Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|     ládd, az emberi szívben oly nehéz gyanúk zajlanak, de álmok
 2   1,  2|    COMMODUS~Ez meglepett, e szó nehéz vala, de való, való, én
 3   1,  2|         perceim, mert ládd, oly nehéz az egyszer ízlelt Elyseumot
 4   1,  3|    megtörik. Ő tégedet a rabság nehéz éjjelében hágy, mivel megvetéd
 5   1,  3|    lehet, én is felosztom véled nehéz sorsodat, de testvéremet
 6   1,  3|       tégedet, s sajnálatom egy nehéz fellegként elborítja éltem
 7   2,  3|          CLEANDER~Ah atyám, egy nehéz bánat sorvasztja szívem
 8   2,  3|     hullott eső.~CLEANDER~Vajmi nehéz kötelesség egy testvérnek
 9   2,  4|         lelik. És felkiálttam a nehéz borúban, vigasztalóm sehol
10   2,  4|      elmém világát; most sötét, nehéz sötét vagyon. Én elveszejttem
11   3,  1|  könnyeimmel.~ARRIUS~Óh, ég, mi nehéz ítéleted! Óh, szakadj meg,
12   4,  1|        leestem az égből, és egy nehéz szirten, melyt az emberiség
13   4,  1|      törj szív meg! E próba oly nehéz. S oly lassan halad az idő,
14   4,  1| felemelte láncterhelt kezeit és nehéz bilincsivel beverte fejét.
15   4,  1|    bérért.~MARCIA~Ah, Isten! Mi nehéz ítéleted.~LUCIUS~Te honfi,
16   4,  5|       Uram, felséges uram, igen nehéz elhatározni.~COMMODUS~Sebesen.~
17   4,  5|  Keblembe ful az, és keblem oly nehéz.~LUCIUS~Várhatsz, jó asszony,