Felvonás,  Jelenet

1   1,  1| megszólíta hát, s oly édes volt e szó, mintha szívéből nőlt volna
2   1,  2|          COMMODUS~Ez meglepett, e szó nehéz vala, de való, való,
3   1,  2|        tekintetek előtt, mert egy szó súgja szívemben, hogy több
4   1,  3|          életemnek hálaérzetem. E szó, "Atyám", erősítse szívem
5   2,  1|          szólni majd, és nem jöve szó számból még soha, mely azonnal
6   3,  1|         veled. Most tenni kell, a szó csak dőre hang, és elrepül,
7   4,  5|         hisz, mi az átok? Az átok szó, és a szó elrepül. - Oly
8   4,  5|           átok? Az átok szó, és a szó elrepül. - Oly gyönge vagyok,