Felvonás, Jelenet
1 1, 1| hon feléri házad istenit, és ne hallgasd a gyönge hölgy
2 1, 1| deli ifjú tekénte reánk, és mi reá, ő mozdulatlan állt,
3 1, 1| Másnap ismét így történe, és nem tudom hogyan jött, én
4 1, 1| kétszer mentem arra aznap, és másodszor az ifjú megszólít.~
5 1, 1| Elbeszélte sorsa átkait, és Láresinkre kért, vegyük
6 1, 1| tudod, tündöklik az ég, és hízelegve csalja a virágot,
7 1, 1| hozand. Te gyönge virág vagy, és ha lesújt a dér, ki nem
8 1, 1| inkább magukhoz engemet, és ládd, pedig akkor még igen-igen
9 1, 1| halálos ágyán megáldva, és karjaimba vezetve, szólt:
10 1, 1| csak az erénynek útja lesz. És ekkor én keblemhez szorítottalak,
11 1, 1| szeretsz engemet, érzem azt, és vétkem nem tudom. Óh, be
12 1, 1| mi vagyok, azzá te tevél, és megfizetni érte nem tudok;
13 1, 1| bír e szív, szeretetem az; és ez is - megvetett.~CONDIANUS~
14 1, 1| fegyvered előtt. Ím, halld, és szánj, ha szánni tudsz. (
15 1, 1| ha szánni tudsz. (Lucius és több ifjak a fürdőből kilépnek
16 1, 1| Commodus hallgatózva kilép.) És te, Condianus, mi túlvilági
17 1, 1| hontalan.~LUCIUS~Maternus, és te ily tűzbe vagy? Felengedél
18 1, 1| elismertelek, kezet nekem, és szívet én adok. Bár aranyszövetek
19 1, 1| szeressek benned: barátomat és szent hazám fiát.~LUCIUS~
20 1, 1| ége szívem még nagyobban, és barátomnak téged vágytalak;
21 1, 1| nemes, bilincsiben magas, és honfi, míg csúf szolga lett
22 1, 1| jön. Virginia, Condianus és Lucius egy szegletbe vonulnak,
23 1, 1| áll.)~MAXIMUS~Mi ez, Hilár és Commodus egy?~CONDIANUS~
24 1, 1| Köszöntlek ím a szenátus és Róma nevében, Commodus!
25 1, 1| véghatár csak a halál lehet, és ha nem veszítsz is, csak
26 1, 1| vagy?~PERTINAX~Enyém, - és könyörgni érte nem tudok.~
27 1, 1| érte, mindenre, mi szent, és esdek érte, porba hullva
28 1, 1| behorpad a halál hazája, és a templom porba hullva már.
29 1, 1| isteninknek. Ne szegd meg azt, és áldom létedet, add nekem
30 1, 1| meg, óh, ezen szolgának és legyél kegyes első napodban
31 1, 1| Maternust, Condianust, Virginiát és Juliát.)~MATERNUS~Közel
32 1, 1| könny fakad szemem borúin, és mind ezek nem hálaérzetek,
33 1, 1| valóban szánom őt.~CONDIANUS~És én a rabban a honfit tisztelem.~ ~
34 1, 2| fiad jó nagyra nőlhetett, és őt csak éppen öcsédnek látni
35 1, 2| ellent mondana. Veszélyes és oly komoly tréfa ez, Uram,
36 1, 2| komoly való lehet. (Arrius és Claudius el.)~COMMODUS~Ez
37 1, 2| hallgatni fogod, ő mosolyga, és ez végmosolya volt. Mint
38 1, 2| Claudius, Arrius, Marcia és Lucius bejőnek.)~ARRIUS~
39 1, 2| kívánom, mint ki az legyen, és országod fölvirágozik. Nem
40 1, 2| tettem-e. Hallgat szívem és így nem vétkezik. De te,
41 1, 2| elhoztad szép testvéredet, és a hír hazug volt, midőn
42 1, 2| megfosztva az égnek üdvétől? És úgy van, úgy van, én őt
43 1, 2| dacolnak földi urokkal, és nevetve, szilárdul megvetik
44 1, 2| bilincseit. Én ismerem őket, és ilyes embereket nem szenvedhetek,
45 1, 2| vélek, nem, én félem őket. És ily embert többet ismerek,
46 1, 2| Vizsgáld az egész természetet, és minden abban e törvényt
47 1, 2| öcsém, a honra nyomort és égi sugarakat hozhatsz,
48 1, 2| érted, de te vagy népedért, és számot kérnek a túlvilági
49 1, 2| Óceán sötét habjai fölötted és te elveszél.~LUCILLA~Jó
50 1, 2| ne lenne akkor a bűn egy és erény? De már lehetlen többet
51 1, 2| Elvonulva is sírathatom a hont és öcsémet, mely véle sírba
52 1, 2| vannak módok elvakítni őt, és Arrius nyitott sírjába fut.
53 1, 2| építsünk fénytermeket nekik, és ne féljünk, hogy ellenünk
54 1, 2| gondoskodom. Vakítni kell előbb, és érzeményinket másokéhoz
55 1, 2| akaratjukat vélik látni mienkben; és ekkor arra vezetni, mit
56 1, 3| rabja szíve viharzatinak, és egy szeszélye ezer veszélyt
57 1, 3| viharja kínzza e kebelt, és annyi éve táplálom már e
58 1, 3| löki el az undok igába; és én egy ember tettem volna
59 1, 3| oly sötét, üres; de ége és reményle vágyva üdveget
60 1, 3| imádva, mert becsén korbács és békó volt lefestve csak.
61 1, 3| úr, a dőre fény között. És éltem jelen Elyseumomat,
62 1, 3| felnyújtá őket nekem, felnyújtá és elköltözött, hol lehullva
63 1, 3| ítéletét. De én itt maradtam, és emléke két fiamban élt.
64 1, 3| ismeri, nem is becsüli azt. És két gyermekem, szeretve
65 1, 3| szégyen áldozati vagytok és ezt soha másolni nem lehet.~
66 1, 3| világot szívéből, ő Tartarust és Elyseumot, s azzá, mi lesz,
67 1, 3| te szívet adtál, elmét és érzelmet, mit esdne még
68 1, 3| talál. Én rab születtem és addig az leszek, míg nem
69 1, 3| neveznek a fényfedett urak és szellemem kacagva nézi fénybilincseket.
70 1, 3| szíved szép ajándokát, és elfogadva azt, szent célja
71 1, 3| Ha szeretlek? Óh, igen! És éppen ez búsít, Maternus.
72 1, 3| gazdagon megajándékoz, és tégedet, de nem, nem mondhatom -~
73 1, 3| nem mondhatom -~MATERNUS~És azt hiszed, hogy a legrosszabb
74 1, 3| por már nekem a fényvilág, és szívemben csak egy a kép,
75 2 | MÁSODIK FELVONÁS~A KÉNYÚR ÉS UDVARA~
76 2, 1| Hátul táncosok, hangászok és a többi mutatják magukat.)~ ~
77 2, 1| összehívjátok az embereket segélyre és magatok kongva, nem segíttek.
78 2, 1| haza dicső reménye volt és tán e tettetekre is tudtok
79 2, 1| szívjátok ki a honnak vérét, és e vér a nép szemében Commodusra
80 2, 1| vétketek kevesb, kik érztek, és tenni nem akartok; átkozott
81 2, 1| látva a szülőt, imádkozik és tenni nem siet. Ugyebár,
82 2, 1| LUCILLA~A szép Virginia és Marcia javára.~COMMODUS (
83 2, 1| Claudius, hogy nékem tetszik ő, és kívánom, mindig körömbe
84 2, 1| hallj meg mégis engem, és ha ember ezred szikrája
85 2, 1| Marciámat, ölj meg engem és áldni fog e vészletörte
86 2, 1| COMMODUS~Lucilla már kimondta, és mondása szent. Szolgák,
87 2, 1| el.)~CLAUDIUS~Végre kérek és parancsolok. Commodus, Claudius
88 2, 1| a férj fog szólni majd, és nem jöve szó számból még
89 2, 1| Néped az, mely áldja tetteid és az egekbe szent imát üvölt.
90 2, 1| száll ez, asszony, néked is, és iszonyú lesz akkor átkotok;
91 2, 1| erénynek békés nemtője, és egy szörny elkerülne a sivatagon,
92 2, 1| kívánja szent jogát, uram, és a nép imája az egekbe hat. (
93 2, 1| COMMODUS~Jogait kívánja, és vannak hát a népnek is jogai?
94 2, 1| áll, uram.~COMMODUS~Ah, és ha mégis, - Perennis, mit
95 2, 1| Perennis, kérik éltemet és életem kívül nincs semmim
96 2, 1| kapja fel, hamar enyészik és porokba hull.~COMMODUS~Vezess
97 2, 1| csarnokán várjon üdvözletem, és végre is ki gyanakodna rám?
98 2, 1| tehettem, most rajtatok a sor, és mentül inkább megfeszül
99 2, 1| sebesbben lő ki majd nyíl, és megismered akkor magad,
100 2, 1| tőlem így, ha fél. Hah, és ő nincsen itt, kikerüli
101 2, 1| szükségem rád, mint éppen ekkor, és most hagynál el, kedves,
102 2, 1| eltűnél.~MARCIA~Ő megőrült, és én magam maradtam vigasztaló
103 2, 2| születésemmel öröklém mindenét, és birtoka csak a nyomor vala.
104 2, 2| kisújtva éltem az emberektől, és szívem, mely őket szeretni
105 2, 2| fájdalmimat. Megnyugodtam és boldogító honszeretetem
106 2, 2| hányatott gyönge sajkán, és gyilkosok vetének kockát
107 2, 2| szent templomok felett. És nem hívém többé az isteneket,
108 2, 2| világot, kiége minden érzetem, és én benne boldog valék. Megláttam
109 2, 2| mérhetetlen, mint a mindenség és szolgain én őt sose bírhatom,
110 2, 2| vagyon, asszonysikoltás, és Commodus nevében a császár
111 2, 2| Hah, nem lehet bemennem, és ezt kell hallanom élve.
112 2, 2| poroszlói Condianussal és Maternussal víva ki, végre
113 2, 2| szavam trónodnak fényéhez és hangomtól trónod rengni
114 2, 2| sas elrepült galambtokkal, és mondtam a sasnak, hogy repüljön,
115 2, 2| melyet le akarok szúrni, és én pedig oly porkicsiny
116 2, 2| Saturnus aranykora alatt, és tudod, azólta minden elveszett;
117 2, 2| voltál, most siess tehát, és öld meg a hydrát, mely nézd,
118 2, 2| mondom egy egész hazával, és temetőnk átkos gyomra lesz.
119 2, 2| keblemből kitépte szívemet és gonosz lehellete az égig
120 2, 2| lehellete az égig felhatott, és elborult az ég, sötét vagyon
121 2, 2| elborult az ég, sötét vagyon és ez sötétben eltemetve én.~
122 2, 2| Róma, császárja mily dicső és halálom az ő halála lesz.
123 2, 3| lépcsőire hágott, még egy lépés és néki esni kell.~CLAUDIUS~
124 2, 3| Rossz előjelekkel a föld, és az ég tele; nem szokott
125 2, 3| körüllebegve a Capitoliumot. És egy sas varjaktól üldözötten,
126 2, 3| volt az ég a gonoszoknak, és bőgése a jókat elaltatá.~
127 2, 3| kimondtam, mi szívemen vala, és azért egy hont veszejttem
128 2, 3| lelnek, itt mind elveszünk, és vélünk a haza.~ARRIUS~Vajh
129 2, 3| csillag, mely minket vezet, és a hajnal már közel vagyon. (
130 2, 3| borúsb egünk; remény az élet, és nélküle enyészet mindenünk.
131 2, 3| reményed vala, úgy szerettük őt és oly erényesnek mutatta magát
132 2, 3| erényesnek mutatta magát és ő erényes is bizonnyal,
133 2, 3| gyermekednek első kérését és ne kívánj többet szólanom;
134 2, 3| PERTINAX~Én mint atyád, kérem és kívánom, szólj mindent,
135 2, 3| szívem törik. - A szenátus és Lucilla nevében, kinek béreltje
136 2, 3| De mondd, hogy tréfálsz és megbocsájt atyád. Az istenekre,
137 2, 3| oly jó volt, oly szerény, és mérhetetlen dicsvágya másik
138 2, 3| hát a gonosztevő, örökre és visszavonhatlanul, kisújtva
139 2, 3| veled, már jó úton vagy, és te, atyám, majd véled számolunk.~ ~
140 2, 4| mulékonyul e pornak élte, és magasra száll. Ott, hol
141 2, 4| kívül zsarolt.~JULIA~Óh, és mégis engedheti atyánk a
142 2, 4| Kopasz falak környeznyek és körönkben csak a nyomor
143 2, 4| vigyorgja szent imánkat, és szűnkbe mégis az égnek üdve
144 2, 4| az élet keblem érzetén, és én az éltet úgy szerettem
145 2, 4| legmerészebb reményeimnek reptit. És galambom a kánya elvivé;
146 2, 4| egyedül álltam kisújtva és letörötten, mint égő hajó
147 2, 4| örökre örvényekben lelik. És felkiálttam a nehéz borúban,
148 2, 4| malasztja szállt le hozzám, és én remélni megtanultam egy
149 2, 4| velem meg, ő kegy egészen és kegy parancsa is.~AGG~Kegy
150 2, 4| halált orozva adnak életért, és az éltet nem ők adák nekik.
151 2, 4| teremtvék minden emberek és szerelmek az isteni parancs.
152 2, 4| ne legyetek nála jobbak, és azért oly sok szívtelen
153 2, 4| mélyebben a földbe aztán, és ott ő se fog bántani, csak
154 2, 4| utálja a korán felkelő napot, és elbújánk a setétbe, hol
155 2, 4| vagyon. Nincs semmim, semmim, és hittem egykor az emberekbe,
156 2, 4| hittem egykor az emberekbe, és istenembe akkor nem hivék,
157 2, 4| könyörületesebb, mert végighallgat és visszaadja keservem hangjait.~
158 3, 1| nép a kapukat ostromolja és zajg.)~ ~NÉP~Kenyeret, Commodus!
159 3, 1| ELSŐ KERESZTÉNY~Öljetek le és megmenekszünk igátok alól.
160 3, 1| véreteket éhhel elhalni és megmentésére nem adhattok
161 3, 1| kenyeret, míg ott fent a kéj és gyönyör bősége ural. Átok!~
162 3, 1| legyetek egyetértő testvéreké, és a szabadság szent napja
163 3, 1| kitől egy üdvöt orza el, és fejedelemtől ezt is békén
164 3, 1| elraboltatott a fejedelemtől, és testvértek vére mindennap
165 3, 1| kell, a szó csak dőre hang, és elrepül, mint álbarátjaid. -
166 3, 1| álbarátjaid. - Ah ég! Fiam, fiam, és ezt is ő tevé! Ő és segítsem
167 3, 1| fiam, és ezt is ő tevé! Ő és segítsem őt - -~LUCIUS~Anyám
168 3, 2| zene, olykor a zendülés és ostrom hallatik. ~Arrius,
169 3, 2| igen, hiszem, Lucilla! És hinni van okom. De mit sápulsz
170 3, 2| emlékimet. Oly komoly álmaim és ötletim vannak hosszú éjeken.
171 3, 2| pedig gyönge ember maradtam, és súlya elnyomott, segélyt
172 3, 2| mosolyga rám atyám vérszelleme, és én felébredék. Oly komolyan,
173 3, 2| uram.~COMMODUS~Azt tartod? És te, Marciám?~MARCIA~Ez álom
174 3, 2| vigadtok? Átkozott mámor és dőre fény között, míg kint
175 3, 2| hátravonulnak, kivéve Arriust és Claudiust, Marcia az asztalnál
176 3, 2| Szörnyű! Én meghalok, meghalok és nincsen segéd. Én rossz
177 3, 2| rossz, nem hittem az Isten és emberekbe. Bánom mindezt,
178 3, 2| átkozott, napod hanyatlik és enyém derül.~ARRIUS~Föl,
179 3, 2| ablakon ki.) Hallunk, Róma! És az ajtó fölnyilik előtted.
180 3, 2| tanácsát első zendüléskor, és mind megmenekvénk!~COMMODUS (
181 3, 2| eszközét küldjük a pokolba, és a nép megelégszik, úgy-e?
182 3, 2| Lecsendesült a vész, az ég veled! És újra jönnöm már ne kelljen!~
183 3, 2| neked oly sokkal tartozom. És ti, ebek, gaz kölykök! Semmire
184 3, 2| megmérgezés jeleit adá, és végszava Lucillát átkozá.~
185 3, 2| óh, csak ezt ne! Meghalni és enyészni, örökre elenyészni,
186 3, 2| felségsértő díja halál! És borzadjon Róma, ha fohászira
187 3, 2| kárhozatot szívj magadba, és mindazon átkokat, melyeket
188 3, 2| Hajlékony vala szíved, és ők avval egy hon szent reményét
189 3, 2| a gyalázat rajtad marad. És a haza java néhány semmire
190 3, 2| szeressem a világot, mely utál és én szeressek, ha mindki
191 3, 2| átkozott sorsom dühöngni és végre enyészni.~CLEANDER (
192 3, 2| volna. Ah, de fejdelmem és hazám javát, uramnál többre
193 3, 2| elémbe, esküdjön össze akkor és csörgesse láncait, míg én
194 3, 2| míg én trónomról lenézek és kacagom, ha ha! - Menj,
195 3, 2| történhetik már, nagy istenek! És ti nem sújtjátok e világra
196 3, 2| felijesztené népedet álmából, és addig ordítanék, míg dermedve
197 3, 2| puszta falak közt halna el, és nem hallaná azt, csak a
198 3, 2| azt, csak a sziszegő kígyó és a lapos béka? Mit akkor?~
199 3, 2| COMMODUS~Fölségesen beszélsz. És te, szelíd, kis gerlicém,
200 3, 2| szívet, mely osztja sorsomat. És adott a természet a gyönge
201 3, 2| mindeninket a durva erőszak, és még akkor is megmarad egyetlen
202 4, 1| szemeit.~MÁSODIK GLADIÁTOR~És Commodus?~ELSŐ GLADIÁTOR~
203 4, 1| GLADIÁTOR~Halált inte - és morgott a nép; már pedig
204 4, 1| támad meg.~ELSŐ GLADIÁTOR~És ennek körmei között kiadta
205 4, 1| magáról.~MÁSODIK GLADIÁTOR~És Commodus?~ELSŐ GLADIÁTOR~
206 4, 1| ellenének, ha hatalmas, és győzelme mégis győzelem.
207 4, 1| döfésében.~HARMADIK GLADIÁTOR~És mikor a két Condianusnak
208 4, 1| vagy igen? - Feleljetek hát és kérlek benneteket, ha van
209 4, 1| jöttem, keresni embert, - és embert itt sem lelek.~ELSŐ
210 4, 1| midőn még Luciusnak hívtak, és atyám a rény volt, és anyám
211 4, 1| hívtak, és atyám a rény volt, és anyám is az vala és mutaták
212 4, 1| volt, és anyám is az vala és mutaták magukat az embereknek,
213 4, 1| kolduskabátot nyakatokra, rény - és a vétek kacagott trónján,
214 4, 1| vétek kacagott trónján, és én, én nem tudom, mit tevék.
215 4, 1| hogy leestem az égből, és egy nehéz szirten, melyt
216 4, 1| másikában ellenségét látja csak, és féli, keblére öntni érzeteit,
217 4, 1| fogjam fel kínom egészét, és én boldog vagyok. De, barátom,
218 4, 1| tekintete. Én is egykor ránéztem és nézte kiégeté agyamat. Jó
219 4, 1| rejti éjjelébe.~(Maternus és Virginia kihozatnak, egy-egy
220 4, 1| türelmesb, mint te engedő és ne féld, hogy az emberek
221 4, 1| magamban oly sokat bízék! És ím, lesújtva, szótlan állok
222 4, 1| helyett egy rémet festél, és atyám keservbe eltaszíta.
223 4, 1| ezért mind felel önérzetem, és bosszulóim álmaid. De atyám
224 4, 1| atyám éltét kérem tőled, és szóm az egekre hat, melyen
225 4, 1| a kígyó nyelve oly sima, és oly tündöklő színbe, ha
226 4, 1| magadét! Törvényt alkotsz és a törvény szolgája te vagy.
227 4, 1| De parancsolja a törvény, és alá kell vetni magát. Mert
228 4, 1| sikere ellen nyomás lesz és borzasztó leend a bosszuló
229 4, 1| kín, érted kívánnék élni, és üvöltni vétkét akkor fülébe,
230 4, 1| fülébe, midőn sötét lesz, és a fény többé el nem födi
231 4, 1| Virginiám, nékünk halni kell, és vérünk összekeveredve esd
232 4, 1| nem komoly, tehát semminő és mi semmik vagyunk, semmik,
233 4, 1| tedd, ismerem jó szívedet és ez nekem elég. - Commodus!
234 4, 1| VIRGINIA~Anyám! Isten, - és én meghalok, ki sem leszen
235 4, 1| elvitetik.) Hah, én nekem szól, és szívem feldobog, de nem
236 4, 1| szerelem, mint az Isten, és az Istenszerelem; a szerelem
237 4, 1| hajónak, mely mindenható és hatalmán minden meghajol,
238 4, 1| isteni származásunk szikrája és reményünk a jövő sötétében. -
239 4, 1| Örülsz a semminek? (Maternust és Virginiát leoldja, kardot
240 4, 1| Mondtam már régen azt néktek, és nem hivétek, hogy üdvöm
241 4, 1| felemelte láncterhelt kezeit és nehéz bilincsivel beverte
242 4, 1| atyám! Igen, atyám valál. És mostan semmi, semmi, semmi
243 4, 1| szerettél engemet, atyám, és most oly hideg e szív, nincs
244 4, 1| nyomorún veszett el láncba, és láncai még hideg tetemét
245 4, 1| zsarnok, te semmirevaló, és mégis bilincsbe! Óh, ég,
246 4, 1| kígyó, mind, mind vesszetek, és tegyetek egy borzasztó kegyet.
247 4, 1| atyám, te meghaltál fiaddal, és nincs, ki megbosszulja őket.
248 4, 1| Mi szép, jó atyám volt, és ő elveszett. Ő szerete benneteket,
249 4, 1| benneteket, ő értetek veszett el, és ti egy csepp vért érte nem
250 4, 2| sírok, a holtak szólanak, és akkor félj, Commodus! Ha
251 4, 2| félsz. Fiam szól, dicső és megvetett fiam; elébe lépni
252 4, 2| kell hallgatni a bírónak; és bíró itt a nép. Csend. Halljuk
253 4, 2| vitt, büntessétek meg azt, és én igérem az istenekre,
254 4, 2| kitaszíttatik, a nép körülveszi és kínozza.)~NÉP~Éljen Commodus!
255 4, 2| Vezérünk az ész legyen és isteni szava.~NÉP~Néked
256 4, 2| árulója egy szent hazának, és mégis testvérem, én őt így
257 4, 2| Én is szenvedni láttalak, és nem segítettelek. De, bátyám,
258 4, 2| állom, oly rémes a setét, és én meghaljak, hah! Még magammal
259 4, 2| elvakult a dőre csillogáson. És Virginiám, egy életem, karjaim
260 4, 2| nincs egy cseppre már, és ez fiam volt.~LUCIUS~Nem
261 4, 2| melyek nem adóznak senkinek, és a sánta igazságnak mégis
262 4, 2| minden igaztalanságot. És mi volt veszted oka? Az,
263 4, 2| a vigadó, a pap, minden, és a társt csak mellékesnek
264 4, 2| én, de van még egy élet, és abban zavartalanul örökre
265 4, 2| Lucius, higgy nekem, szeress, és remélj a jövőben.~LUCIUS~
266 4, 2| fejérlő koponyákat vedd fel és szagold és nézd, mint zsibog
267 4, 2| koponyákat vedd fel és szagold és nézd, mint zsibog és beszélj
268 4, 2| szagold és nézd, mint zsibog és beszélj a reményről, mely
269 4, 3| veszének el. - A hon sírokban és átéltem én! Átéltem kisírni
270 4, 3| sírodra szentelend, ki érz, és érzni fog a korba mindki
271 4, 3| ragad, mutatja sebhelyét és fölüvölt az égi bolt felé,
272 4, 3| kiragadtatunk kedveseink közül, és veszve minden remény a viszontlátra,
273 4, 3| én egy kéréssel jövék, és ne tagadd meg szerető öcséd
274 4, 3| engemet!~CONDIANUS~Ah öcsém, és felteszed-e rólam, hogy
275 4, 3| meg engem! Repül az óra, és majd későn leszen.~CONDIANUS~
276 4, 3| akkor még sem borzadánk; és most a küszöb előtt, mely
277 4, 3| melybe a hon reménye van. És kerüld ki e szörnyű mord
278 4, 3| Boldog élet! Mi ez? Mi a jó és rossz? Nincsen e közt különbség,
279 4, 3| kik remegnek önmagoktól, és félik a jövő borúit. Jó
280 4, 3| szabad, s az egekbe száll. És fájnak a bilincs helyei,
281 4, 3| bekötődik, elvesz féreg lenni, és dicsőn repül romjából a
282 4, 3| gyöngeség! Én erős vagyok és maradok. Isten veled! Erősítőm
283 4, 3| öntudat.~MAXIMUS~Te maradsz? És én átéljelek? Nem, bátyám,
284 4, 3| gyermekim! Gyermekim, mondom, és ha fejeitek még véresen
285 4, 3| irigyelve néze az ég s világ. És én újra éltem gyermekimben,
286 4, 3| újra éltem gyermekimben, és üdvöm, reményem mindenem
287 4, 3| mint egy reményteli világot és karjaim között oly dicsőre
288 4, 3| erős szívvel a vésznek, és alázatosan élni a fényben.
289 4, 3| szeretni, mint ti szeretitek. És mindenütt áldás követte
290 4, 3| volt. Én hiszem tanításait, és szívetekbe öntöm malasztját.
291 4, 3| véletek! (Vizet önt fejökre és alél.)~MAXIMUS~Anyám, dicső
292 4, 3| felejti kínjait.~MAXIMUS~És te, jó Virginiám, hogy vagy
293 4, 3| kiálltam azóta, mióta láttalak. És tanultam utálni éltemet.
294 4, 4| letéptétek a virágot bimbajában és a tar kertecske oly elhagyott,
295 4, 4| semmim, mint önérzetem, és a nép ítélete. A nép ítélete
296 4, 4| nép ítélete mondom, ah, és minő ez ítélet, honfi Isten!
297 4, 4| isteni szemeibe az élet tüze, és ő, mégis oly szép, oly dicső,
298 4, 4| mely halálában is emeli, és megrázza az érzetet. (Poroszlók
299 4, 4| érzetet. (Poroszlók berohannak és a keresztényeket védelem
300 4, 5| lakoma, éj. Commodus, Marcia és a többi.)~ ~COMMODUS~Jőj,
301 4, 5| kiölöm belőlük az éltet és majd a holttetemen könnyen
302 4, 5| uralkodhatom.~MARCIA~Commodus, és dicsőség lesz-e ez, ha trónod
303 4, 5| Behorpad a sír, a halál hazája, és trónod összedől.~COMMODUS~
304 4, 5| felséges gondolat, urak, és ti nem nevettek jó hasonlításomon?
305 4, 5| beszéljen.~NEGYEDIK UDVARONC~És ki nem nevet, az vagy bolond,
306 4, 5| COMMODUS~Sebesen tehát, és jól vigyázzatok! (Nigricius
307 4, 5| alávalók, ti áruljátok őt el és a hont!~COMMODUS~De csakugyan
308 4, 5| Adassék tudtára a népnek, és emlékoszlopimra írassék
309 4, 5| melyeket úgy el akarsz hajtani, és a sötét rémektől oly üres
310 4, 5| egy tű, egy kemény fal és lánc, mellyel véget vethetek
311 4, 5| véget vethetek éltemnek. És én nyugodtan meghalok, mert
312 4, 5| ismered a leléphetés áldásait. És mert vétkeid rémekként lesznek
313 4, 5| kígyók társai.~VIRGINIA~És azt hiszed, nem kedvest
314 4, 5| legyen, mint egy örökség és kínod véle ölje kebledet. (
315 4, 5| mi az átok? Az átok szó, és a szó elrepül. - Oly gyönge
316 4, 5| Igen, csak hamar. - Nézd ég és föld, megvan, megtörtént,
317 4, 5| megtörtént, elhunyt a világ ura, és nem sötétül el a nap, nem
318 4, 5| benne már egy csepp élet is, és azt egy ember tevé, egy
319 4, 5| megtörtént, a hon szabad és Marcia szíve is.~LUCIUS~
320 4, 5| semmi, semmi. Ő holt egészen és még én élek.~MARCIA~Néked
321 4, 5| érzem már keblem belsején és örülök benne a semmiségnek.
322 4, 5| JULIA (jő)~Meghalt a zsarnok és én újra bírom leányomat!
323 4, 5| leányomat! Kinyílt a tömlöc és besütött, mint mondják,
324 4, 5| tudom. Keblembe ful az, és keblem oly nehéz.~LUCIUS~
325 4, 5| hazája lőn a fényterem, és a zsarnok benne áldozat.
326 4, 5| porban, égi terveiddel, és egy kicsinyke sír elég lesz
327 4, 5| Hány szív lett az elismerés és félreértés áldozatja. A
328 4, 5| Áldva legyenek hamvaid és könnyű a föld csontjaidnak.
329 4, 5| is sugárz le az egekről és ez a szent haza sebeit begyógyítani. -
330 4, 5| hon java tettimnek elseje. És borzadva nézze e jelenetet
331 Info | harmadik felvonás végét és a negyedik elejét kétszer
332 Info | a, -á, -e, -é jeles múlt és az -and, -end jeles jövő
333 Info | haláltól fél.~Testvére. Bűntárs és nagyravágyó; egymásban sem
334 Info | kerüljön, korhelyt játszik és szeretője ellopatván - bolondot.
335 Info | Szelíd, kedélyes, tiszta és élni szerető nő. Ki iszonyodva
336 Info | a tömlöc a szabadsághoz, és nekem minden kedves, mi
337 Info | való. Egy porban hever a jó és a rossz, de éppen ez határozza
338 Info | látásodon elsápul fényem, és szörnyek kápráznak szemem
339 Info | kell néznem a borzalmat és tűrnöm! Istenek! - Hol láttatok,
|