Felvonás, Jelenet
1 1, 1| istenit, és ne hallgasd a gyönge hölgy szavát, ha búsg, hogy
2 1, 1| dért s fagyot hozand. Te gyönge virág vagy, és ha lesújt
3 1, 1| vagy, e világ tengerén egy gyönge sajka vad habok között,
4 1, 1| magadra, szép Virginiám! A gyönge plántát, mely a gondos kertész
5 1, 1| bizalom rózsapántjait, melyek gyönge korunktól kapcsolnak össze
6 1, 1| lehetsz, s ha jön a vész gyönge sajkádra majd, a szolga
7 1, 2| kegyes vagy, felséges úr! A gyönge repkényen örülni a sor,
8 1, 2| csak egy hibázik, hogy a gyönge galambot erős sasnak védelmébe
9 1, 2| bírhat-e egy oroszlán egy gyönge zergét, hol lenne lány,
10 1, 2| De azt javallnám, kezdnők gyönge szerekkel, kérni, vakítni
11 1, 3| ez ember oly halandó, oly gyönge, mint rab társai. Ő rabja
12 1, 3| hát az ember? Tehetlen egy gyönge húsdarab, de benne él a
13 2, 1| Te nem vagy gonosz, de gyönge műszer cudar kezek között,
14 2, 2| egy tengertől hányatott gyönge sajkán, és gyilkosok vetének
15 2, 2| e föld rózsahajnalán, a gyönge zefír fülembe csak nevét
16 2, 2| annak a zsarnoki kebel? Én gyönge hölgy vagyok, tenni nem
17 2, 3| mindenünk. A jelen csak egy gyönge fuvalom, mely a múlt s jövő
18 2, 4| tépi már a zsarnok el a gyönge hölgynek egyetlen birtokát.~
19 2, 4| is, s e kígyót megölni, gyönge még a por. Kopasz falak
20 3, 1| fordulsz ál-barátid felé, kik gyönge fűszálak gyanánt elenyésztek
21 3, 2| mint egy világ, én pedig gyönge ember maradtam, és súlya
22 3, 2| s ez végszavam lesz. Te gyönge vagy a pillanat benyomásának
23 3, 2| édes szavakkal akarád a gyönge hölgyeket elkábítani, kik
24 3, 2| És adott a természet a gyönge hölgynek is fegyvereket,
25 4, 1| te semmi! Óh, hatalmad a gyönge hölgyön megtörik, ő halni
26 4, 5| megszégyenítlek, hogy pirulj egy gyönge nő előtt, kit nem tudtál
27 4, 5| és a szó elrepül. - Oly gyönge vagyok, szemem sötét, sötét, -
28 Info | világ!~Marcia: Nem reményl a gyönge nő a jövőben. Egy szerette
|