Felvonás,  Jelenet

1   1,  1|   miért vagy oly komoly, nem száll a mosoly kedves ajkaidra.
2   1,  1| jobb-e, ha véle örökre sírba száll, mintha megmérgez más szívet
3   1,  2|  majd egy éltet is. Szívedre száll az átok, melyet népedre
4   2,  1|      nép szemében Commodusra száll, de néktek is jő majd végnapotok,
5   2,  1|    szent imát üvölt. Fejedre száll ez, asszony, néked is, és
6   2,  4|      pornak élte, és magasra száll. Ott, hol nem tépi már a
7   4,  2|  amik vagytok, s az égi béke száll szívetekre. Ne kívánjatok
8   4,  3|   Lelkem szabad, s az egekbe száll. És fájnak a bilincs helyei,