Felvonás, Jelenet
1 1, 1| bútorokat hordnak.)~ ~VIRGINIA~Az istenek hozának vissza ősi
2 1, 1| VIRGINIA~Ládd, anyám úgy esdte az eget, hogy adja az hamar
3 1, 1| esdte az eget, hogy adja az hamar néki vissza elorzott
4 1, 1| vissza elorzott mindenét, s az ég meghallgatá e könyörgést,
5 1, 1| könnyemmel, utadba, mely az ég felé vezet.~CONDIANUS~
6 1, 1| is örömet s keservt hoz az.~VIRGINIA~Te jó testvér
7 1, 1| arra aznap, és másodszor az ifjú megszólít.~CONDIANUS~
8 1, 1| szívéből nőlt volna fel az érzet virága. Ő egy gall
9 1, 1| nehány napokra hajlékunk alá. Az embernek szíve nem kő, tudod,
10 1, 1| akkor, tudod, tündöklik az ég, és hízelegve csalja
11 1, 1| virágival. Csak egy a nyár, vesz az, s a tél örök.~VIRGINIA~
12 1, 1| Semmit, éppen semmit, ládd, az emberi szívben oly nehéz
13 1, 1| de álmok csak e gyanúk, az álom dőre, az álom elrepül.~
14 1, 1| e gyanúk, az álom dőre, az álom elrepül.~VIRGINIA~Mi
15 1, 1| kebledben van, s ha elvesz az, vissza nem térend. Vigyázz
16 1, 1| szilaj gyermeket, imádva az Orcus istenét, hogy meghagyva
17 1, 1| bátyádat, mert útja csak az erénynek útja lesz. És ekkor
18 1, 1| titkomat, öcsém! Te még az élet rózsakorában élsz,
19 1, 1| bú kimeríthetetlen, mint az élet a mindenségben.~MAXIMUS~
20 1, 1| mivel bír e szív, szeretetem az; és ez is - megvetett.~CONDIANUS~
21 1, 1| komolyan.)~MATERNUS (magában)~Az ős hazának oszlopi ezek,
22 1, 1| mindnyájan tehát, mert ma Rómát az istenek újra egy császárral
23 1, 1| nem honfi, nem Róma vére az. Örüljünk tehát, hisz az
24 1, 1| az. Örüljünk tehát, hisz az öröm a társas életé, s mennél
25 1, 1| fénysugárival.~CONDIANUS (súgva)~Az istenekre, nem tovább!~COMMODUS~
26 1, 1| szeretném. Ha, ha!~COMMODUS~Az őreb, hogyha nincsen láncokon,
27 1, 1| MATERNUS~Habár nem adták az istenek nekem, hogy hazámban
28 1, 1| így el tégedet, s midőn az utcán elfordulva tőlem,
29 1, 1| valóban tisztelek kívüled, az Maternus csak maga, e rab,
30 1, 1| midőn Herculesként vívtál az ősi Dunánál, esdve azon
31 1, 1| lakolj!~SOKAN~Maternus, az üvölt, a gyáva szolga csak.~
32 1, 1| a föld hatalminak; mivel az ég ajándoka csak az, ti
33 1, 1| mivel az ég ajándoka csak az, ti venni tudtok, adni percet
34 1, 1| Ha elrepült a mult borúba az, halálra látok fényes templomot,
35 1, 2| csak, Uram, sógorod lenne az, ki ellent mondana. Veszélyes
36 1, 2| tetteidre, üdőt hagyok, de hát az ily fiúnak atyja mi is lenne
37 1, 2| vétket nem lelek. Vagy tán az pártütő előtted, ki a jog
38 1, 2| visz, úgy kívánom, mint ki az legyen, és országod fölvirágozik.
39 1, 2| perceim, mert ládd, oly nehéz az egyszer ízlelt Elyseumot
40 1, 2| sasnak védelmébe adjam, s míg az a Lareseknek hoz libatiot,
41 1, 2| COMMODUS~Úgy? (Félre.) Az egekre! Nem bírandja őt.
42 1, 2| lenne. Hogy képes lenne az égbe ragadva e por megvetni,
43 1, 2| felejtni, mindent, mi nem az ég maga. S e leányról örökre
44 1, 2| visel, legyen megfosztva az égnek üdvétől? És úgy van,
45 1, 2| A császár, kinek kezébe az istenek adák villámjukat,
46 1, 2| föld körén, a rény eszméje az, s a túlvilágban egy boldogabb
47 1, 2| több, se kevesb. Vizsgáld az egész természetet, és minden
48 1, 2| mi szent e név, a hon. Az istenek a kezedbe adtak
49 1, 2| éltet is. Szívedre száll az átok, melyet népedre hintél.
50 1, 2| rémétől, de összevágtak az Óceán sötét habjai fölötted
51 1, 2| gyanánt rossz magzatiknál, hol az erénnyel örökre múlt a megelégedés,
52 1, 2| eleste néki hoz halált. Az ég veled, testvérem, én
53 1, 2| Hah, átkozott! Lakoljon az nekem.~LUCILLA~Óh, ne mondd
54 1, 2| testvérem gyalázatát.~COMMODUS~Az istenekre, Lucilla, ha még
55 1, 2| fenyítni, s később, mit az erősb tehet.~COMMODUS~S
56 1, 2| lesz; kimeríti erejüket, s az erkölcstelen fényűző népből
57 1, 2| kitör, csak olykor kapjon az őreb egy hízelgést s csontot
58 1, 2| Szükségesnek kell magát tenni az embernek másoknál, s akkor
59 1, 3| vezérelje rény éltének útjait, s az út dicső lesz, melyen haladand.
60 1, 3| sugára kínt hoz énnékem, az éj viharja kínzza e kebelt,
61 1, 3| el magzatát, nem löki el az undok igába; és én egy ember
62 1, 3| valának érzeti, nem volt az mindég oly sötét, üres;
63 1, 3| oly szigorú, nem ismeri az a szentebb érzeményt. S
64 1, 3| Megölelve.) óh, nézd, mi hát az ember? Tehetlen egy gyönge
65 1, 3| királyban s rabban is. Az ember önmagának istene,
66 1, 3| áll, szerezni fényemet, s az önszerezte fény oly dicső;
67 1, 3| a csúfság rejtezik; csak az dicsekszik születésivel,
68 1, 3| Én rab születtem és addig az leszek, míg nem beszéli
69 1, 3| PERTINAX~Te jó fiú vagy, az ég megáldjon érte.~CLEANDER~
70 1, 3| Óh! Mily soká lemondtam az örömről, két ily nemes szűt
71 1, 3| mondani. Nyugodtan nézhetek az egekre, mivel megbocsájttak,
72 1, 3| rabként éljünk a sötétben, az esztelen világ csacsogása
73 1, 3| Öcsém, ha szánsz, szeretsz, az istenekre, szólj, miért
74 1, 3| vagytok nekem, én is néktek az leszek. Nem mocskolom be
75 2, 1| vagytok, kik összehívjátok az embereket segélyre és magatok
76 2, 1| de legdicsőbb jutalmam az elismerés.~ARRIUS (felugorva)~
77 2, 1| rénynek bimbaját, melyet az istenek mindenki szívébe
78 2, 1| kik nem mondhatjátok el az abécét, mivel második betűnek
79 2, 1| Ti nyomorultak, kik közt az ember, ha élni kárhozott,
80 2, 1| mely mögéje rejtezett, ha az lehull, átokkal lép elő.
81 2, 1| van végnapom, tudom, mivel az igazságot hallani szokatlan
82 2, 1| mondtam, ugyebár, hogy önvéred az, mely ledöntni vágy? (Gúnnyal.)
83 2, 1| felé)~Tovább, tovább, mi az hogy már pihentek? Vígan,
84 2, 1| képzetim; mi boldog akkor az ember, ha hátra nem tekint.
85 2, 1| Commodus, Claudius testvére az, szűnj meg, vagy átkom az
86 2, 1| az, szűnj meg, vagy átkom az egekbe hat! (Lucillához.)
87 2, 1| akarok, annak lenni kell; az Elyseum édesebb, tudod,
88 2, 1| vonítnak kívül ott felém az éhező ebek?~CLAUDIUS~Néped
89 2, 1| éhező ebek?~CLAUDIUS~Néped az, mely áldja tetteid és az
90 2, 1| az, mely áldja tetteid és az egekbe szent imát üvölt.
91 2, 1| gyöngédebb nemnek tagja vagy, az erénynek békés nemtője,
92 2, 1| jogát, uram, és a nép imája az egekbe hat. (El.)~COMMODUS~
93 2, 1| vannak hát a népnek is jogai? Az adózáson kívül?~PERENNIS~
94 2, 1| várja tőlem parancsait s az alkalom is legjobb; ha hontérsz
95 2, 1| hangja császári termedben. (Az ajtókat feszegeti.) Bezárkózol,
96 2, 1| elfosztá szívem, mert Marciám az övé leve. Óh, szakadj le
97 2, 1| nő bosszújától remegjen az utóvilág. Most Lucius, az
98 2, 1| az utóvilág. Most Lucius, az ég legyen veled, a galamb
99 2, 2| Megvetve, kisújtva éltem az emberektől, és szívem, mely
100 2, 2| szeretve többi gyermekivel. Az igaztalanságokat, melyeket
101 2, 2| hagy azt meg ne fertőztesse az emberek badar ítélete. Láttam
102 2, 2| e világ egész nyomorát, az éhen haló szolgát bilincsiben,
103 2, 2| felett. És nem hívém többé az isteneket, kik kormányozni
104 2, 2| egy tűz keletkezett, mely az istenek orzott tulajdonok.
105 2, 2| fergeteg, s hol ő vala, ott az ég is létezett, őt álmodám,
106 2, 2| is létezett, őt álmodám, az álom elrepült s keservem
107 2, 2| törött hajón felett. Ő volt az isten, mely mindenütt él,
108 2, 2| mert úgy adá a sors, hogy az legyek. (Egy kődarabra dűl,
109 2, 2| fegyveressel, a gyilkosokkal víva; az egyik megsebesítve elillant,
110 2, 2| Én Virginiáért jövék, s az istenek így összehoztanak,
111 2, 2| a fogollyal el, Perennis az ajtón zörög.)~PERENNIS~Commodus
112 2, 2| feszíti.) Istenek, ha vagytok az egekben, segítsetek. Ah,
113 2, 2| kell hallanom élve. Segélyt az istenekre, itt is tehát
114 2, 2| istenekre, itt is tehát az erősb ügye győzni, a gyenge
115 2, 2| nekem, Virginiám, vagy átkom az egekbe hat. Nincs már reménye
116 2, 2| Nincs már reménye tehát az anyának, mert ti nyomor
117 2, 2| rejtsétek el vad tornyok alá; az anya szíve ott is megtalálja, (
118 2, 2| megfagyva nyugalmat lelek. Az éltet a természet adá, te
119 2, 2| mint embertársaid, a nép az, mely fejévé tőn, s a nép
120 2, 2| akkor láttam, mi nyomorult az ember sorsa; de mit beszélek,
121 2, 2| melyeket ledérül elpazarla az.~JULIA~Óh, azért bír-e hát
122 2, 2| JULIA~Óh, azért bír-e hát az ember csak eget, hogy veszte
123 2, 2| JULIA~Mi haszna, ha már az őszi szél lesorvasztá a
124 2, 2| szívemet és gonosz lehellete az égig felhatott, és elborult
125 2, 2| égig felhatott, és elborult az ég, sötét vagyon és ez sötétben
126 2, 2| felosztni bánatunk.~CONDIANUS~Az ég legyen irgalmas hát velünk.~
127 2, 2| hát velünk.~LUCIUS~Ah, de az ég oly kemény, barátom,
128 2, 2| látkörön s a szirt csak az, mely könyörül rajta, visszaadva
129 2, 2| császárja mily dicső és halálom az ő halála lesz. Mi élvezet. (
130 2, 2| jő katonákkal.)~PERENNIS~Az egyik gyilkos megsebesítve
131 2, 3| CLAUDIUS~Mire jutánk Rómában! Az kapja a tisztségeket, ki
132 2, 3| fizet, a boldogtalan hazán az kormányoz, s csak az fizet
133 2, 3| hazán az kormányoz, s csak az fizet egy hivatalért, ki
134 2, 3| Rossz előjelekkel a föld, és az ég tele; nem szokott pedig
135 2, 3| városunkba.~ARRIUS~Borzas volt az ég a gonoszoknak, és bőgése
136 2, 3| szívemen vala; most Rómán az istenek könyörüljenek.~CLAUDIUS~
137 2, 3| még sem lehet elhagyni az udvart, mert féketlenül
138 2, 3| tudja számítni lépteit, de az nem érzi a szent ügy egészét.
139 2, 3| veszte, létele.~PERTINAX~Az istenek vezérljenek tehát,
140 2, 3| mentül borúsb egünk; remény az élet, és nélküle enyészet
141 2, 3| minden ellene mutat.~PERTINAX~Az istenekre, szólj hát, Cleander!~
142 2, 3| oly gonosz, minőnek mondja az egész világ.~PERTINAX~Én
143 2, 3| tréfálsz és megbocsájt atyád. Az istenekre, Cleander, szólj
144 2, 3| a nyelv hízelgve nézné az atyát, arcod mutatja, te
145 2, 3| zordon utakon. Két hajtás az agg csernek odvas gyökerén
146 2, 3| csernek odvas gyökerén s az egy lefoszla tőlem, egyik
147 2, 4| érzem erősnek újra magam, s az égi ír enyhíti kínomat.
148 2, 4| zajgásinak. Mit elveszték, az földi kincs vala, csak kába
149 2, 4| fény, mely visszasugárzik az égi kegyből szivárvány gyanánt
150 2, 4| birtokát.~AGG~Hála tehát az égi szent atyának, ki ha
151 2, 4| fel karjaiba s felejtjük az atyai házban utunk keservét,
152 2, 4| szerencsésnek hágy lenni az égi isten; de nem ki szerencsés,
153 2, 4| szerencsés, boldog is azért. Az lehet csak boldog, ki szívében
154 2, 4| boldog, ki szívében hordja az üdvöt, s másoktól nem lesi;
155 2, 4| imánkat, és szűnkbe mégis az égnek üdve van, holott ezernyi
156 2, 4| üröm pohárrá változtatja az istenek ambrosiájokat.~JULIA~
157 2, 4| volt a vén gerébnek, ő volt az élet keblem érzetén, és
158 2, 4| élet keblem érzetén, és én az éltet úgy szerettem benne;
159 2, 4| senki sem zavart. De most az ég malasztja szállt le hozzám,
160 2, 4| Ő mindki szívében önté az üdvet; de kevés tudja észlelni
161 2, 4| szent oltárokat, lépcsőt az égre, halált orozva adnak
162 2, 4| orozva adnak életért, és az éltet nem ők adák nekik.
163 2, 4| nem tudják ők, hogy élet az égi parancs, hogy embertárs
164 2, 4| parancs, hogy embertárs az, kit leöltenek. Hogy szeretni
165 2, 4| minden emberek és szerelmek az isteni parancs. Nem tudják,
166 2, 4| nem holttetemrakás visz az öröki valóságba, mert már
167 2, 4| már magába csak enyészet az. Nem tudják, hogy nem távol
168 2, 4| mezőkben kell keresnünk az eget, de önszívünkben. (
169 2, 4| te, vagy embernek nevez az esztelen elmés állat? Szakállad
170 2, 4| mint régi istenem volt, az még nem is tudá, hogy boldogtalan
171 2, 4| AGG~Keresztények vagyunk s az álmos nép utálja a korán
172 2, 4| elbújánk a setétbe, hol világít az igazság napja, melyet hátrálni
173 2, 4| oly üres, mint szívem, s az egykoron reménybe oly dús
174 2, 4| semmim, és hittem egykor az emberekbe, és istenembe
175 2, 4| dolgom volt, hogy nem láttam az imádság gyászos mézeit;
176 2, 4| imádság gyászos mézeit; most az emberek mind megcsaltanak,
177 2, 4| semmim, mint szent istenem, s az, kit előbb megveték, nem
178 2, 4| LUCIUS~De nem panaszlom kínom az embereknek, az emberek nevetnek
179 2, 4| panaszlom kínom az embereknek, az emberek nevetnek engemet.
180 2, 4| kiállhat emberi kebel, s az ég elvette elmém világát;
181 2, 4| minőt akkor adának nekünk az istenek, midőn e földről
182 2, 4| istenek, midőn e földről az Elyseumot elvivék. S e kárpótlás
183 3, 1| nekünk!~NÉHÁNY~Itt vannak az istentelenek, a döghalál
184 3, 1| térünk vissza. Nem érzitek-e az átkot, mely várostokon fekszik?
185 3, 1| mely várostokon fekszik? Az égnek átka ez. Nem látjátok-e,
186 3, 1| átka ez. Nem látjátok-e, az emberek mint kerülik egymást
187 3, 1| KERESZTÉNYEK~Nem látjátok-e az elpusztult templomok csarnokit,
188 3, 1| mindennap veresre festi az áldozó napot, mely elfordul
189 3, 1| Hallod! Hallod, jó anya, az ég üvölti, hogy szavad igaz.
190 3, 1| fűszálak gyanánt elenyésztek az első fagyos éjen, előlép
191 3, 1| első fagyos éjen, előlép az eltaszított testvér, megmentni,
192 3, 1| zajgása hallik.) Bátyám, fiam, az ég őrizzen titeket! (Elrohan.)~
193 3, 2| kezeidből kétszer oly édes lesz az. (Perennis jő.)~MARCIA~S
194 3, 2| fejedelmet jelent, kit elkábít az őt környező fény s kit agyonnyom
195 3, 2| pártütő!~MIND~Éljen Hercules, az Isten! (Fadilla berohan.)~
196 3, 2| álnok barátokat! Térj meg! S az árva nép újra atyának fogad.
197 3, 2| Arriust és Claudiust, Marcia az asztalnál marad.) Phuj,
198 3, 2| elveszénk.~COMMODUS~Fadilla, az istenekre, ne mondjad ezt,
199 3, 2| igen rossz, nem hittem az Isten és emberekbe. Bánom
200 3, 2| láthatlak, csúf ördögök. (Az udvaroncokat karddal kergeti.)
201 3, 2| Lucilla! Adj tanácsot! Az istenekre el ne hagyjatok!
202 3, 2| ez, ti mind elvesztetek. (Az ablakon ki.) Hallunk, Róma!
203 3, 2| ablakon ki.) Hallunk, Róma! És az ajtó fölnyilik előtted.
204 3, 2| előtted. Vigyétek! Öljétek le az áruló császárt, mi kezetekbe
205 3, 2| mi kezetekbe adjuk őt. (Az ajtó felé megy többekkel.)~
206 3, 2| ha, ha! Magadra mondtad az ítéletet. Vessétek le tetemét
207 3, 2| ARRIUS~Lecsendesült a vész, az ég veled! És újra jönnöm
208 3, 2| s kiteszlek mutatványul az emberiség dacára, hogy emberek
209 3, 2| egy székre dül.)~ELSŐ ŐR~Az egyik gyilkos szörnyű fájdalmak
210 3, 2| LUCILLA~Ah istenek, ha vagytok az egekben! Könyörület, csak
211 3, 2| dicsőülni fogsz. Marciám - az istenek veled! (Elvitetik.)~
212 3, 2| melyet beszívunk, de látja az, ki távol áll. Tudom én,
213 3, 2| mondani, e szent kötelességet az istenek adák, mely rajtad,
214 3, 2| tovább, cudar. Elmúltak az idők, hol mesterem valál!
215 3, 2| hogy önállólag is dacolok az egész világnak. Dacolnom
216 3, 2| császár, ő nálad nem marad! Az istenekre, e szégyenfoltot
217 3, 2| mégis történnék? Ha a jog az erősbhöz hajlana?~CONDIANUS~
218 3, 2| Óh, ismérlek! Adták volna az istenek, hogy nem ismertelek
219 3, 2| Házunkba csúsztál, s az elhagyott bajnokon könyörültek
220 4, 1| midőn Claudiusra rohant az éhes oroszlán, hogy felállt
221 4, 1| reája. S a tigris nem bír az oroszlán nagy lelkével,
222 4, 1| oroszlán nagy lelkével, az oldalról vérez, nem elől
223 4, 1| a szörnynek lábát, hogy az nehezen tudta lerázni magáról.~
224 4, 1| le feje -~ELSŐ GLADIÁTOR~Az a tömlöcbe történt, nem
225 4, 1| Commodus, mint secutor, s az elvérzett retiator ólomfegyverével
226 4, 1| GLADIÁTOR~Igaz, hisz ő őre az igazságnak s így nincs alatta.~
227 4, 1| Mindenütt kitaszítának, mint az ebet. Kilöktek, én könyörületet
228 4, 1| a rény volt, és anyám is az vala és mutaták magukat
229 4, 1| vala és mutaták magukat az embereknek, felkiáltottak
230 4, 1| azt tudom, hogy leestem az égből, és egy nehéz szirten,
231 4, 1| egy nehéz szirten, melyt az emberiség szívének nevezett
232 4, 1| emberiség szívének nevezett az ördög, betörtem fejemet, -
233 4, 1| elmém világát, el azt, mi az embert emberré teszi, -
234 4, 1| Eltitkolám éltem tüzét, melyet az ég gyújta elménkbe. Óh,
235 4, 1| föl álarcommal, rejtezz el az undok arc megett emberi
236 4, 1| hol nincsen sült számodra az emberek között?~LUCIUS~Hogy
237 4, 1| ember. Engem igen megcsaltak az emberek, s oly sima képek
238 4, 1| sima képek volt! De te vagy az, ki azt hitetéd el az emberekkel,
239 4, 1| vagy az, ki azt hitetéd el az emberekkel, hogy a fájdalom
240 4, 1| nehéz. S oly lassan halad az idő, mely nemezis rejti
241 4, 1| engedő és ne féld, hogy az emberek gyávának fognak
242 4, 1| halálküzdését, ott nézed, mint az ugráló banka csevegve díszedet,
243 4, 1| nyílsebezte sas kibocsájtja lelkét az égbe, s homályos tekintete
244 4, 1| éltét kérem tőled, és szóm az egekre hat, melyen az atyavér
245 4, 1| szóm az egekre hat, melyen az atyavér piroslik reád.~PERTINAX~
246 4, 1| Van-e oly végtelen kegy az egekben, mely megbocsátja
247 4, 1| méreg.~MARCIA~Commodus, az istenekre, mentsd meg Virginiát.~
248 4, 1| MARCIA~Hah, iszonyú! Úgy hát az ég legyen segélyetek. De
249 4, 1| vagy. Óh, mi boldog lenne az elnyomott törvényid nélkül,
250 4, 1| Commodus, hogy tetszik ez? Az istenekre, bocsáss meg Virginiának!
251 4, 1| tudod, hegy vígnak tartja az a világot, ki boldog, szomorúnak
252 4, 1| világot, ki boldog, szomorúnak az, ki boldogtalan? S mivel
253 4, 1| ki boldogtalan? S mivel az mondja, hogy nem víg, ez
254 4, 1| véghetlen a szerelem, mint az Isten, és az Istenszerelem;
255 4, 1| szerelem, mint az Isten, és az Istenszerelem; a szerelem
256 4, 1| világ hatalmait, a szerelem az, mely minden sugárban, minden
257 4, 1| faljatok fel! Fattyuk, én az állatok királya vagyok. (
258 4, 1| hogy Commodus mondta: Dörög az ég s a vak villáminak sújtni
259 4, 1| kiszáradt zsarnok, mert az itt vagy ott koldulni fog
260 4, 1| ki megbosszulja őket. Kő az ember, melyről fájdalmad
261 4, 1| érte nem sírtok. Utánam! Az égbe rontunk, kizsaroljuk
262 4, 2| szégyenel. Isten veled, fiam, az ég megáldja minden léptedet. (
263 4, 2| El. Commodus megjelen az ablakon.)~NÉP~Vessetek követ
264 4, 2| NÉP~Vessetek követ reá! Le az ebbel! Nem kell nekünk császár!
265 4, 2| MATERNUS~Halljuk őt is! Az ellenfelet is ki kell hallgatni
266 4, 2| büntessétek meg azt, és én igérem az istenekre, hogy célom mátul
267 4, 2| Éljen a császár, vesszen az áruló!~MATERNUS~El, polgárok!
268 4, 2| vezérle bosszúnkban. Vezérünk az ész legyen és isteni szava.~
269 4, 2| mint a bérc, nem hallja az Maternust is.~CLEANDER~Ah
270 4, 2| volt, pártos, áruló fiam, az ég büntetése hullt reája;
271 4, 2| ég büntetése hullt reája; az istenek tudják, nem átkom
272 4, 2| És mi volt veszted oka? Az, hogy a legkisebb rész is
273 4, 2| legkisebb rész is magát tartja az egésznek, a véghatárnak.
274 4, 2| lenni azok, amik vagytok, s az égi béke száll szívetekre.
275 4, 2| Minden ember a magáé, s az Isten teremtményei az istenék,
276 4, 2| s az Isten teremtményei az istenék, nem embertárs adta
277 4, 2| joga, s ha ezt követitek, az emberiség emberi leend,
278 4, 2| tiszta fény lesz, melynél az emberek embereknek ismerendik
279 4, 2| élte minden erejével. Én az erőszak áldozatja lettem,
280 4, 3| szűbe fentvirulsz s ha majd az elvakult ember-nem éjiből
281 4, 3| fog a korba mindki már, az ész lesz lámpa borzas éjeken,
282 4, 3| mutatja sebhelyét és fölüvölt az égi bolt felé, megrázkódik
283 4, 3| égi bolt felé, megrázkódik az, reátok hull, s alatta porként
284 4, 3| varázsolni, nincsen már erő. - Él az istenek parancsuk, azt elfojtni
285 4, 3| magam e dőre képzetnek, mely az erény? - Igen, de hát ez
286 4, 3| iszonyat nem lenni, mint vélik az emberek. S vajh, mi dőrék
287 4, 3| ha sorsomat összekötve az ő ügyével együtt az enyészetbe
288 4, 3| összekötve az ő ügyével együtt az enyészetbe hágnánk. Ha nem
289 4, 3| enyészetbe hágnánk. Ha nem lenne az ember más, mint egy váz
290 4, 3| csak vélünk vesznének el, s az erényes ember s a borzasztó
291 4, 3| tán ezt is Commodus tevé, az átkozott eb, hogy nehezebben
292 4, 3| ismeretlenül jöttem beburkolva át az őröknél. Én maradok, te
293 4, 3| őröknél. Én maradok, te menj, az istenekre! Menj, Condianus,
294 4, 3| anyánkra, Virginiára, bátyám, az istenért, siess! Hagyj meghalnom
295 4, 3| nem teszem. Mi élet lenne az, melyt testvérünk vérével,
296 4, 3| nekünk? Hogy küldhetnénk imát az égbe, míg öcsénk szelleme
297 4, 3| hallgass meg engem! Repül az óra, és majd későn leszen.~
298 4, 3| testemet? Lelkem szabad, s az egekbe száll. És fájnak
299 4, 3| halál oly borzasztó, mint az előkészület. Én csak a halálban
300 4, 3| látok s nekem kívánatos az is. Nézd, öcsém, a féreg
301 4, 3| gyermeket, hogy irigyelve néze az ég s világ. És én újra éltem
302 4, 3| között oly dicsőre nőltek. S az agg geréb nyugodtan néze
303 4, 3| visszavonhatlanul. Másoknak még az sem adatott.~JULIA~Midőn
304 4, 3| e földön terjede szét s az emberek szívekbe önté az
305 4, 3| az emberek szívekbe önté az égi malasztot. Tanítá az
306 4, 3| az égi malasztot. Tanítá az embereket, élteket úgy élni,
307 4, 3| taníta arra, hogy testvérek az emberek, egy atyának, egy
308 4, 3| szavának magjai, melyek az örökkévalóságba növelik
309 4, 3| Nem áldozandnak többé az emberek embertárst isteniknek,
310 4, 3| hogy barmokká alacsonyulhat az ember, néhány emberekért.
311 4, 3| sülyedéstől. Gyermekim! Az egy Isten malasztja véletek! (
312 4, 3| Kiállhatatlan terhem lenne az, ha hordanom a jó Marcia
313 4, 3| én most nem tudok.~MARCIA~Az tudja csak, hogy segítni
314 4, 3| szenvedék, mert körötökben itt az üdv vagyon. (Poroszlók jönnek.)~
315 4, 3| soká, soká nyugodj, mivel az ébredés keserv leend. Te
316 4, 3| tapasztalatlan kis galambot. Az ég fogja fizetni tettedet.
317 4, 3| most halni menni kell. Az Isten áldja meg lépésidet.
318 4, 3| zsarnokit. Minden csepp vér az ég felé röpül, pirítani
319 4, 3| nyugtod, jó anyám!~CONDIANUS~Az ég tehát ti véletek! De
320 4, 3| tehát ti véletek! De hisz az úgyis már tenszívetekben
321 4, 3| elém varázsoltatok, nekem az ég kipótolandja, úgy egy
322 4, 3| Condianussal el.)~VIRGINIA~Az istenek, - lehet tehát! (
323 4, 4| Átkozottak, jőjetek! Hogyha az ég oly magosan áll, hogy
324 4, 4| bosszúimája nem ért, itt az elkeseredett, mindenétől
325 4, 4| embertársaim, imádjátok az Istent, hogy könyrüljön
326 4, 4| Istent, hogy könyrüljön az e boldogtalanon, elvevé
327 4, 4| e boldogtalanon, elvevé az Úr elméje világát, betölt
328 4, 4| jótékony fényét, melyet az Úr minden teremtményinek
329 4, 4| orozni szép Virginiámat, az átkozott szótörők. Mi nékik
330 4, 4| emberek vagytok, kik segítitek az embertárst azért, mert embertárs.
331 4, 4| reménye a nép, mind csalódik az, reménye, egy forgószéltől
332 4, 4| tért vissza isteni szemeibe az élet tüze, és ő, mégis oly
333 4, 4| halálában is emeli, és megrázza az érzetet. (Poroszlók berohannak
334 4, 5| hogy felfrecsegne veleje az égre, hogy íly nyughatatlan.
335 4, 5| De semmi, kiölöm belőlük az éltet és majd a holttetemen
336 4, 5| HARMADIK UDVARONC~Erről holnap az egész város beszéljen.~NEGYEDIK
337 4, 5| UDVARONC~És ki nem nevet, az vagy bolond, vagy lázadó.~
338 4, 5| Micilius. (Mérkőznek, de az udvaronc hol kinyújtózik,
339 4, 5| emlékoszlopimra írassék fel ez is, az egész szenátus 626-szor
340 4, 5| pohár hűtő italt, ne gondolj az adóval.~MARCIA (elől egy
341 4, 5| rémektől oly üres legyen, mert az a semmiség sötéte lesz. -
342 4, 5| érzetet, egy szörnnyé leszek az emberek között, s a nőbosszútól
343 4, 5| irtózzon mindki, kinek még az irtózatra érzte van. De
344 4, 5| szerelmedben is ily bőven osztanád az édességet, mint az italban,
345 4, 5| osztanád az édességet, mint az italban, úgy boldog lennék.
346 4, 5| COMMODUS~Jőjenek csak. Az anya kint maradjon, nem
347 4, 5| átadom őket, ítélje el az állatok királya. Szép Virginiám,
348 4, 5| féled a halált, mert néked az csak borzalom. Én is szerettem
349 4, 5| pohárból, átkodat fejedre, az embernem nevében. Néktek
350 4, 5| úgy könyörüljenek rajta az emberek, mint ő könyörüle
351 4, 5| COMMODUS~El, el véle hamar, az istenekre, nem hallhatom
352 4, 5| barátim, nékem nyugalom kell. (Az udvaroncok el.) Úgy égeti
353 4, 5| beleim, mintha teljesülne az átok. De hisz, mi az átok?
354 4, 5| teljesülne az átok. De hisz, mi az átok? Az átok szó, és a
355 4, 5| átok. De hisz, mi az átok? Az átok szó, és a szó elrepül. -
356 4, 5| Csakugyan szerencsésen beértem az oroszlánlyukba, most rajta,
357 4, 5| kenderzsinórnak, mint ez előtt az aranyláncnak. Ha, ha, ha,
358 4, 5| ha. Még most is nyakán az ékszer, s oly szelíd, oly
359 4, 5| szív még tűri átkidat. (Az ablaknál.) Római polgárok,
360 4, 5| kihalva, szemei becsukva, az ég bezárva bennek. Most
361 4, 5| nem tudom. Keblembe ful az, és keblem oly nehéz.~LUCIUS~
362 4, 5| tud.~MARCIA~Ily jelenetben az érc is megtörik. (Pertinax
363 4, 5| minden szent reményt. Te az árulás áldozatja lettél.
364 4, 5| tudsz. - Hány szív lett az elismerés és félreértés
365 4, 5| kötelesség is sugárz le az egekről és ez a szent haza
366 Info | művei~A Commodus kézirata az OSzK kézirattárában található,
367 Info | megjegyzések szerint, így az I. felv. 3. színt a II.
368 Info | katakombajelenetet talán összevonni, az átdolgozást azonban nem
369 Info | a következő két mondat: "Az első testvéri szeretetű
370 Info | Rákóczi-ba." (Valamennyi az első lapon.) A III. felvonás
371 Info | jelenetében ezt találjuk: "Az utolsó kihallgatás ide."~
372 Info | Gábor rendezte sajtó alá, s az általa szerkesztett Madách
373 Info | javítottuk a dráma archaizmusait, az -a, -á, -e, -é jeles múlt
374 Info | á, -e, -é jeles múlt és az -and, -end jeles jövő időket,
375 Info | sértett önzése szörnyű. Ez az én hálám, - szólt áldozatainak.
376 Info | lépcsőt fényegéhez. Mert az emberek úgyse nekik mint
377 Info | megé rejtezik a rény, s ha az lehull, csak akkor lép elő.~
378 Info | után nem kívánjuk-e úgy az álmot. S mi az álom, egy
379 Info | kívánjuk-e úgy az álmot. S mi az álom, egy földi enyészet,
380 Info | elenyész, de vannak álmaink. Ez az, mi visszatartja a zsarnokot,
381 Info | zsarnokot, a gonoszat, nem az ember ítélet, vagy a rény,
382 Info | ítélet, vagy a rény, vagy az örökkévalóság. De ez álmok,
383 Info | bocsánatot, de büntetést esdek az istenektől, hogy nyugodt
384 Info | szerette hölgy valék.~Átkínzana az örökkévalóságon. ~Egy hű
385 Info | cselt vagy véletlent, Isten!~Az út fülétől szívéhez benőtt.~
386 Info | fájdalmát ne nevessék.~Hah, mi az! Az állat bőg (a nép), semmi, -
387 Info | ne nevessék.~Hah, mi az! Az állat bőg (a nép), semmi, -
388 Info | kérő.~Kényúr szolgája is az.~Mi az, tudom, nincs erény,
389 Info | Kényúr szolgája is az.~Mi az, tudom, nincs erény, csak
390 Info | spectáculumot a népnek, igen, de az evő közepette van egy gondolkozó
391 Info | öccse. ~A kéjelgőt ábrázoló.~Az istenek is kímélik a kérőt, -
392 Info | mint szükség-végzés, pedig az élv.~Neked, tudom, mindegy
393 Info | de népe. (Mese formában az őrjöngőtől.)~A zsarnoknak
|