Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|           bátya, jól beszélsz, a hon feléri házad istenit, és
 2   1,  1|          jártam fel s alá, midőn hon jövet azon setétesb utca
 3   1,  1|         tűzbe vagy? Felengedél a hon oltárinál, valóban, szívből
 4   1,  1|       alatt egy nemesb szű ver a hon felé. Óh, valld meg, Lucius,
 5   1,  1|          igen, Condianus, imám a hon, imádom azt még Marciám
 6   1,  1|   vigasztalóként, meggyógyítni a hon sebeit. Büszkén fiára szegezte
 7   1,  1|      Rómában te egyedül érzesz a hon leányi közt, kik érzéketlenül
 8   1,  2|        mással elfoglalni, mint a hon java.~CLAUDIUS~Én is ezt
 9   1,  2|        El.)~COMMODUS (nevetve)~A hon java, mi dőre szózat ez,
10   1,  2|       java, mi dőre szózat ez, a hon java nem önjavunkért kedves-e
11   1,  2|    fölséges úr, kinek szívében a hon szerelme ég.~LUCILLA (félre)~
12   1,  2|       fel, óh, mi szent e név, a hon. Az istenek a kezedbe adtak
13   1,  2|     öcsémmel gyászolandlak, ki a hon szent reménye volt.~LUCILLA (
14   1,  2|        véle sírba szállt, mert a hon, élte annak ki vezérli őt
15   1,  3|          játsszátok ki egy egész hon dicső álmait, egy emberen
16   2,  2|      engem megvetett, egy imám a hon volt, mely ki nem ereszte
17   2,  2|        fényes trónusán. Láttam a hon reményeit egy tengertől
18   3,  2|          szíved, és ők avval egy hon szent reményét a vétek posványába
19   3,  2|    titkaim vannak, melyektől egy hon java függ.~COMMODUS~Beszélj!~
20   4,  3|    szívem tűz érztivel, melyek a hon oltárin égtenek, s a szent
21   4,  3|      hazával is veszének el. - A hon sírokban és átéltem én!
22   4,  3|      éltem csillagit, üvöltni, a hon sírja felett, csúf zsarnokának
23   4,  3|         egy dőre füstért, mely a hon? Miért áldozám magam e dőre
24   4,  3|           Gondold meg, hogyha én hon lettem volna, nem tettem
25   4,  3|         kebellel bírsz, melybe a hon reménye van. És kerüld ki
26   4,  5| nyugodtan meghalok, mert én csak hon megyek, míg néked itt hagyom,
27   4,  5|         elvégezém, megtörtént, a hon szabad és Marcia szíve is.~
28   4,  5|    tetteinek véres tanúi, kint a hon, mely vérengzve segélyt
29   4,  5|         hölgyek, ti mindketten a hon java áldozati vagytok. Nagyobb
30   4,  5|          szerezni idővel. Most a hon oltárihoz! Ez legyen első
31   4,  5|        Ez legyen első lépésem, a hon java tettimnek elseje. És