Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|     leszesz?~CONDIANUS~Virginiám, akkor, tudod, tündöklik az ég,
 2   1,  1|        visszajött. Hányszor látta akkor a hajnal térdein a szilaj
 3   1,  1|           engemet, és ládd, pedig akkor még igen-igen szerettem
 4   1,  1|       nézhetéd könnyelmű tetteim, akkor ége szívem még nagyobban,
 5   1,  2|       társainknál? Miért ne lenne akkor a bűn egy és erény? De már
 6   1,  2|           az embernek másoknál, s akkor kéretheti magát arra, mit
 7   2,  1|         rémes képzetim; mi boldog akkor az ember, ha hátra nem tekint.
 8   2,  1|         néked is, és iszonyú lesz akkor átkotok; te a gyöngédebb
 9   2,  1|          majd nyíl, és megismered akkor magad, ha néma sírokon rém
10   2,  2|        véreinek ősz szakállukat s akkor láttam, mi nyomorult az
11   2,  2|        rajta át ne hasson. S majd akkor, ha fénye lehull, s meglátja
12   2,  2|     elveszett; emlékszem reád, de akkor honfi voltál, most siess
13   2,  4|           emberekbe, és istenembe akkor nem hivék, mert oly jó dolgom
14   2,  4|            ő oly lény volt, minőt akkor adának nekünk az istenek,
15   3,  2|   Lucillát átkozá.~COMMODUS~Elég! Akkor akartalak eltiporni, kígyó,
16   3,  2|   hozzátok elémbe, esküdjön össze akkor és csörgesse láncait, míg
17   3,  2|       erősbhöz hajlana?~CONDIANUS~Akkor átkom felijesztené népedet
18   3,  2|        kígyó és a lapos béka? Mit akkor?~CONDIANUS~Akkor szívedbe
19   3,  2|        béka? Mit akkor?~CONDIANUS~Akkor szívedbe ébredne fel egy
20   3,  2|     gyújtana kebled éjjelén, s ha akkor magadra hagynálak, véres
21   3,  2|           a durva erőszak, és még akkor is megmarad egyetlen hű
22   4,  1|           élni, és üvöltni vétkét akkor fülébe, midőn sötét lesz,
23   4,  1| szegénynek kiége mindet érzete, s akkor kacaghat, midőn könnyezne
24   4,  2|      sírok, a holtak szólanak, és akkor félj, Commodus! Ha hátra
25   4,  2|          békével, testvéri kebel! Akkor szerettelek legjobban, midőn
26   4,  3|     minden remény a viszontlátra, akkor, akkor miért adám éltem,
27   4,  3|     remény a viszontlátra, akkor, akkor miért adám éltem, üdvöm,
28   4,  3|         már a születés halálra? S akkor még sem borzadánk; és most
29   4,  3|         virultak reményem bimbai, akkor, ah, akkor tépdelé le őket
30   4,  3|       reményem bimbai, akkor, ah, akkor tépdelé le őket szívemről
31   4,  3|      jössz te is majd egykoron. S akkor, zavaratlanul bírjuk egymást
32 Info   |        rény, s ha az lehull, csak akkor lép elő.~S a hosszú, fáradalmas