Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|        annak fejére ki mondna még halált? Most fel tehát, mert esdve
 2   1,  2|      vezérli őt s eleste néki hoz halált. Az ég veled, testvérem,
 3   2,  4|       sorsom viharfedezte tengere halált üvöltő mord zajgásinak.
 4   2,  4|       oltárokat, lépcsőt az égre, halált orozva adnak életért, és
 5   3,  1|   Kenyeret, Commodus! Vért, vért, halált! (A keresztények ismét jönnek.)~
 6   3,  2|     Ártatlanul! De bátran várom a halált. Hazám, én osztom sírodat;
 7   3,  2| halálcsapást adj törött szívemre? Halált, kárhozatot szívj magadba,
 8   4,  1|          Commodus?~ELSŐ GLADIÁTOR~Halált inte - és morgott a nép;
 9   4,  3|        hiszed talán, hogy félem a halált? Óh, ne hidd! Nem ítélt-e
10   4,  3|         szörnyű mord helyet, mely halált lehel. Élj boldogul, de
11   4,  5|         Commodus, mert te féled a halált, mert néked az csak borzalom.
12   4,  5|  zavarhatod, azóta én se tartom a halált oly szörnyűnek, mert esdve
13   4,  5|        szívem üregét? Ah, úgy adj halált nekem is, szeretni, áldni
14   4,  5|        hogy másodszor is érzzem a halált? Ah, ti oly szívtelenek