Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1| köszönje, vagy átkozza istenit, kik őtet itt csak tűrni alkoták,
 2   1,  1|       érzesz a hon leányi közt, kik érzéketlenül elhagyják anyjukat.
 3   1,  2|        népnek hallani, de mink, kik tudjuk, hogy életünkkel
 4   1,  2|      még férjem egy azok közül, kik gátakat halmoznak utamon.
 5   1,  3|       istenek, bárkik legyetek, kik fölvirulni engedétek a hazát,
 6   2,  1|      erkölcs harangjai vagytok, kik összehívjátok az embereket
 7   2,  1|           Ti semmire való ebek, kik nem mondhatjátok el az abécét,
 8   2,  1|  akartok tenni. Ti nyomorultak, kik közt az ember, ha élni kárhozott,
 9   2,  1|     hidd, hogy vétketek kevesb, kik érztek, és tenni nem akartok;
10   2,  1|  ledobni néhány liktorok fejét, kik végzék kegyes parancsidat;
11   2,  2|       hívém többé az isteneket, kik kormányozni mondatnak e
12   3,  1|       fordulsz ál-barátid felé, kik gyönge fűszálak gyanánt
13   3,  2|       Most tenni kell, férfiak; kik osztják meg velünk a vészt? (
14   3,  2|       ketten leszünk, Commodus, kik a gondos anyaként szeretve
15   3,  2|    gyönge hölgyeket elkábítani, kik nem ismerve a külvilág álnok
16   4,  3|          Rossz a halál azoknak, kik remegnek önmagoktól, és
17   4,  3|        jövő borúit. Jó azoknak, kik ráunva láncok között e földi
18   4,  4|    könyrülő jó emberek vagytok, kik segítitek az embertárst