Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|      arcodat. (El.)~CONDIANUS~Sötét gyanúk váltják fel egymást
 2   1,  1|    oszthatja azt, kinek a nap sötét borúba fúlt, ha nem látja
 3   1,  2|       de összevágtak az Óceán sötét habjai fölötted és te elveszél.~
 4   1,  3|        nem volt az mindég oly sötét, üres; de ége és reményle
 5   2,  2|      rövid perc alatt.~LUCIUS~Sötét van, Condianus, elborult
 6   2,  2| felhatott, és elborult az ég, sötét vagyon és ez sötétben eltemetve
 7   2,  4|    hízva a rokon szű vérével? Sötét ború van itt, sötét, mint
 8   2,  4|  vérével? Sötét ború van itt, sötét, mint szívem gyászos érzete,
 9   2,  4|       de nappal látszik, hogy sötét vagyon. Nincs semmim, semmim,
10   2,  4|   elvette elmém világát; most sötét, nehéz sötét vagyon. Én
11   2,  4|    világát; most sötét, nehéz sötét vagyon. Én elveszejttem
12   4,  1|     feledni fogják e tettedbe sötét vétkidet. Commodus! Szeretni
13   4,  1|    vétkét akkor fülébe, midőn sötét lesz, és a fény többé el
14   4,  4|       ég már nyugalmat.~JULIA~Sötét éj van szemem előtt, sötét,
15   4,  4|    Sötét éj van szemem előtt, sötét, sötét, mint szívemben,
16   4,  4|      van szemem előtt, sötét, sötét, mint szívemben, kisírtam
17   4,  5|       el akarsz hajtani, és a sötét rémektől oly üres legyen,
18   4,  5|     Oly gyönge vagyok, szemem sötét, sötét, - segély, Marciám, -
19   4,  5|  gyönge vagyok, szemem sötét, sötét, - segély, Marciám, - ha,
20   4,  5|    segély, Marciám, - ha, ha, sötét. (Egy párnára dűl.) (Lucius