Felvonás,  Jelenet

 1   1,  1|        egymást keblem éjjelén, s mindenütt Commodus, s Hilár a kép,
 2   2,  1|          Bezárkózol, őrök állnak mindenütt körödben, elbújhatsz-e önérzeted
 3   2,  2|    felett. Ő volt az isten, mely mindenütt él, hol semmi más, mint
 4   2,  2|      erősb ügye győzni, a gyenge mindenütt csak eltiport, a fondor
 5   4,  1|      GLADIÁTOR~S emlékeire mégis mindenütt Herculest irat, úgy nevezteti
 6   4,  1| termekben, hatalmas urak között. Mindenütt kitaszítának, mint az ebet.
 7   4,  2|        elmúlt, most vér van csak mindenütt. Te Marciám valál, most
 8   4,  2|       utcákat, a halál lehelltét mindenütt, a fejérlő koponyákat vedd
 9   4,  3|           mint ti szeretitek. És mindenütt áldás követte őt a népek
10   4,  5|     napon, lakomán, szerelemben, mindenütt.~COMMODUS~Ej, szép leányka,