Felvonás, Jelenet
1 1, 1| bilincsiben magas, és honfi, míg csúf szolga lett a polgár,
2 1, 2| lenni kéj. Addig is hát, míg újulni látjuk új színekbe
3 1, 2| sasnak védelmébe adjam, s míg az a Lareseknek hoz libatiot,
4 1, 2| érzeményinket másokéhoz alkalmazni, míg egyet érezni vélnek ők velünk
5 1, 3| szirtről hajtva másikára, míg végtére mind összetördösik.
6 1, 3| önszerezte fény oly dicső; míg ősatyánktól szállva csak
7 1, 3| születtem és addig az leszek, míg nem beszéli Róma fényemet.
8 1, 3| mi gyermekid vagyunk, s míg te tisztelve, fény között
9 2, 1| urak? Vígan, barátim, élni, míg lehet!~LUCILLA~A szép Virginia
10 2, 1| hogy nyugton alhassék, míg te virrasztasz érte, most
11 2, 3| Csak addig édes minden, míg esdjük azt s a percig tartó
12 2, 4| feléje nem oltják el tüzét, míg örökre örvényekben lelik.
13 2, 4| rághat egy nemes termen, míg porokba dűl, s egy toronynak
14 3, 1| egy darab száraz kenyeret, míg ott fent a kéj és gyönyör
15 3, 2| jő.)~MARCIA~S te ihatsz, míg kint a nép dühöng, átkokat
16 3, 2| hangjaik a csarnokokon, míg hozzám beérnek. (Lucilla
17 3, 2| mámor és dőre fény között, míg kint felétek üvölt a nép
18 3, 2| ők húzhassák a hasznot; míg a gyalázat rajtad marad.
19 3, 2| akkor és csörgesse láncait, míg én trónomról lenézek és
20 3, 2| álmából, és addig ordítanék, míg dermedve lerázná vállaidról
21 3, 2| asszonyiddal viselsz háborút, míg hazád ellenségi békén nyugosznak!~
22 4, 1| banka csevegve díszedet, míg a nyílsebezte sas kibocsájtja
23 4, 3| küldhetnénk imát az égbe, míg öcsénk szelleme vigyorgana
24 4, 5| mert én csak hon megyek, míg néked itt hagyom, véres
25 4, 5| e világon végig bűneit, míg fájdalomtól önhusát rágja
26 4, 5| LUCIUS~Várhatsz, jó asszony, míg ő felel neked. E teremben
27 Info | el a való érdemet, mert míg él a zsarnok, tisztelni
|