Felvonás, Jelenet
1 1, 1| sas elrepült.~CONDIANUS~S most újra ölelve, édesem,
2 1, 1| vissza elorzott mindenét, s az ég meghallgatá e könyörgést,
3 1, 1| meghallgatá e könyörgést, s a bú sóhaját jöttöd elölé.~
4 1, 1| bánt, szívemnek is örömet s keservt hoz az.~VIRGINIA~
5 1, 1| fényes utcáin jártam fel s alá, midőn hon jövet azon
6 1, 1| mozdulatlan állt, mint kőszobor, s reánk mereszté szüntelen
7 1, 1| VIRGINIA~Ő megszólíta hát, s oly édes volt e szó, mintha
8 1, 1| embernek szíve nem kő, tudod, s egy elhagyott embertárs
9 1, 1| van, ő oly szelíd, oly jó s mi szeretjük őt; de úgy
10 1, 1| virágot, ha éji árva dért s fagyot hozand. Te gyönge
11 1, 1| Csak egy a nyár, vesz az, s a tél örök.~VIRGINIA~Bátyám,
12 1, 1| nem ismér, szólj, édesem, s lemosolygom arcod fellegét.~
13 1, 1| várva seregét a díszmenetre, s azok ma érkezének el, -
14 1, 1| között, üdvöd kebledben van, s ha elvesz az, vissza nem
15 1, 1| tüstént hozzád megyek, s te napként győzendsz szívem
16 1, 1| egymást keblem éjjelén, s mindenütt Commodus, s Hilár
17 1, 1| éjjelén, s mindenütt Commodus, s Hilár a kép, melytől iszonyodva
18 1, 1| iszonyodva rejtem el magam, s ha csakugyan úgy lenne,
19 1, 1| borzadva lépnél vissza, s szíved megtörne kínodon.~
20 1, 1| ízlelénk azoknak örömeit. S midőn te oly beteg valál,
21 1, 1| Maximusnak is mosolya ajkiról s helyette a keserv kristálygyöngye
22 1, 1| mélázott szerető testvéred s visszajövő élteddel kedve
23 1, 1| napjaid vannak elélni, kéj s öröm között, ha egy szívben
24 1, 1| dacom minden fegyverével, s a mord ellen legyőzve áll
25 1, 1| ok lenne tán.~LUCIUS~Ah! S te itt, Maternus? Örüljetek
26 1, 1| megáldani. Éljen Commodus! S ki nem mondja utánam, nem
27 1, 1| az öröm a társas életé, s mennél több kebel osztja
28 1, 1| isteni?~MAXIMUS (Commodushoz)~S te itt, Hilár? Mi észre
29 1, 1| annál inkább zsarnokára un, s talán még egykor földerülve
30 1, 1| is rab vagyok csak itt, s a szolga gyáva, a szolga
31 1, 1| környeztek gyermek engemet, s te rab anyától rab születtetél,
32 1, 1| ismertelek így el tégedet, s midőn az utcán elfordulva
33 1, 1| oly furcsa, óh, barátom, s indulatim legszentebbikét
34 1, 1| ismerve elrontná tervemet. S utálom minden társimat,
35 1, 1| minden társimat, azok a kéj s gyönyörnek rabjai, kit szeretve,
36 1, 1| díszmenet közelg. Anyám s Virginiánk kiváncsik látni
37 1, 1| vétségedre, szólj te is, s így megcáfolom, hogy szavad
38 1, 1| Kihallgatni köteles vagy.~COMMODUS~S még ez is? De hát vétségedet -~
39 1, 1| vétségedet -~MATERNUS~Nincs, s ha volna is, elhallgatnék
40 1, 1| használhat ő; aztán nem ember, s a szolga veszhetik. S még
41 1, 1| ember, s a szolga veszhetik. S még ekkor is mondnak jót
42 1, 1| leoldja súlyos bilincseit; s a szolga haldokolva, ha
43 1, 1| határhoz lesújtni láncimat, s egy égi mentő szóla most
44 1, 1| mentő szóla most le hozzám, s parancsolá, hordjam bilincseim.
45 1, 1| körén boldog sose lehetsz, s ha jön a vész gyönge sajkádra
46 1, 1| bilincsbe is feldobog hálaérzete s ha sok, ki most lebeg rózsa
47 1, 2| főcélja csak.~COMMODUS~Hogyan? S szavad tetteddel úgy meg
48 1, 2| Marciát be sem mutatod? S te néked is, Fadilla, távollétem
49 1, 2| korán szokik a fül.~CLAUDIUS~S a dőre szóból komoly való
50 1, 2| Arriust adá második atyádnak, s midőn megáldva könnybe lábadott,
51 1, 2| megáldva könnybe lábadott, s szerelme megfagyott hideg
52 1, 2| ember ígérted, mint fiú, s a fejedelem szót fog tartani.~
53 1, 2| férjeét.~COMMODUS~Igaz, s azért ő bíró nem lehet. (
54 1, 2| átkozott eset. (Commodushoz.) S mivel te a hazának egy reménye
55 1, 2| COMMODUS~Dicsőn beszélsz, s ha nem csalódom, mi már
56 1, 2| hibáztam; hibám megismerem, s javulok is. De ládd, legyen
57 1, 2| bír földi más.~CLAUDIUS~S már üdvöm egészségéhez csak
58 1, 2| sasnak védelmébe adjam, s míg az a Lareseknek hoz
59 1, 2| szülők közös reményeik, s ily véd alatt galambom nem
60 1, 2| mindent, mi nem az ég maga. S e leányról örökre lemondjon
61 1, 2| rény, mint puszta eszme, s ha több, úgy ők nagy emberek,
62 1, 2| több, úgy ők nagy emberek, s korcs császárjok.~LUCILLA~
63 1, 2| körén, a rény eszméje az, s a túlvilágban egy boldogabb
64 1, 2| való. De te hatalmas vagy s mi kéne több?~COMMODUS~Ha
65 1, 2| De érzem, nincs ez így, s e hang igen gyakorta kísért
66 1, 2| férget a kis madár eszi meg, s a kis madár mindent magáénak
67 1, 2| túlvilági bírák minden életért. S te nem tudsz adni majd egy
68 1, 2| veszett.~COMMODUS~Lucilla, s valóban, ezt lehet gyanítani.
69 1, 2| élte annak ki vezérli őt s eleste néki hoz halált.
70 1, 2| enyémnek csak szerelme volt, s hogy súgja szíved legbensőbb
71 1, 2| vakítni kell előbb, fenyítni, s később, mit az erősb tehet.~
72 1, 2| az erősb tehet.~COMMODUS~S a nép, ha zúgni fog, hogy
73 1, 2| a fényűzést közöttük el, s a fényűzés a viszály almája
74 1, 2| lesz; kimeríti erejüket, s az erkölcstelen fényűző
75 1, 2| kapjon az őreb egy hízelgést s csontot annyit, hogy élhessék
76 1, 2| annyit, hogy élhessék csak s leghűbb éji őr marad.~COMMODUS~
77 1, 2| benned él. (El.)~PERENNIS~S a többiről gondoskodom.
78 1, 2| érezni vélnek ők velünk s ön akaratjukat vélik látni
79 1, 2| tenni az embernek másoknál, s akkor kéretheti magát arra,
80 1, 3| újra oltárodra áldozom, s reményem fent lobog oltárod
81 1, 3| sors kerekét honok felett, s ez ember oly halandó, oly
82 1, 3| vezérelje rény éltének útjait, s az út dicső lesz, melyen
83 1, 3| Nyomja szívemet is egy bűn, s e bűnt felejtni nem tudom,
84 1, 3| azt, mely a hazáért ég, s csak a hontól vett porral
85 1, 3| volt szerelmünk záloga, s a rableány nyomorának mélyéből
86 1, 3| az a szentebb érzeményt. S mivel nem ismeri, nem is
87 1, 3| önéltem gyanánt, rab maradt, s ti vagytok ők, én átkozott
88 1, 3| él mindkiben, királyban s rabban is. Az ember önmagának
89 1, 3| Tartarust és Elyseumot, s azzá, mi lesz, maga tevé
90 1, 3| áll, szerezni fényemet, s az önszerezte fény oly dicső;
91 1, 3| megbocsájttak, rabgyermekim nekem, s meg nem vetették a kaján
92 1, 3| Úgy mi gyermekid vagyunk, s míg te tisztelve, fény között
93 1, 3| már vár oly sok új csira. S ha kitérsz, még e helyet
94 1, 3| oly drágán kell megfizetni s a vásárolt öröm elveszti
95 1, 3| bírom. Én sajnállak tégedet, s sajnálatom egy nehéz fellegként
96 1, 3| elborítja éltem fény egét, s abból a gondolat villámként
97 1, 3| gondolat villámként sújt alá s a bérc alatta megtörik,
98 1, 3| hajolni igenis erős.~MATERNUS~S csak ez oka keservednek,
99 1, 3| csak egy a kép, mely él s örökre benne élni fog, ezt
100 1, 3| atyám: kincsem, mindenem ez s fénytermem a nagy természet
101 1, 3| nékem vetélytárs ne légy s szíved nemes tüze eloltsa
102 2, 1| Perennis, Claudius, Arrius s többen asztalok körül. ~
103 2, 1| igen, vedd hát parancsomat s menj, Pertinax, kerítsd
104 2, 1| néktek is jő majd végnapotok, s a rém, mely mögéje rejtezett,
105 2, 1| tar ormokat, de zúg a nép s remegjen zsarnoka. Meglátjuk,
106 2, 1| hozz haragba, testvérem ő, s megfojtsam ezt is, mint
107 2, 1| egekbe hat! (Lucillához.) S te asszony, te megvetésre
108 2, 1| tovább, istenemre, akarom s mit akarok, annak lenni
109 2, 1| gyáva eszközön.~COMMODUS~S ez egy nehány fő elég-e
110 2, 1| célhoz, még egy lépés csak s napom előtt, Commodus, leszáll
111 2, 1| szív várja tőlem parancsait s az alkalom is legjobb; ha
112 2, 1| előre mérget kap kezemből, s a sír nem nyitja még föl
113 2, 1| megbosszullak, bátyám, kedvesem, s egy nő bosszújától remegjen
114 2, 2| haló szolgát bilincsiben, s a vérrel hízó átkos zsarnokot
115 2, 2| valék. Megláttam Virginiát, s a szolga szívében egy tűz
116 2, 2| ordítá a rémes fergeteg, s hol ő vala, ott az ég is
117 2, 2| álmodám, az álom elrepült s keservem ő vala. Ő volt
118 2, 2| mint szűmben a keserv. S ha templomok rideg márványokon
119 2, 2| hullajtva térdepeltem én, s imám Virginia vala, ki oly
120 2, 2| PERENNIS~Én Virginiáért jövék, s az istenek így összehoztanak,
121 2, 2| vérezek. Járj boldogul, s te áruló, a sasnak körme
122 2, 2| férfiak. (Néhány fegyveressel s a fogollyal el, Perennis
123 2, 2| vagyok, tenni nem tudok s imám egyetlen, mivel még
124 2, 2| nép az, mely fejévé tőn, s a nép lesújtja hajójáról
125 2, 2| véreinek ősz szakállukat s akkor láttam, mi nyomorult
126 2, 2| Mert atyám is igába görbede s véres arcával szerzte kincseit
127 2, 2| hogy rajta át ne hasson. S majd akkor, ha fénye lehull,
128 2, 2| akkor, ha fénye lehull, s meglátja szörnyű önmagát,
129 2, 2| szörnyű önmagát, borzadand, s ez lesz pokla, ha önszíve
130 2, 2| önszíve magától fölijed, s szavát lelkének nem tompítja
131 2, 2| szabad, mert császárom tette s néki mind szabad. Ő a törvényt
132 2, 2| a törvény felett vagyon, s nem köti a törvény súlya
133 2, 2| viszont látnunk? Ez kegyetlen, s mert kegyetlen, éppen oly
134 2, 2| Condianus, elborult a nap, s ki nem derül már rózsahajnala.
135 2, 2| hozzám nyugodni egy kevéssé s közös keservünk egymást
136 2, 2| ha csak kacagni láttatunk s nincsen ember, felosztni
137 2, 2| hangja a messze látkörön s a szirt csak az, mely könyörül
138 2, 2| szózatát. (Együtt el.)~MATERNUS~S én nem mozdulhatok helyemről,
139 2, 2| igen jó, a reggel itt talál s innen orditom fel gyalázatát,
140 2, 2| Meglehet. Elég erős vagy hozzá s gazember is elég nagy. Ezt
141 2, 2| fejem lábad porába gördül, s ott sem cserélnék véled,
142 2, 3| boldogtalan hazán az kormányoz, s csak az fizet egy hivatalért,
143 2, 3| gyönge fuvalom, mely a múlt s jövő csókjából ered. Csak
144 2, 3| édes minden, míg esdjük azt s a percig tartó csillagfutás
145 2, 3| Commodust, ezt mondja a világ s ezernyi küljel. Én nem mondom
146 2, 3| nyelt le már. Cleander, s tudod valóban, hogy e hír
147 2, 3| egy barátja volna a halál s ez egy barátja is elhagyja
148 2, 3| agg csernek odvas gyökerén s az egy lefoszla tőlem, egyik
149 2, 4| érzem erősnek újra magam, s az égi ír enyhíti kínomat.
150 2, 4| csalatkozott embertársiban s a pusztaságok zarándokaként
151 2, 4| egyedül ő vesz fel karjaiba s felejtjük az atyai házban
152 2, 4| szívében hordja az üdvöt, s másoktól nem lesi; vakít
153 2, 4| mardossa a páncélos keblet is, s e kígyót megölni, gyönge
154 2, 4| kajánság zord réme dühöng s üröm pohárrá változtatja
155 2, 4| tavaszát, nekem a tél maradt, s a tél előtt lesorvad a virág.
156 2, 4| vigasztalóm sehol se volt nekem, s visszarezegtek tompa kínjaim,
157 2, 4| visszarezegtek tompa kínjaim, s örültem, ha senki sem zavart.
158 2, 4| parancsa is.~AGG~Kegy parancsa s mi gyermeki vagyunk, egész
159 2, 4| vagyok. Szép egekbe lakott, s nem volt gondja e por föld
160 2, 4| AGG~Keresztények vagyunk s az álmos nép utálja a korán
161 2, 4| minden oly üres, mint szívem, s az egykoron reménybe oly
162 2, 4| semmim, mint szent istenem, s az, kit előbb megveték,
163 2, 4| termen, míg porokba dűl, s egy toronynak romja gyászosabb,
164 2, 4| mint kiállhat emberi kebel, s az ég elvette elmém világát;
165 2, 4| földről az Elyseumot elvivék. S e kárpótlás oly dicső volt.
166 3, 1| halál illatozik felétek, s ki sem megy beléjek, imádni
167 3, 1| ti jó jobbágyok vagytok. S ha pedig testvéretek meghal,
168 3, 1| üvöltöm füledbe vétkedet s a koldus anya előtt a porba
169 3, 1| Commodus, élted szebb korányán s a testvér eltávozott, mert
170 3, 1| a fergeteg fejed felett, s elhagyatva hasztalan fordulsz
171 3, 2| az. (Perennis jő.)~MARCIA~S te ihatsz, míg kint a nép
172 3, 2| megsebesíteték?~LUCILLA~S te kérdezheted ezt? Midőn
173 3, 2| segélyt kiálttam, körülnéztem s láttam, hogy a barátimnak
174 3, 2| melyek napommal elenyésztek. S oly sötéten mosolyga rám
175 3, 2| elkábít az őt környező fény s kit agyonnyom koronája súlya,
176 3, 2| Fadilla berohan.)~ARRIUS~Hah, s ti még vigadtok? Átkozott
177 3, 2| álnok barátokat! Térj meg! S az árva nép újra atyának
178 3, 2| vállatokon a tőle nyert palást, s így elhagyjátok őt, átkozott
179 3, 2| egymás után mind megfojtalak, s kiteszlek mutatványul az
180 3, 2| Ketten, Lucilla? Ketten! S ezért sápult el arcod? Héj,
181 3, 2| a zsarnok ékszere, a por s te, győzelembe dicsőülni
182 3, 2| Engedj néhány szót szólanom, s ez végszavam lesz. Te gyönge
183 3, 2| minden ölelést megfizetek, s a vásárlott leány-szerelem
184 3, 2| hideg, oly kéj nélküli. S hát én szeressem a világot,
185 3, 2| fészkeikből. De én azt nem hivém, s amint látom, meg is büntetéd
186 3, 2| ez büntetést érdemel! - S te szép Virginia, mert így
187 3, 2| villámjaitokat!~COMMODUS~S ha mégis történnék? Ha a
188 3, 2| trónod súlyát.~COMMODUS~S ha átkod puszta falak közt
189 3, 2| gyújtana kebled éjjelén, s ha akkor magadra hagynálak,
190 3, 2| volna. - Házunkba csúsztál, s az elhagyott bajnokon könyörültek
191 3, 2| tudák a kígyót tenyészni. - S mindezért lerontva Laresink
192 4, 1| nyugodtan várta Claudius s kitépte nyelvét a porba
193 4, 1| föld.~MÁSODIK GLADIÁTOR~S a nép nem volt megelégedve,
194 4, 1| GLADIÁTOR~A nép néma volt s aggódva Commodusra mereszté
195 4, 1| tigrist eresztének reája. S a tigris nem bír az oroszlán
196 4, 1| Commodus, mint secutor, s az elvérzett retiator ólomfegyverével
197 4, 1| reája.~HARMADIK GLADIÁTOR~S emlékeire mégis mindenütt
198 4, 1| akarja megzavartatni a fő s nyak egyezését.~ELSŐ GLADIÁTOR~
199 4, 1| hisz ő őre az igazságnak s így nincs alatta.~MÁSODIK
200 4, 1| igen megcsaltak az emberek, s oly sima képek volt! De
201 4, 1| nem fájdalom, hogy a rossz s a jó egy, ki érzéketlenné
202 4, 1| társaimat; ösmerlek, hydra, s te tudatlan eb vagy, nem
203 4, 1| meg! E próba oly nehéz. S oly lassan halad az idő,
204 4, 1| szégyeneld magad egy nő előtt s bocsáss meg Virginiának.
205 4, 1| A dologhoz csak.~JULIA~S te, Virginiám, oly néma
206 4, 1| kibocsájtja lelkét az égbe, s homályos tekintete rajta
207 4, 1| szegénynek kiége mindet érzete, s akkor kacaghat, midőn könnyezne
208 4, 1| szomorúnak az, ki boldogtalan? S mivel az mondja, hogy nem
209 4, 1| VIRGINIA~Anyám, drága jó anyám! S te, Commodus, szerelemre
210 4, 1| életben felénk mosolyg, s mely fáklya vészben, csillag
211 4, 1| megtörik, ő halni megy, s a bárd alatt csak tégedet
212 4, 1| történe. Utána, emberek! S annyi arany a díj, mennyit
213 4, 1| díj, mennyit nyom feje, s e vakmerőt daraboljátok
214 4, 1| vagyok. (Marciára mutat.) S ez itt a bőregér, mely kijátsza!!!!
215 4, 1| bőregér, mely kijátsza!!!! No, s még késtek, nem halljátok-e,
216 4, 1| Commodus mondta: Dörög az ég s a vak villáminak sújtni
217 4, 1| fel. A kő sír könnyeket, s ti emberek nem érzitek,
218 4, 1| Róma, véled sírba szállok! S egy mosollyal más létre
219 4, 1| nincs abban élet, nincs fiad s Róma emléke benne. Minden,
220 4, 1| Minden, minden kiége már. S ti nézhetitek, emberek,
221 4, 2| van. ~Pertinax elől fel s alá jár, Lucius komolyan
222 4, 2| jár, Lucius komolyan jön s némán egy kőre ül, olykor
223 4, 2| mátul boldogságtok leend, s minden megtérőnek kegyelmem!
224 4, 2| lenni azok, amik vagytok, s az égi béke száll szívetekre.
225 4, 2| nincs. Minden ember a magáé, s az Isten teremtményei az
226 4, 2| nem neki van reá joga, s ha ezt követitek, az emberiség
227 4, 2| emberiség emberi leend, s a jövő századok borzalmmal
228 4, 3| falak körömbe, néma csend! S bezárva én szívem tűz érztivel,
229 4, 3| melyek a hon oltárin égtenek, s a szent hazával is veszének
230 4, 3| szívemben; e szűbe fentvirulsz s ha majd az elvakult ember-nem
231 4, 3| felébredend hajnalra egykoron, s bosszút kiált a felkelő
232 4, 3| félelem, bilincs zöreje csak. S ha a rozsdás lakat lehull,
233 4, 3| lakat lehull, csörög a lánc, s kirohan a rabnép tömlöciből,
234 4, 3| megrázkódik az, reátok hull, s alatta porként összezúzva
235 4, 3| életünkben mult már lételünk, s a sír enyésztve öl, ha kiragadtatunk
236 4, 3| borzadunk, hogy semmik valánk, s attól remegjünk, hogy újra
237 4, 3| mint vélik az emberek. S vajh, mi dőrék lennének
238 4, 3| nyomna csókot homlokunkra. S e földi kínjaink csak vélünk
239 4, 3| csak vélünk vesznének el, s az erényes ember s a borzasztó
240 4, 3| vesznének el, s az erényes ember s a borzasztó szörnyeteg egy
241 4, 3| már a születés halálra? S akkor még sem borzadánk;
242 4, 3| testemet? Lelkem szabad, s az egekbe száll. És fájnak
243 4, 3| teljesülő reményt látok s nekem kívánatos az is. Nézd,
244 4, 3| repül romjából a lepke fel. S ti siratnátok, - gyöngeség!
245 4, 3| hogy irigyelve néze az ég s világ. És én újra éltem
246 4, 3| között oly dicsőre nőltek. S az agg geréb nyugodtan néze
247 4, 3| reményem csak szép álom vala, s szívem mégsem törött meg,
248 4, 3| mely e földön terjede szét s az emberek szívekbe önté
249 4, 3| hogy halni emlékezzenek s úgy halni, hogy élni még
250 4, 3| ember, néhány emberekért. S halálok oly mosolygó, nyugodt
251 4, 3| férfias dacom! Ezt látni, s halni menni, vajh, mi kín!~
252 4, 3| dicső hazát cserélek én csak s új honban is a régi Condianus
253 4, 3| jössz te is majd egykoron. S akkor, zavaratlanul bírjuk
254 4, 3| engemet? Kisújtva állok itt s oly elhagyott!~MAXIMUS~Még
255 4, 3| már tenszívetekben van. S ha azon órákat, melyeket
256 4, 4| csillagit, már nincs könnyem, s keservem annyi még! Nem
257 4, 4| megfogják.)~MATERNUS~Hah, s nekem egy nyomorult tőröm
258 4, 5| ki mindig rosszt jósolsz, s szép magadnak köszönd, hogy
259 4, 5| leszek az emberek között, s a nőbosszútól irtózzon mindki,
260 4, 5| nem fogod fel, úgy-e ezt, s nem is hiszed. Mert boldogtalan
261 4, 5| boldogtalan sosem valál s nem ismered a leléphetés
262 4, 5| Vedd mindenem, mim van, s ez a szánakozás könnye,
263 4, 5| fájdalomtól önhusát rágja majd s úgy könyörüljenek rajta
264 4, 5| zsinórral fojtom meg őt, s nem aranyossal? Megpróbáljuk.
265 4, 5| planéta se szárad el kedveért. S ő oly nyugodtan tartá nyakát
266 4, 5| most is nyakán az ékszer, s oly szelíd, oly keveset
267 4, 5| hogy megszenvedi magán, s azt hiszed, hogy megcsókolna,
268 4, 5| démon? Megfizette vétkeit? S ha egy jó meghal, megszabadult
269 4, 5| kinek sorsa halni nem adá s kivel él örök keserve is.~
270 Info | Gábor rendezte sajtó alá, s az általa szerkesztett Madách
271 Info | end jeles jövő időket, s a fiatal Madáchra jellemző
272 Info | női méltóságát megtartja s csókol, hogy öljön.~Szeretője.
273 Info | hálát érez Virginia iránt s nem tudja, mit köszönjön.
274 Info | semmi szent a nőbecsület, s haszon, ha ágyasa kérését
275 Info | származását felejtetni akarja s hatalmát éreztetni. Vadon
276 Info | szeretője. Uralkodásra vágyik s így mindég jószint magára
277 Info | sugár megé rejtezik a rény, s ha az lehull, csak akkor
278 Info | lehull, csak akkor lép elő.~S a hosszú, fáradalmas nap
279 Info | kívánjuk-e úgy az álmot. S mi az álom, egy földi enyészet,
280 Info | férgeidnek, hogy ki vagy, s a derék férgek nem bántanak
281 Info | mintha félnék tán nagy s dicső neved, de mert ily
282 Info | keményedik meg e kebel, s a bosszú nagy leend.~Pertinax:
283 Info | hitt, te szépen szólítál, s tudja Isten, mért, én érted
284 Info | te szörnyű vagy, nő! - S mond Marcia: Egy éltet rontott
285 Info | hogy olykor nyomort adok, s a jó jól esik. - Hisz én
286 Info | Sírsz! - sírtam én is, s kacagtál -~Akárhogy módosít -
287 Info | mindig echói is úgy fordítnak s bizonyítnak.~Tudom, nem
288 Info | Cleander megtagadja. -~Lucius s Maternus jó barátok, egymásban
289 Info | lepetnek meg egymás okossága s belátása által - s hogy
290 Info | okossága s belátása által - s hogy feketítik be egymást.~~
291 Info | mert pigmens had környezi s még jobban összehúzódik.~
|