Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|          ajkaidra. Óh! Valld meg nékem, valld meg szerető testvérednek,
 2   1,  1|         beszéded is, te tetszesz nékem durcás arcodért, mely olyast
 3   1,  3|        azokat fiadnak. Maternus, nékem vetélytárs ne légy s szíved
 4   2,  1|          eszembe, Claudius, hogy nékem tetszik ő, és kívánom, mindig
 5   2,  2|          már a tavasz ragyog, de nékem nincs reményem, ez megöl.
 6   2,  2|     egymást ölje el.~LUCIUS~Nem, nékem nem lehet, kell sietnem
 7   2,  4|      csak.~LUCIUS~Úgy? Köszönöm. Nékem tehát reményem már sehol?
 8   3,  2|           ha mindki gyűlöl? Nem, nékem átkozott sorsom dühöngni
 9   3,  2|       élted ellen összeesküdött, nékem hallgatnom kellett volna.
10   3,  2|     halál! Én kész vagyok arra - nékem élnem vagy halnom egy! De
11   4,  1|       Commodussal vívni akarok - nékem véle kell vívnom, emberek!
12   4,  1|  hagyjatok.~MÁSODIK GLADIÁTOR~Te nékem nem tetszel, ember. Te jobban
13   4,  1|  vendégszeretetünket, visszaadva nékem azon hazát, hol újra zavaratlanul
14   4,  3|          minden keservivel. Most nékem a halál csak megváltást
15   4,  3| szellemek a magas egekbe tör. Mi nékem e tömlöc, melybe zsarnokom
16   4,  4|        mindenem ez, őrzzétek őt, nékem halni nem lesz veszteség.
17   4,  5|        itt honod leend.~VIRGINIA~Nékem honom a sír, én dacolok
18   4,  5|      COMMODUS~Menjetek, barátim, nékem nyugalom kell. (Az udvaroncok
19   4,  5|          ellen. Tán megorvosolná nékem is szívem üregét? Ah, úgy
20   4,  5|      nekem nincsen itt üdőm, még nékem borús éltem útjain ezer