Felvonás,  Jelenet

 1   1,  3|     hajtja a sors kerekét honok felett, s ez ember oly halandó,
 2   1,  3|     világ nem így ítélt tetteim felett, nem így a nő, melynek hűséget
 3   1,  3|  esküvék, nem így ítélt tetteim felett, mert a világ oly kemény,
 4   2,  2|  vetének kockát szent templomok felett. És nem hívém többé az isteneket,
 5   2,  2|     viharos éjeken törött hajón felett. Ő volt az isten, mely mindenütt
 6   2,  2|         fondor ér célt vér utak felett. Virginiám, megígérem neked,
 7   2,  2|   kezébe tartja, maga a törvény felett vagyon, s nem köti a törvény
 8   2,  4|     fényes körében hazák sírjok felett ízlelni a bűn szerezte kéjeket.~
 9   3,  1|    midőn üvölt a fergeteg fejed felett, s elhagyatva hasztalan
10   4,  3| csillagit, üvöltni, a hon sírja felett, csúf zsarnokának átkait.