, nemes
329 4, 4| hogy oda a por bosszúimája nem ért, itt az elkeseredett,
330 4, 4| könnyem, s keservem annyi még! Nem láthatom a nap jótékony
331 4, 4| minden teremtményinek adott. Nem látom e hajdan dicső világot,
332 4, 4| köszönöm, égi egy atyánk, ki el nem hagysz, hogy elvevéd szemem
333 4, 4| elvevéd szemem világát. Nem látom legalább a rémeket,
334 4, 4| őrzzétek őt, nékem halni nem lesz veszteség. Nyugodj,
335 4, 4| bővebben, ki vagy? Mi történt? Nem azért; mintha segedelmünk
336 4, 4| csak a múlt veszélyeket. Nem maradt semmim, mint önérzetem,
337 4, 4| neki mulatságot szerez. Még nem tért vissza isteni szemeibe
338 4, 5| magadnak köszönd, hogy érte nem lakolsz. Mi felséges gondolat,
339 4, 5| felséges gondolat, urak, és ti nem nevettek jó hasonlításomon?
340 4, 5| NEGYEDIK UDVARONC~És ki nem nevet, az vagy bolond, vagy
341 4, 5| fának kellene lenni, ki nem lenne egészen elragadtatva. (
342 4, 5| szem, hogy ezt régen észre nem vevéd; fölséged sokkal magasb!~
343 4, 5| MARCIA~Commodus! Reménylem, nem beszélsz igazán komolyan,
344 4, 5| Az anya kint maradjon, nem szeretem hallani a rényt
345 4, 5| egy gyönge nő előtt, kit nem tudtál legyőzni. Nincs egy
346 4, 5| könnyen idehagynád-e éltedet Nem igen hiszem.~VIRGINIA~Nem
347 4, 5| Nem igen hiszem.~VIRGINIA~Nem hiszed, Commodus, mert te
348 4, 5| láncait, hol te, zsarnok, őket nem zavarhatod, azóta én se
349 4, 5| várom a szabadító napot. Te nem fogod fel, úgy-e ezt, s
350 4, 5| fogod fel, úgy-e ezt, s nem is hiszed. Mert boldogtalan
351 4, 5| boldogtalan sosem valál s nem ismered a leléphetés áldásait.
352 4, 5| VIRGINIA~És azt hiszed, nem kedvest társok azok nálad
353 4, 5| nekem, hogy sziszegések nem kellemesb, mint hazug nyelved
354 4, 5| véle hamar, az istenekre, nem hallhatom őt. (Kivitetik.)~
355 4, 5| hever a császár. Valóban nem fog-e haragudni, ha ily
356 4, 5| zsinórral fojtom meg őt, s nem aranyossal? Megpróbáljuk.
357 4, 5| elhunyt a világ ura, és nem sötétül el a nap, nem hullanak
358 4, 5| és nem sötétül el a nap, nem hullanak le a csillagok,
359 4, 5| szíve is.~LUCIUS~De enyém nem szabad ám. Atyámmal a sírba
360 4, 5| szívedet. Én érte szívet nem adhatok, ami ezen összetört
361 4, 5| vagy engem megölne? Óh, nem, ő most ártatlan.~MARCIA~
362 4, 5| szavadnak álltál, a zsarnok nem győzedelmeskedett feletted.
363 4, 5| vagyok, kinek sorsa halni nem adá s kivel él örök keserve
364 4, 5| mondják, a szabadság napja. Én nem láthatok, mert kisírtam
365 4, 5| MARCIA~Szegény anya, leányod nem földi már.~JULIA~Vezessetek
366 4, 5| elhal. Keservemet kiöntni nem tudom. Keblembe ful az,
367 4, 5| vagytok. Nagyobb jutalmatok nem lehet, mint a szent önérzet,
368 4, 5| hol ily önkény áldozati nem leendnek.~Vége~ ~
369 Info | az átdolgozást azonban nem hajtotta végre. A harmadik
370 Info | helyesírását. Természetesen nem javítottuk a dráma archaizmusait,
371 Info | magát mártani, de már semmi nem ingerli, a csók hideg, a
372 Info | meg, szánva, hogy többet nem vétett.~Marcia. Commodus
373 Info | hálát érez Virginia iránt s nem tudja, mit köszönjön. Mint
374 Info | hosszú, fáradalmas nap után nem kívánjuk-e úgy az álmot.
375 Info | a zsarnokot, a gonoszat, nem az ember ítélet, vagy a
376 Info | ki vagy, s a derék férgek nem bántanak talán, nem azért,
377 Info | férgek nem bántanak talán, nem azért, mintha félnék tán
378 Info | zsarnok, tisztelni kell, ha nem, vannak kézzel fogható módok,
379 Info | De mit szidlak, zsarnok, nem esik-e szívemre ez átok!
380 Info | esik-e szívemre ez átok! Nem taszítá-e el atyja a jó
381 Info | én nyomorú. - Óh, fiam, nem bocsánatot, de büntetést
382 Info | lehessek újra.~Cleander: Nem, nem, én nem maradhatok.
383 Info | lehessek újra.~Cleander: Nem, nem, én nem maradhatok. Rosszul
384 Info | Cleander: Nem, nem, én nem maradhatok. Rosszul vagyok,
385 Info | lakot. ~Jutalmunk könny, nem önzés ez? ~Téged egy jobb
386 Info | átkozlak, világ!~Marcia: Nem reményl a gyönge nő a jövőben.
387 Info | kettő.~Fadilla: A jóbarát nem hízelg, de vészbe követ~
388 Info | mint hallgatni, - de a tűz nem emészti el a közvéleményt.~
389 Info | Egy éltet rontott el, én nem leszek tiéd, nem érdemellek,
390 Info | el, én nem leszek tiéd, nem érdemellek, bár bűntelen.~
391 Info | bűntelen.~Cleander: Én ugyan nem hiszek Istent, de te hiszesz,
392 Info | a jó jól esik. - Hisz én nem akarok jót senkitől. Commodus,
393 Info | fordítnak s bizonyítnak.~Tudom, nem könyörülsz, én sem tettem
394 Info | hogy ravaszkodnak, hogy nem hisznek egymásnak, hogy
395 Info | szenvedés, mert töritek. Nem a zsarnok alávaló, de népe. (
|