Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|       méreg, nem jobb-e, ha véle örökre sírba száll, mintha megmérgez
 2   1,  2|         az ég maga. S e leányról örökre lemondjon a császár, mert
 3   1,  2|     magzatiknál, hol az erénnyel örökre múlt a megelégedés, hol
 4   1,  3|        csak egy a kép, mely él s örökre benne élni fog, ezt nem
 5   2,  2|         szavát; bezáródott-e már örökre annak a zsarnoki kebel?
 6   2,  3|       Átkozott hát a gonosztevő, örökre és visszavonhatlanul, kisújtva
 7   2,  4|         nem oltják el tüzét, míg örökre örvényekben lelik. És felkiálttam
 8   3,  2|        ne! Meghalni és enyészni, örökre elenyészni, iszonyú! Átok
 9   3,  2|     beszélsz valót!~CLEANDER~Úgy örökre verjenek meg Róma isteni,
10   4,  2|      élet, és abban zavartalanul örökre bírjuk egymást. Lucius,
11   4,  5|          a szánakozás könnye, ha örökre válunk, elválás helyett
12   4,  5| Virginiám, világ, én mindezektől örökre távozom. Virginiám, a rab