Felvonás,  Jelenet

 1   1,  2|       gyermekségem maradéka ez, melyet vén tanítóim fejembe vertenek.~
 2   1,  2|         Szívedre száll az átok, melyet népedre hintél. Menekvést
 3   1,  3|       sorsa oly sajkában hever, melyet ezernyi szél moraja visz,
 4   2,  1|   vétkekkel a rénynek bimbaját, melyet az istenek mindenki szívébe
 5   2,  2|       mert magasan ül azon sas, melyet le akarok szúrni, és én
 6   2,  3|         el. De kis ár ez nekem, melyet meggyőződésemnek szentelék.~
 7   2,  4|       világít az igazság napja, melyet hátrálni zsarnoknak lehet,
 8   2,  4|  gyászosabb, mint a kis gunyhó, melyet a kor bedült.~LUCIUS~Sokat
 9   3,  2|      vezet; nem látjuk a léget, melyet beszívunk, de látja az,
10   4,  1|         Eltitkolám éltem tüzét, melyet az ég gyújta elménkbe. Óh,
11   4,  3|       Minő lenne azon nyugalom, melyet testvérünk a bárd alatt
12   4,  4| láthatom a nap jótékony fényét, melyet az Úr minden teremtményinek