Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|   visszasugárzni.~CONDIANUS~Óh, öcsém, kettős tőr dühöng szívemnek
 2   1,  1|      dőre pálya volt.~CONDIANUS~Öcsém, te mindig oly igen jó valál.~
 3   1,  1|        Ne vágyd tudni titkomat, öcsém! Te még az élet rózsakorában
 4   1,  2|      bírhatom.~LUCILLA~Fölséges öcsém, te így beszélsz, nem bírhat-e
 5   1,  2|         Igen, te hatalmas vagy, öcsém, a honra nyomort és égi
 6   1,  3|        világon.~MATERNUS~Szólj, öcsém, mi rontja kedvedet?~CLEANDER~
 7   1,  3|     búsítnám szívedet.~MATERNUS~Öcsém, ha szánsz, szeretsz, az
 8   1,  3|        csak ez oka keservednek, öcsém, hogy a rab Maternus nem
 9   2,  1|     lehet?~LUCILLA~Miért ne, jó öcsém? Uroknak választottak, érezzék
10   4,  3|       MAXIMUS~Bátyám!~CONDIANUS~Öcsém, mi hozott e szörnyű helyre,
11   4,  3|    érted meghalok.~CONDIANUS~Ah öcsém, ezt tőled várhatám! De
12   4,  3| meghalnom engemet!~CONDIANUS~Ah öcsém, és felteszed-e rólam, hogy
13   4,  3|   Nincsen e közt különbség, óh, öcsém. Jó a tömlöc a becstelenséghez
14   4,  3|    nekem kívánatos az is. Nézd, öcsém, a féreg bekötődik, elvesz