Felvonás,  Jelenet

1   1,  3|        oly sajkában hever, melyet ezernyi szél moraja visz, egy szirtről
2   1,  3|          e bús világ között. Csak ezernyi vészvihar tehette azzá,
3   1,  3| gyermekedre oly édes gondot, mint ezernyi szem, te szívet adtál, elmét
4   2,  1|           Commodus, leszáll tiéd. Ezernyi szív várja tőlem parancsait
5   2,  1|   lefosztom őtet, nem véd előttem ezernyi őrsereg. - Látlak, látlak,
6   2,  3|   Commodust, ezt mondja a világ s ezernyi küljel. Én nem mondom ezt.~
7   2,  4|         az égnek üdve van, holott ezernyi fény virraszta termet, melyben
8   3,  2|    imádlak? Haragszik-e a nap, ha ezernyi virág tőle nyer életet? -
9   4,  2|        többé terveket, nem szíved ezernyi cselszövényt, te oly nyugodtan