Felvonás, Jelenet
1 2, 2| Maternussal víva ki, végre Julia.)~JULIA~Hah, ti szolgák!
2 2, 2| Maternussal víva ki, végre Julia.)~JULIA~Hah, ti szolgák! Gyermekem
3 2, 2| átkozottak! Ez jól talált.~JULIA~Vigyétek őt, szelíd galambomat,
4 2, 2| melyeket ledérül elpazarla az.~JULIA~Óh, azért bír-e hát az ember
5 2, 2| tompítja el már a kába zene.~JULIA~Mi haszna, ha már az őszi
6 2, 4| keresztény gyülekezet. Julia. Egy ének véghangjai zengnek
7 2, 4| véghangjai zengnek el.)~ ~JULIA~Most érzem erősnek újra
8 2, 4| keservét, mely kívül zsarolt.~JULIA~Óh, és mégis engedheti atyánk
9 2, 4| az istenek ambrosiájokat.~JULIA~Dicsőn beszélsz, agg. Volt
10 3, 1| zenét. (A nép betör a kapun, Julia előrohan.)~JULIA~Zsarnok!
11 3, 1| kapun, Julia előrohan.)~JULIA~Zsarnok! Gyermekem! Szerette
12 4, 1| egy-egy oltárhoz kötözve. Julia jön.)~COMMODUS~Mit mondasz,
13 4, 1| visszaélsz vele. A dologhoz csak.~JULIA~S te, Virginiám, oly néma
14 4, 1| telt meg keserve mérője.~JULIA~Gyermekem, ah ég, jó gyermekem,
15 4, 1| Rajta, a vadakat reájuk!!~JULIA (eszmélve)~Mi ez? El, el
16 4, 1| megbódult. (A nép zajong, Julia elvitetik.) Hah, én nekem
17 4, 3| bátyám, én véled meghalok! (Julia bejő.)~JULIA~Óh, dicső gyermekim!
18 4, 3| meghalok! (Julia bejő.)~JULIA~Óh, dicső gyermekim! Gyermekim,
19 4, 3| MAXIMUS~Anyám, drága jó anyám!~JULIA~Bírtam két gyermeket, oly
20 4, 3| Másoknak még az sem adatott.~JULIA~Midőn legszebben virultak
21 4, 3| Mert keserved megpuhítana.~JULIA~Nem, gyermekim, hisz én
22 4, 3| egymást a fénysugárokon.~JULIA (álmodva)~Jó gyermekem,
23 4, 4| gyülekezet a földalatti boltban. Julia őrülten ott ül, ~szemei
24 4, 4| Egy ideig mély csend.)~ ~JULIA~Elvitték, elragadták a gerlicét
25 4, 4| kegyelmes ég már nyugalmat.~JULIA~Sötét éj van szemem előtt,
26 4, 5| egy örökéltet rabla el.~JULIA (jő)~Meghalt a zsarnok és
27 4, 5| leányod nem földi már.~JULIA~Vezessetek hozzá, jól tudom
28 4, 5| meghalt. Itten fekszik ő.~JULIA (ráborulva)~Virginiám, leányom,
|