Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|       Bátyám, minő viseleted! Te engemet ijesztsz, bátyám, mi rosszat
 2   1,  1|         vegyenek inkább magukhoz engemet, és ládd, pedig akkor még
 3   1,  1|   MAXIMUS~Látom, te nem szeretsz engemet, érzem azt, és vétkem nem
 4   1,  1| aranyszövetek környeztek gyermek engemet, s te rab anyától rab születtetél,
 5   1,  2|         Így csalt tehát meg fáma engemet, ki tégedet bajnoknak hirdete.
 6   1,  2|        hang igen gyakorta kísért engemet. Felijedek tőle a sivatagnak
 7   1,  3|          kegyetlen, ő holta után engemet szabadnak akar hagyni, gazdagon
 8   1,  3|          a legrosszabb meglepjen engemet? Szólj, kérlek, eléggé megkeményedett
 9   2,  1|         most hagynál el, kedves, engemet?~LUCIUS~Marciám, ah! Hogy
10   2,  2|       szegény. Lucius, ismérsz-e engemet?~LUCIUS~Ismertelek, de már
11   2,  4|  embereknek, az emberek nevetnek engemet. A kő könyörületesebb, mert
12   3,  1|   szégyenlitek megvallani, látva engemet, kitől egy üdvöt orza el,
13   4,  1|          e világon. Te szerettél engemet, atyám, és most oly hideg
14   4,  2|          kegyetlenül, megcsaltál engemet.~MARCIA~Én szeretlek, mindég,
15   4,  3|           siess! Hagyj meghalnom engemet!~CONDIANUS~Ah öcsém, és
16   4,  3|          gyermekem, hát elhágysz engemet? Kisújtva állok itt s oly