Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|          szerettem éltemet, mert mindenem csak egyedül e dőre pálya
 2   1,  3|     rableány volt üdvöm képzete, mindenem e rableányban leltem, mit
 3   1,  3|       ragadja el atyám: kincsem, mindenem ez s fénytermem a nagy természet
 4   4,  1|       újra zavaratlanul bírandom mindenem, mit szerelék. - De ah,
 5   4,  2|        szavamnak, Luciusom, édes mindenem.~LUCIUS~Te tréfálsz, te
 6   4,  3| gyermekimben, és üdvöm, reményem mindenem szemekben volt. Úgy őrztem
 7   4,  3|       hölgy, te néked adom által mindenem, vedd itt Virginiát kezemből,
 8   4,  4|         kincsemet néktek átadom, mindenem ez, őrzzétek őt, nékem halni
 9   4,  5|   szerettem egykor éltemet, mert mindenem ezen életben volt, de most
10   4,  5|    elutáltattad azt velem, midőn mindenem elköltözött a túlvilágra,
11   4,  5|         oly szegény vagyok. Vedd mindenem, mim van, s ez a szánakozás
12   4,  5|         Virginiám, leányom, édes mindenem! Azért rántottak-e fel a