Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|        Ő megszólíta hát, s oly édes volt e szó, mintha szívéből
 2   1,  1|     gall vitéz, neve Hilár, mi édes név ez, Bátya, ugyebár?
 3   1,  3|        viselve gyermekedre oly édes gondot, mint ezernyi szem,
 4   2,  2|  kegyetlen, éppen oly való. Ha édes lenne, átálmodnók egy rövid
 5   2,  3|     csókjából ered. Csak addig édes minden, míg esdjük azt s
 6   3,  1|    alól. Egy hosszú útról csak édes honunkba térünk vissza.
 7   3,  1|        dicső anyám! Kebled oly édes nyugvó helyet adott, hogy
 8   3,  2|   nekem, kezeidből kétszer oly édes lesz az. (Perennis jő.)~
 9   3,  2|       könyörültek szíveink, te édes szavakkal akarád a gyönge
10   4,  2|     higgy szavamnak, Luciusom, édes mindenem.~LUCIUS~Te tréfálsz,
11   4,  5| ráborulva)~Virginiám, leányom, édes mindenem! Azért rántottak-e