Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|      dühvel)~Te szolga! Gaz! Te átkozott pribék! Mi áruló fajzatja
 2   1,  2|        ég.~LUCILLA (félre)~Hah, átkozott eset. (Commodushoz.) S mivel
 3   1,  2|       merte bántni Luciát. Hah, átkozott! Lakoljon az nekem.~LUCILLA~
 4   1,  3|     maradt, s ti vagytok ők, én átkozott atyátok; ím térdein bocsánatért
 5   2,  1|        istenek a vétek-telt szű átkozott mélyében? Mely isten súgná
 6   2,  1|   érztek, és tenni nem akartok; átkozott azon fiú, ki éhezni látva
 7   2,  1|        én nyugodni megyek. Hah, átkozott nép, lakolj e tettedért,
 8   2,  2|     másik megfogatik.)~RABLÓ~Mi átkozott eset, óh, bocsánat!~COMMODUS~
 9   2,  2| MATERNUS~Te úr valál bölcsődbe, átkozott, büntetlenül tépdelve a
10   2,  2|      nem mozdulhatok helyemről, átkozott eset, de jó, igen jó, a
11   2,  3|       mutatja, te eleget tudsz. Átkozott hát a gonosztevő, örökre
12   3,  2|         Hah, s ti még vigadtok? Átkozott mámor és dőre fény között,
13   3,  2|   palást, s így elhagyjátok őt, átkozott pártütők! Így elveszénk.~
14   3,  2|     PERENNIS~Ha! ha! ha! Vessz, átkozott, napod hanyatlik és enyém
15   3,  2|         be a vádlottakkal. Hah, átkozott, sima vipera, tagadd tettedet;
16   3,  2|       mindki gyűlöl? Nem, nékem átkozott sorsom dühöngni és végre
17   4,  1|         a tréfa! El, zsoldosok, átkozott kutyák, vadak után, itt
18   4,  1|    elrohan víva.)~COMMODUS~Hah, átkozott eset; ez rajtam történe.
19   4,  2|  Testvérünket! Anyánkat nekünk! Átkozott zsarnok! Lement már élted
20   4,  2|  MATERNUS~Gyáva nép, megvetlek, átkozott! Szégyen fejedre. Te igának
21   4,  3|        ezt is Commodus tevé, az átkozott eb, hogy nehezebben váljak
22   4,  4|     orozni szép Virginiámat, az átkozott szótörők. Mi nékik a szótörés,
23   4,  5|     Nigricius nagyobb.~COMMODUS~Átkozott, hogy valaki császárjánál