Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|   csúf szolga lett a polgár, fény között. (A nép gyülekszik.)~
 2   1,  3|      sok hatalmas úr, a dőre fény között. És éltem jelen Elyseumomat,
 3   1,  3|    fényemet, s az önszerezte fény oly dicső; míg ősatyánktól
 4   1,  3| vagyunk, s míg te tisztelve, fény között töltöd hasztalan,
 5   1,  3|   fellegként elborítja éltem fény egét, s abból a gondolat
 6   2,  1|     behúnyjátok szemeteket a fény előtt, mely onnan sugárzik,
 7   2,  4|  földi kincs vala, csak kába fény, mely visszasugárzik az
 8   2,  4|    AGG~Ne vakítson el a dőre fény, leányom, szerencsésnek
 9   2,  4|   másoktól nem lesi; vakít a fény, ámde megette a szív téte
10   2,  4|     üdve van, holott ezernyi fény virraszta termet, melyben
11   3,  2|   kit elkábít az őt környező fény s kit agyonnyom koronája
12   3,  2|       Átkozott mámor és dőre fény között, míg kint felétek
13   4,  1|      kerestem könyörületet a fény termekben, hatalmas urak
14   4,  1|       midőn sötét lesz, és a fény többé el nem födi rémalakját.
15   4,  2|      mert koruk szép, tiszta fény lesz, melynél az emberek