Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|      titkomat, öcsém! Te még az élet rózsakorában élsz, néked
 2   1,  1|        kimeríthetetlen, mint az élet a mindenségben.~MAXIMUS~
 3   2,  3|         borúsb egünk; remény az élet, és nélküle enyészet mindenünk.
 4   2,  4|         vén gerébnek, ő volt az élet keblem érzetén, és én az
 5   2,  4|        szerettem benne; mert ez élet egyetlenem vala. Benne láttam
 6   2,  4|      lehet; nem tudják ők, hogy élet az égi parancs, hogy embertárs
 7   4,  1|     hogy megérdemlé éltem, hogy élet legyen. De föl álarcommal,
 8   4,  1|       hideg e szív, nincs abban élet, nincs fiad s Róma emléke
 9   4,  1|  tetemét nyomják, nincs azokban élet, hogy felemelhesse azokat
10   4,  2|       egy halotti fekély; nincs élet benne, nincs egy cseppre
11   4,  2|    áldozatja én, de van még egy élet, és abban zavartalanul örökre
12   4,  3| szerelmedről föl nem teszem. Mi élet lenne az, melyt testvérünk
13   4,  3|         hamar!~CONDIANUS~Boldog élet! Mi ez? Mi a jó és rossz?
14   4,  4|       vissza isteni szemeibe az élet tüze, és ő, mégis oly szép,
15   4,  5|       Nincs benne már egy csepp élet is, és azt egy ember tevé,