Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|     lesújtni láncimat, s egy égi mentő szóla most le hozzám,
 2   1,  1| neked hálálni nem tudok. Óh, égi lény! E korban, Rómában
 3   1,  2|      mert nem beszélte, hogy égi isten ő. De, szép Marciám,
 4   1,  2|    öcsém, a honra nyomort és égi sugarakat hozhatsz, de jól
 5   2,  4|     erősnek újra magam, s az égi ír enyhíti kínomat. Most
 6   2,  4|       mely visszasugárzik az égi kegyből szivárvány gyanánt
 7   2,  4|  birtokát.~AGG~Hála tehát az égi szent atyának, ki ha minden
 8   2,  4|  szerencsésnek hágy lenni az égi isten; de nem ki szerencsés,
 9   2,  4|      tudják ők, hogy élet az égi parancs, hogy embertárs
10   4,  1|       Nézd, nézd, látod azon égi nemtőt? Ne higgy neki, démon
11   4,  2|     azok, amik vagytok, s az égi béke száll szívetekre. Ne
12   4,  3|     sebhelyét és fölüvölt az égi bolt felé, megrázkódik az,
13   4,  3|     emberek szívekbe önté az égi malasztot. Tanítá az embereket,
14   4,  4|       de köszönöm, köszönöm, égi egy atyánk, ki el nem hagysz,
15   4,  4|    veszteség. Nyugodj, szép, égi nemtő, nyugodj a sok veszély
16   4,  5|      te, itt heversz porban, égi terveiddel, és egy kicsinyke