Felvonás,  Jelenet

 1   2,  2|          GYILKOS~Halj meg, vérengző zsarnok, vétkeid mérője már betelt! (
 2   2,  2|            megtalálja, (kiordítva:) zsarnok! - gyermekét. Fel hát, szavam
 3   2,  2|        lombjait, nem ébreszti föl a zsarnok vére azt. (Lucius kilép.)~
 4   2,  4|             Ott, hol nem tépi már a zsarnok el a gyönge hölgynek egyetlen
 5   2,  4|              Mindeneteket elrablá a zsarnok? Óh, ő itt is megtalál.
 6   3,  1|              Julia előrohan.)~JULIA~Zsarnok! Gyermekem! Szerette gyermekem!
 7   3,  2|      viszontlátna, hol porba hull a zsarnok ékszere, a por s te, győzelembe
 8   4,  1| lelkiisméret mardolásitól kiszáradt zsarnok, mert az itt vagy ott koldulni
 9   4,  1|     felemelhesse azokat ellened, te zsarnok, te semmirevaló, és mégis
10   4,  2|            A két Quintilián életét! Zsarnok! Claudius vére rád kiált!
11   4,  2|           Anyánkat nekünk! Átkozott zsarnok! Lement már élted napja,
12   4,  2|            szerszám, most vérzzen a zsarnok. Én feláldozám nektek testvéremet,
13   4,  2|           hogy bíztam is beléjek? A zsarnok rám vigyorog, Róma elvakult
14   4,  2|           véghatárnak. Ezt tartja a zsarnok, a bölcs, a költő, a vigadó,
15   4,  5|         asztalon készíti)~Készítem, zsarnok, hogy hűtse meg végkép tüzed.
16   4,  5|            a sír, én dacolok néked, zsarnok, én meg is vetem hatalmad,
17   4,  5|      lerázni földi láncait, hol te, zsarnok, őket nem zavarhatod, azóta
18   4,  5|          méregpoharat kiissza.) Ím, zsarnok, iszom átkodat e pohárból,
19   4,  5|      Virginiám, szavadnak álltál, a zsarnok nem győzedelmeskedett feletted.
20   4,  5|            el.~JULIA (jő)~Meghalt a zsarnok és én újra bírom leányomat!
21   4,  5|        hazája lőn a fényterem, és a zsarnok benne áldozat. Körébe tetteinek
22 Info   |         való érdemet, mert míg él a zsarnok, tisztelni kell, ha nem,
23 Info   |           Pertinax: De mit szidlak, zsarnok, nem esik-e szívemre ez
24 Info   |      szenvedés, mert töritek. Nem a zsarnok alávaló, de népe. (Mese