Felvonás, Jelenet
1 1, 1| lenne egy oly nagy kebelnek ily hölgyi gyöngeség?~CONDIANUS~
2 1, 1| mondhatom.~MAXIMUS~Ne szegd ily kegyetlenül meg a bizalom
3 1, 1| fajzatja vagy te eb, mert Róma ily fiút nem szülhete! (Eszmélve.)
4 1, 1| LUCIUS~Maternus, és te ily tűzbe vagy? Felengedél a
5 1, 2| üdőt hagyok, de hát az ily fiúnak atyja mi is lenne
6 1, 2| szép, a nap sugáriként, ily tömlöcbe rabbá lenni kéj.
7 1, 2| gazdagabb vagy nálam, mert ily kinccsel nem bír földi más.~
8 1, 2| szülők közös reményeik, s ily véd alatt galambom nem remeghet.~
9 1, 2| képzelni nem tudtam, hogy ember ily érzetre képes lenne. Hogy
10 1, 2| nem, én félem őket. És ily embert többet ismerek, ilyenek
11 1, 3| lemondtam az örömről, két ily nemes szűt fiamnak mondani.
12 1, 3| sikerült. Nem képzelém, hogy ily esztelen is lehet még halandó;
13 2, 1| Kívánom, urak, végnapotokban ily bátran nézzetek a halál
14 2, 1| zúzd össze a világot, hogy ily iszonyúk történnek dőrén,
15 2, 2| De mi hozott e vidékre ily órába tégedet?~PERENNIS~
16 2, 2| kardomat? Lássátok, nekem ily hosszú kell ám, mert magasan
17 2, 3| mankóm a mélybe hulla le. Ah, ily keservet elélni éle hát
18 4, 1| élemény, óh! De hát már ily alacsony alakba költözött
19 4, 1| De ne legyen hasztalan ily áron kiváltva életem, meg
20 4, 1| ért, óh, szegény fiú, mely ily hatalommal nyomja le kebledet?~
21 4, 2| MARCIA~Ah, elméje szép világa ily elsötétült! Lucius, én Marciád
22 4, 5| Marciám. Ha szerelmedben is ily bőven osztanád az édességet,
23 4, 5| nem fog-e haragudni, ha ily közönséges zsinórral fojtom
24 4, 5| világért se tud.~MARCIA~Ily jelenetben az érc is megtörik. (
25 4, 5| jő Fadillával.)~PERTINAX~Ily halál hazája lőn a fényterem,
26 4, 5| jelenetet a jobb utókor, hol ily önkény áldozati nem leendnek.~
27 Info | nagy s dicső neved, de mert ily alávaló dög féregnek sem
28 Info | hol teremtettetek még egy ily boldogtalan nőt, kinek tanulni
|