Felvonás, Jelenet
1 1, 1| anyám úgy esdte az eget, hogy adja az hamar néki vissza
2 1, 1| gyönge hölgy szavát, ha búsg, hogy szíve rajta megtörik, ne
3 1, 1| mint szokás. Három napja, hogy anyámmal Róma fényes utcáin
4 1, 1| Isméred Commodust?~VIRGINIA~Hogy ösmerném őt? Még gyermek
5 1, 1| magában)~Három napja éppen, hogy városunkban lappang, várva
6 1, 1| midőn te oly beteg valál, hogy lemondva máris élted, egész
7 1, 1| imádva az Orcus istenét, hogy meghagyva házunk reményét,
8 1, 1| atyánk rideg kezére, esküve, hogy holtig hű leszek.~CONDIANUS~
9 1, 1| COMMODUS (előlépve)~Polgár, hogy érted ezt? Rómát császárral
10 1, 1| észre sem vevénk.~LUCIUS~Hogy értem azt? Csak úgy, hogy
11 1, 1| Hogy értem azt? Csak úgy, hogy mentül több császárja lesz
12 1, 1| adták az istenek nekem, hogy hazámban hont találjak én,
13 1, 1| Óh, valld meg, Lucius, hogy szívemhez szoríthassalak;
14 1, 1| szoríthassalak; valld meg, hogy kettőt szeressek benned:
15 1, 1| te is, s így megcáfolom, hogy szavad hazug.~MATERNUS~Hogyan?
16 1, 1| csak azért nem teszed azt, hogy bizalmat nyerve többet ölhess
17 1, 1| de a keserv ömlengései, hogy pór, én neked hálálni nem
18 1, 2| meggyőződve arról Arrius, hogy beszéded tréfa csak, Uram,
19 1, 2| ajkain a halálban, te ígéréd, hogy Arriust hallgatni fogod,
20 1, 2| kiáltá, mert nem beszélte, hogy égi isten ő. De, szép Marciám,
21 1, 2| Marciám, remélhetjük-e, hogy többször eljössz udvarunk
22 1, 2| egészségéhez csak egy hibázik, hogy a gyönge galambot erős sasnak
23 1, 2| minőt képzelni nem tudtam, hogy ember ily érzetre képes
24 1, 2| ily érzetre képes lenne. Hogy képes lenne az égbe ragadva
25 1, 2| egy szó súgja szívemben, hogy több a rény, mint puszta
26 1, 2| kezedbe adtak egy hazát, hogy szolgája légy, a közjó rabja
27 1, 2| hallani, de mink, kik tudjuk, hogy életünkkel lételünk veszett.~
28 1, 2| gyanítani. Lucilla, mondd, hogy csalni vágysz, én megbocsátok.
29 1, 2| kialudni agyam rémeit, hogy gondolat nélkül ébredjek
30 1, 2| tevém. Már annyira ment, hogy visszalépni nem lehet. Óh,
31 1, 2| szavaltad volna el, csak kár, hogy már a boldog kor veszett,
32 1, 2| testvérem, én kívánom, hogy szód alapja szíved úgy legyen,
33 1, 2| enyémnek csak szerelme volt, s hogy súgja szíved legbensőbb
34 1, 2| szíved legbensőbb szavával, hogy bátyáddal mindig jól tevél. (
35 1, 2| gúnnyal)~Csak azt kívántam, hogy lerázzalak, most már nem
36 1, 2| LUCILLA~Ígérd előbb meg, hogy megbocsájtsz neki.~COMMODUS~
37 1, 2| védelmében; ő azt állítá, hogy durva, elvadult, én hogy
38 1, 2| hogy durva, elvadult, én hogy miként a sassal égbe tör,
39 1, 2| föld körén. Ő azt vitatta, hogy mi kár, hogy nő nem részesülhet
40 1, 2| azt vitatta, hogy mi kár, hogy nő nem részesülhet a trónnak
41 1, 2| lépj soha trónom elébe, hogy meg ne törjem bocsánatom
42 1, 2| COMMODUS~S a nép, ha zúgni fog, hogy császárja haramiává lőn,
43 1, 2| dolga van, nem gondol arra, hogy szabad lehet. Csinos igát
44 1, 2| fénytermeket nekik, és ne féljünk, hogy ellenünk kitör, csak olykor
45 1, 2| hízelgést s csontot annyit, hogy élhessék csak s leghűbb
46 1, 3| nyomorulttá. De én örülök, hogy bűnhődék, mert még nagyobb
47 1, 3| MATERNUS~És azt hiszed, hogy a legrosszabb meglepjen
48 1, 3| oka keservednek, öcsém, hogy a rab Maternus nem nyer
49 1, 3| sikerült. Nem képzelém, hogy ily esztelen is lehet még
50 2, 1| választottak, érezzék hát, hogy urok vagyon. Örülhet egy
51 2, 1| munkád jutalma, tudod, hogy nagy leend.~PERTINAX~Tudom,
52 2, 1| nagy leend.~PERTINAX~Tudom, hogy a nagy Commodus legcsekélyebb
53 2, 1| vétketek? Azt hiszitek, hogy nincsen szívetekben a rénynek
54 2, 1| előtt, mely onnan sugárzik, hogy ne lássatok szörnyű rémeket
55 2, 1| élni kárhozott, elfelejtné, hogy ember létezik. Ti rontottátok
56 2, 1| szavam által, de örülök, hogy kimondtam, mi szűmön feküdt.
57 2, 1| sírhatok!~ARRIUS~Ne hidd, hogy vétketek kevesb, kik érztek,
58 2, 1| vagyon, mondtam, ugyebár, hogy önvéred az, mely ledöntni
59 2, 1| felé)~Tovább, tovább, mi az hogy már pihentek? Vígan, urak,
60 2, 1| most jön eszembe, Claudius, hogy nékem tetszik ő, és kívánom,
61 2, 1| még a hamu között, tudom, hogy jól ítél. Te nem vagy gonosz,
62 2, 1| nyomorult tunikátokat purpurra, hogy fényben haljatok meg. (Kint
63 2, 1| bízta boldogságát, mindenét, hogy nyugton alhassék, míg te
64 2, 1| ég, zúzd össze a világot, hogy ily iszonyúk történnek dőrén,
65 2, 1| engemet?~LUCIUS~Marciám, ah! Hogy eltűnél.~MARCIA~Ő megőrült,
66 2, 2| bírhatom, mert úgy adá a sors, hogy az legyek. (Egy kődarabra
67 2, 2| istenek így összehoztanak, de hogy vagy, jó uram?~COMMODUS~
68 2, 2| zsoldosok, de ne hidd, Commodus, hogy nyugton bírod őt, édened
69 2, 2| hát az ember csak eget, hogy veszte keservet hozzon nékie?~
70 2, 2| páncélja nem oly erős, hogy rajta át ne hasson. S majd
71 2, 2| galambtokkal, és mondtam a sasnak, hogy repüljön, mert utána a nyíl
72 2, 3| éj volt tegnap, fenyítve, hogy a gonosztevőket elnyeli;
73 2, 3| midőn Maternus azt mondá, hogy ő maga fog fejére díszt
74 2, 3| tréfát üzesz. De mondd, hogy tréfálsz és megbocsájt atyád.
75 2, 3| Cleander, s tudod valóban, hogy e hír igaz? Óh, ne szólj,
76 2, 3| éljen nyomorok között, hogy egy barátja volna a halál
77 2, 3| agg szív súlyos éveket, hogy görbülve alattuk megtörjön
78 2, 4| nem lehet; nem tudják ők, hogy élet az égi parancs, hogy
79 2, 4| hogy élet az égi parancs, hogy embertárs az, kit leöltenek.
80 2, 4| embertárs az, kit leöltenek. Hogy szeretni teremtvék minden
81 2, 4| isteni parancs. Nem tudják, hogy nem holttetemrakás visz
82 2, 4| enyészet az. Nem tudják, hogy nem távol honokon, csatás
83 2, 4| tanyáznak, itt ember nem lehet? Hogy lenne ember lesülyedve így?
84 2, 4| volt, az még nem is tudá, hogy boldogtalan vagyok. Szép
85 2, 4| Miféle emberek vagytok tehát, hogy a föld alá bujtok? Nem elég
86 2, 4| hosszú földet, mint magatok, hogy abba sírt vésve leljetek
87 2, 4| szíveteket kebletekből, hogy ne legyetek nála jobbak,
88 2, 4| jól jövék; azt hallottam, hogy hitetekben enyhet talál
89 2, 4| könyörgöm keblemre, mely kiholt, hogy ott teremjen egynehány virág;
90 2, 4| vala; de nappal látszik, hogy sötét vagyon. Nincs semmim,
91 2, 4| mert oly jó dolgom volt, hogy nem láttam az imádság gyászos
92 3, 1| le mind. Nem halljátok, hogy átkozódnak?~KERESZTÉNYEK~
93 3, 1| Emberek! Lehúny a nap, hogy dicsőbb fénybe ragyoghasson
94 3, 1| Emberek, mit tett nektek, hogy meg akarjátok fojtani őt?
95 3, 1| apák! Azért keseregtek-e, hogy fiatok nyomorultan kileheli
96 3, 1| nyomorultan kileheli lelkét, hogy nőtök elraboltatott a fejedelemtől,
97 3, 1| jó anya, az ég üvölti, hogy szavad igaz. Jer hát velem
98 3, 1| édes nyugvó helyet adott, hogy homlokom a fergetegből hányt
99 3, 1| csak, intsd a cethalat, hogy kiszárad a tenger, én meg
100 3, 2| ugyebár szeretsz? Sajnálsz, hogy megsebesíteték?~LUCILLA~
101 3, 2| kérdezheted ezt? Midőn tudod, hogy éltem benned él!~COMMODUS~
102 3, 2| Mi bajod?~LUCILLA~Búsít, hogy szeretetemen bár egy percig
103 3, 2| jelent ez? Azt álmodám, hogy koronám nagyra nőlt, mint
104 3, 2| kiálttam, körülnéztem s láttam, hogy a barátimnak vélt alakok
105 3, 2| mutatványul az emberiség dacára, hogy emberek valátok. (Mind elsietnek.)~
106 3, 2| könyörület sincs szívedbe, hogy egy kegyes halálcsapást
107 3, 2| láttalak!~MARCIA~Alávaló! Hogy szépnek kelle lennem! (El.)~
108 3, 2| lennem! (El.)~ARRIUS~Látom, hogy itt felesleges vagyok! Nincs
109 3, 2| ki távol áll. Tudom én, hogy ők kegyetlenségidet rideg
110 3, 2| vele!~MATERNUS~Köszönöm, hogy tovább várni nem hagysz. (
111 3, 2| De jól van, megmutatom, hogy önállólag is dacolok az
112 3, 2| kell, ölnöm, vérengzenem, hogy holtommal ne enyésszen el
113 3, 2| Bocsáss meg, Isten, Hercules! Hogy egy por mer színed elé lépni.
114 3, 2| uram, hazudni bérszolgáid, hogy parancsodra tépetének ki
115 3, 2| gerlicém, te sírsz? Haragszol, hogy imádlak? Haragszik-e a nap,
116 3, 2| Adták volna az istenek, hogy nem ismertelek volna. -
117 4, 1| rohant az éhes oroszlán, hogy felállt hajaszála annak,
118 4, 1| porba dobva a szörnynek, hogy felhabzott a föld.~MÁSODIK
119 4, 1| nép; már pedig ez ritka, hogy a nép morogjon, ha mulatságára
120 4, 1| erősen a szörnynek lábát, hogy az nehezen tudta lerázni
121 4, 1| GLADIÁTOR~Jószívűségből adja, hogy annál bizonyosabban részesítse
122 4, 1| ezt a császár, mert félt, hogy meg találná látni, tette
123 4, 1| mit tevék. Csak azt tudom, hogy leestem az égből, és egy
124 4, 1| életem, meg kell mutatnom, hogy megérdemlé éltem, hogy élet
125 4, 1| hogy megérdemlé éltem, hogy élet legyen. De föl álarcommal,
126 4, 1| arc megett emberi érzet, hogy ember ne lássa létedet. -
127 4, 1| az emberek között?~LUCIUS~Hogy érted azt? Ha marhahúst
128 4, 1| vedd nekem is így elmémet, hogy ne fogjam fel kínom egészét,
129 4, 1| boldog vagyok. De, barátom, hogy hínak tégedet? Mi bú ért,
130 4, 1| hitetéd el az emberekkel, hogy a fájdalom nem fájdalom,
131 4, 1| a fájdalom nem fájdalom, hogy a rossz s a jó egy, ki érzéketlenné
132 4, 1| mint te engedő és ne féld, hogy az emberek gyávának fognak
133 4, 1| gyilkosát. De szörny! Így hogy nézhetek reád, hogy ölelhetsz
134 4, 1| Így hogy nézhetek reád, hogy ölelhetsz nővérrel mocskolt
135 4, 1| COMMODUS~Badar beszéd. Tudod, hogy szeretlek, visszaélsz vele.
136 4, 1| élte csillagit. Azt hittem, hogy elég erős leszek. Én gyenge
137 4, 1| megtörik! Csak vigyázz, bátyám, hogy végkínja le ne csapjon tégedet.
138 4, 1| tégedet. Nem azért szidlak, hogy éltem elvevéd, hogy beárulál,
139 4, 1| szidlak, hogy éltem elvevéd, hogy beárulál, fekete színekkel
140 4, 1| színekkel festve a zsarnoknak, hogy atyámnak fia helyett egy
141 4, 1| Vigyázz magadra, császár, hogy kínunkkal ne toldd magadét!
142 4, 1| bosszúért!~MARCIA~Commodus, hogy tetszik ez? Az istenekre,
143 4, 1| filozófus? Hej, látszik, hogy gyomrod tele. Hát nem tudod,
144 4, 1| boldogtalan? S mivel az mondja, hogy nem víg, ez hogy nem komoly,
145 4, 1| mondja, hogy nem víg, ez hogy nem komoly, tehát semminő
146 4, 1| Köszönöm néked, jó Hilár, hogy így megjutalmazod vendégszeretetünket,
147 4, 1| császár? Őtet ide nekem, hogy fojtsa meg őt a gyermekét
148 4, 1| késtek, nem halljátok-e, hogy Commodus mondta: Dörög az
149 4, 1| néktek, és nem hivétek, hogy üdvöm elveszett. (Egy koporsót
150 4, 1| Mondjátok meg Commodusnak, hogy láncival egyszersmind a
151 4, 1| nézhetitek, emberek, nézhetitek, hogy atyátok, pártfogótok, íly
152 4, 1| nyomják, nincs azokban élet, hogy felemelhesse azokat ellened,
153 4, 1| gyermek, öld meg atyádat, hogy örökölhess!~CLEANDER~Ismét!
154 4, 2| én igérem az istenekre, hogy célom mátul boldogságtok
155 4, 2| kínozzátok őt, ne mondják, hogy vak marhaként a düh vezérle
156 4, 2| állok, híveim sehol. Óh, hogy bíztam is beléjek? A zsarnok
157 4, 2| mi volt veszted oka? Az, hogy a legkisebb rész is magát
158 4, 2| akarsz csalni, de tudom, hogy Commodus Iphigeniája vagy.~ ~
159 4, 3| lenne, attól nem borzadunk, hogy semmik valánk, s attól remegjünk,
160 4, 3| valánk, s attól remegjünk, hogy újra semmivé leszünk? Nem
161 4, 3| enyészne! Ízlelve ez életet, hogy vesztét érzi csak. Mi dőre
162 4, 3| Commodus tevé, az átkozott eb, hogy nehezebben váljak el éltemtől!
163 4, 3| öcsém, és felteszed-e rólam, hogy tervedet elfogadom? Nem,
164 4, 3| alatt engede át nekünk? Hogy küldhetnénk imát az égbe,
165 4, 3| CONDIANUS~Hát azt hiszed talán, hogy félem a halált? Óh, ne hidd!
166 4, 3| kétségbe esne, ha hallaná, hogy meghaltál, a hóhérbárd alatt.
167 4, 3| meghaltál, a hóhérbárd alatt. Hogy állatként igába sebhedél
168 4, 3| jó, oly dicső gyermeket, hogy irigyelve néze az ég s világ.
169 4, 3| embereket, élteket úgy élni, hogy halni emlékezzenek s úgy
170 4, 3| emlékezzenek s úgy halni, hogy élni még reményeljenek.
171 4, 3| fényben. Ő taníta arra, hogy testvérek az emberek, egy
172 4, 3| engesztelésül; nem hiendik, hogy barmokká alacsonyulhat az
173 4, 3| MAXIMUS~És te, jó Virginiám, hogy vagy te, édesem?~VIRGINIA~
174 4, 3| tudok.~MARCIA~Az tudja csak, hogy segítni mily kötelesség,
175 4, 4| Hogyha az ég oly magosan áll, hogy oda a por bosszúimája nem
176 4, 4| embertársaim, imádjátok az Istent, hogy könyrüljön az e boldogtalanon,
177 4, 4| atyánk, ki el nem hagysz, hogy elvevéd szemem világát.
178 4, 4| róvni bűnöket? - Hallottam, hogy ti, könyrülő jó emberek
179 4, 4| tudnunk, ehhez eleget tudunk, hogy szerencsétlen ember vagy.
180 4, 4| tőröm sincs. Virginiám, hogy könyörüljek rajtad? A föld
181 4, 5| vérében szeretnék gázolni, hogy felfrecsegne veleje az égre,
182 4, 5| felfrecsegne veleje az égre, hogy íly nyughatatlan. De semmi,
183 4, 5| s szép magadnak köszönd, hogy érte nem lakolsz. Mi felséges
184 4, 5| szeretném tudni, halljátok-e, hogy ki nagyobb közöttünk, te-e,
185 4, 5| nagyobb.~COMMODUS~Átkozott, hogy valaki császárjánál nagyobb.
186 4, 5| különbség. Óh, vak emberi szem, hogy ezt régen észre nem vevéd;
187 4, 5| vagy már ennyire ment, hogy a császár adót vet ki azért,
188 4, 5| császár adót vet ki azért, hogy a fejedelemből komédiás
189 4, 5| készíti)~Készítem, zsarnok, hogy hűtse meg végkép tüzed.
190 4, 5| lenni, tudjátok istenim, hogy meg kell lenni, én csak
191 4, 5| MARCIA~Reménylem én is, hogy már igen kevés kérésedet
192 4, 5| hatalmad, megszégyenítlek, hogy pirulj egy gyönge nő előtt,
193 4, 5| társok azok nálad nekem, hogy sziszegések nem kellemesb,
194 4, 5| MATERNUS~Ah Virginiám, érzem, hogy végszer láttalak. (A félig
195 4, 5| nekem kell leginkább tudnom, hogy minden szem lepercegett,
196 4, 5| oly keveset nagyravágyó, hogy megszenvedi magán, s azt
197 4, 5| megszenvedi magán, s azt hiszed, hogy megcsókolna, ha odamennél
198 4, 5| Vezessetek hozzá, jól tudom én, hogy itt van ő. Ne zsaroljatok,
199 4, 5| rántottak-e fel a halálból, hogy másodszor is érzzem a halált?
200 4, 5| teremben mindki oly büszke, hogy szólni a világért se tud.~
201 Info | hidegen hal meg, szánva, hogy többet nem vétett.~Marcia.
202 Info | méltóságát megtartja s csókol, hogy öljön.~Szeretője. Hogy figyelmet
203 Info | hogy öljön.~Szeretője. Hogy figyelmet kerüljön, korhelyt
204 Info | Commodus testvére magyarázza, hogy semmi szent a nőbecsület,
205 Info | jó fiú, most férgeidnek, hogy ki vagy, s a derék férgek
206 Info | szemem előtt.~Marcia: Ah, hogy oly soká kell néznem a borzalmat
207 Info | büntetést esdek az istenektől, hogy nyugodt lehessek újra.~Cleander:
208 Info | azért tetteti így magát, hogy fájdalmát ne nevessék.~Hah,
209 Info | botor emberek remélkednek, hogy olykor nyomort adok, s a
210 Info | filisztervilágból, örülnek, hogy van ember, ki oly exagerált
211 Info | testvére.~Hatalmas vagy erény, hogy a rossz is erényes akar
212 Info | egymást akarják csalni, hogy ravaszkodnak, hogy nem hisznek
213 Info | csalni, hogy ravaszkodnak, hogy nem hisznek egymásnak, hogy
214 Info | hogy nem hisznek egymásnak, hogy lepetnek meg egymás okossága
215 Info | okossága s belátása által - s hogy feketítik be egymást.~~Jelenetek~
216 Info | rabolja. (Marcia)~Mi gondunk, hogy hernyóból lett a lepke,
|