Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1| MATERNUS~Midőn kesergni legtöbb ok lenne tán.~LUCIUS~Ah! S
 2   1,  2|      Marciámat Lucius bírandja, ők a rokon szívű szülők közös
 3   1,  2|         a rény, a rény, mondom, ők dacolnak földi urokkal,
 4   1,  2|    puszta eszme, s ha több, úgy ők nagy emberek, s korcs császárjok.~
 5   1,  2|         míg egyet érezni vélnek ők velünk s ön akaratjukat
 6   1,  3|        rab maradt, s ti vagytok ők, én átkozott atyátok; ím
 7   2,  1|        adózáson kívül?~PERENNIS~Ők úgy hiszik, de ez nem áll,
 8   2,  1|  behozzák, Lucius áttör rajtuk, ők hátra vonulnak.)~LUCIUS~
 9   2,  4|        a kánya elvivé; elorzták ők éltem tavaszát, nekem a
10   2,  4|        életért, és az éltet nem ők adák nekik. Ezek eltévedt
11   2,  4|   átkozni nem lehet; nem tudják ők, hogy élet az égi parancs,
12   3,  1|    KERESZTÉNYEK~Átok, átok!~NÉP~Ők hozták ránk a vészt, öljétek
13   3,  2|       távol áll. Tudom én, hogy ők kegyetlenségidet rideg jogszeretetnek,
14   3,  2|       Hajlékony vala szíved, és ők avval egy hon szent reményét
15   3,  2|     vétek posványába ölék, hegy ők húzhassák a hasznot; míg
16   3,  2|         COMMODUS~Összeesküvének ők is tehát, jó! Esküdjetek
17   4,  1|        fognak mondani. Óh, nem, ők feledni fogják e tettedbe
18   4,  4|      MATERNUS~Emberek, emberek, ők keresnek, ők meg akarnak
19   4,  4|  Emberek, emberek, ők keresnek, ők meg akarnak ölni. Ők el
20   4,  4|  keresnek, ők meg akarnak ölni. Ők el akarják orozni szép Virginiámat,