Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|    Három napja, hogy anyámmal Róma fényes utcáin jártam fel
 2   1,  1|     úgy lenne, úgy Virginiám, Róma elveszénk; óh, ha tudnád,
 3   1,  1|    oszlopi ezek, így elfajula Róma vére hát? De, szolga, te
 4   1,  1| mondja utánam, nem honfi, nem Róma vére az. Örüljünk tehát,
 5   1,  1|     fajzatja vagy te eb, mert Róma ily fiút nem szülhete! (
 6   1,  1|     egy szent tűz ég, eremben Róma régi vére forr. Tüzel a
 7   1,  1|   Köszöntlek ím a szenátus és Róma nevében, Commodus! Még gyászban
 8   1,  1|        Büszkén fiára szegezte Róma szemeit, midőn Herculesként
 9   1,  2|    nem hágy választásod, mely Róma szenátusa szép füzéréből
10   1,  2|    visszalépni nem lehet. Óh, Róma, én öcsémmel gyászolandlak,
11   1,  3|       leszek, míg nem beszéli Róma fényemet. Rabnak neveznek
12   2,  2|     fel gyalázatát, itt lássa Róma, császárja mily dicső és
13   3,  2|      Az ablakon ki.) Hallunk, Róma! És az ajtó fölnyilik előtted.
14   3,  2|      díja halál! És borzadjon Róma, ha fohászira a néma sír
15   3,  2|       Úgy örökre verjenek meg Róma isteni, jutalmam uramtól
16   4,  1| Utolsó lehelte pedig ez volt: Róma, véled sírba szállok! S
17   4,  1|      abban élet, nincs fiad s Róma emléke benne. Minden, minden
18   4,  2|       A zsarnok rám vigyorog, Róma elvakult a dőre csillogáson.