Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|       te kedves bátya, tégedet. Ládd, nélküled oly komolyak valánk,
 2   1,  1|       utam veszélyeit.~VIRGINIA~Ládd, anyám úgy esdte az eget,
 3   1,  1| CONDIANUS~Semmit, éppen semmit, ládd, az emberi szívben oly nehéz
 4   1,  1|          mondd szíved rejtekét; ládd, nem kerülheti ki a hajós
 5   1,  1| korunktól kapcsolnak össze már. Ládd, egyesülve gondolánk ki
 6   1,  1|     inkább magukhoz engemet, és ládd, pedig akkor még igen-igen
 7   1,  2|    megismerem, s javulok is. De ládd, legyen türelmed én velem,
 8   1,  2|   rövidíti hosszú perceim, mert ládd, oly nehéz az egyszer ízlelt
 9   2,  1|    istenek! Lucius, óh, ébredj! Ládd, nekem, ládd, sose volt
10   2,  1|        óh, ébredj! Ládd, nekem, ládd, sose volt még oly szükségem
11   2,  3|         hát, Cleander!~CLEANDER~Ládd, tedd, atyám, meg gyermekednek
12   4,  1|        bocsáss meg Virginiának. Ládd, ne legyen ő türelmesb,
13   4,  2|      kínozni jöttél-e fel csak? Ládd, engedd meg, ládd, már eleget
14   4,  2|         csak? Ládd, engedd meg, ládd, már eleget kínlódtam.~MARCIA~
15   4,  3|      szelleme vigyorgana reánk? Ládd, sokszor meg lehet tartni