Felvonás, Jelenet
1 1, 1| vezet.~CONDIANUS~Szólj hát, Virginiám, mi öröm hajnallott élted
2 1, 1| CONDIANUS~Tovább, kérlek, Virginiám.~VIRGINIA~Ő megszólíta hát,
3 1, 1| komolyb leszesz?~CONDIANUS~Virginiám, akkor, tudod, tündöklik
4 1, 1| térend. Vigyázz magadra, szép Virginiám! A gyönge plántát, mely
5 1, 1| csakugyan úgy lenne, úgy Virginiám, Róma elveszénk; óh, ha
6 2, 2| egekben, segítsetek. Ah, Virginiám, segély! Segély! Segély!
7 2, 2| ér célt vér utak felett. Virginiám, megígérem neked, a szolga
8 2, 2| szolgák! Gyermekem nekem, Virginiám, vagy átkom az egekbe hat.
9 2, 2| trónod rengni fog.~MATERNUS~Virginiám! Te érted meghalok, érted
10 3, 2| én védelek!~CONDIANUS~Óh, Virginiám! Így meghalnom kétszeres
11 4, 1| dologhoz csak.~JULIA~S te, Virginiám, oly néma vagy, nyugodt
12 4, 1| bosszuló felkelő sugár. Ah Virginiám, csak érted öldököl a kín,
13 4, 1| nem födi rémalakját. Hah, Virginiám, nékünk halni kell, és vérünk
14 4, 2| elvakult a dőre csillogáson. És Virginiám, egy életem, karjaim között
15 4, 3| drága testvéreim!~CONDIANUS~Virginiám, hát minden összejön még
16 4, 3| kínjait.~MAXIMUS~És te, jó Virginiám, hogy vagy te, édesem?~VIRGINIA~
17 4, 3| szívünkbe éltünk mézeit. - Virginiám, most halni menni kell.
18 4, 3| kipótolandja, úgy egy üdv kevés. Virginiám, anyám, Isten veled! Honom!
19 4, 4| egy nyomorult tőröm sincs. Virginiám, hogy könyörüljek rajtad?
20 4, 4| kiástok, nyomorúk! Ah, ég, ah Virginiám! (Elvitetnek.)~ ~
21 4, 5| az állatok királya. Szép Virginiám, mint érzi magát, itt nálunk!?
22 4, 5| bánatkönnyeinket. (El.)~MATERNUS~Ah Virginiám, érzem, hogy végszer láttalak. (
23 4, 5| koporsón behozatik.) Mit látok? Virginiám, szavadnak álltál, a zsarnok
24 4, 5| örülök benne a semmiségnek. Virginiám, világ, én mindezektől örökre
25 4, 5| mindezektől örökre távozom. Virginiám, a rab lábadnál lehelli
26 4, 5| fekszik ő.~JULIA (ráborulva)~Virginiám, leányom, édes mindenem!
|