Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|          utcáin jártam fel s alá, midőn hon jövet azon setétesb
 2   1,  1|        mereszté szüntelen szemit. Midőn a másik utca végzeten hátra
 3   1,  1|   ösmerném őt? Még gyermek valék, midőn Rómát elhagyá.~CONDIANUS (
 4   1,  1|       ízlelénk azoknak örömeit. S midőn te oly beteg valál, hogy
 5   1,  1|           jókedvbe vagy.~MATERNUS~Midőn kesergni legtöbb ok lenne
 6   1,  1|      ismertelek így el tégedet, s midőn az utcán elfordulva tőlem,
 7   1,  1|      fiára szegezte Róma szemeit, midőn Herculesként vívtál az ősi
 8   1,  2|    tetteddel úgy meg nem egyezik, midőn testvéredet, a szépségéről
 9   1,  2|           adá második atyádnak, s midőn megáldva könnybe lábadott,
10   1,  2| testvéredet, és a hír hazug volt, midőn azt kiáltá, mert nem beszélte,
11   2,  2|          csillagát, láttam, igen, midőn a sas elrepült galambtokkal,
12   2,  3|        CLEANDER~Emlékszel, úgy-e, midőn Maternus azt mondá, hogy
13   2,  4|         adának nekünk az istenek, midőn e földről az Elyseumot elvivék.
14   3,  1|           szükséged reá; de most, midőn üvölt a fergeteg fejed felett,
15   3,  2|     LUCILLA~S te kérdezheted ezt? Midőn tudod, hogy éltem benned
16   3,  2|       akartalak eltiporni, kígyó, midőn legjobban hízelegsz. El
17   4,  1|  GLADIÁTOR~Szép volt nézni, társ, midőn Claudiusra rohant az éhes
18   4,  1| háladatból csókolta a lába porát, midőn szíve vére folyt.~ELSŐ GLADIÁTOR~
19   4,  1|          a rény? Igen, emlékezem, midőn még Luciusnak hívtak, és
20   4,  1|      üvöltni vétkét akkor fülébe, midőn sötét lesz, és a fény többé
21   4,  1|         érzete, s akkor kacaghat, midőn könnyezne a szirt.~LUCIUS~
22   4,  2|      Akkor szerettelek legjobban, midőn tőrömet rántottam élted
23   4,  2|    születél, igába görbede fejed, midőn láttad először a napvilágot;
24   4,  3|         még az sem adatott.~JULIA~Midőn legszebben virultak reményem
25   4,  3|        szívemről a fergeteg. Nem, midőn gyermeki keblekben még aludt
26   4,  3|           aludt a gyermekindulat, midőn még reményem csak szép álom
27   4,  5|        életben volt, de most már, midőn elutáltattad azt velem,
28   4,  5|           elutáltattad azt velem, midőn mindenem elköltözött a túlvilágra,
29 Info   |          Ki iszonyodva fordul el, midőn Commodus testvére magyarázza,