Felvonás,  Jelenet

1   1,  2|  színekbe fénylő ékidet, csak a remény rövidíti hosszú perceim,
2   1,  3| csaljátok meg, istenek, e szent remény sugallatát, ne játsszátok
3   2,  1|      maradtam vigasztaló segély remény hián, kisújtva a vadak martalékokul,
4   2,  3|      istenek vezérljenek tehát, remény a csillag, mely minket vezet,
5   2,  3|     Pompeius, Arrius el.) Igen, remény a csillag, mely annál inkább
6   2,  3|  sugárzik, mentül borúsb egünk; remény az élet, és nélküle enyészet
7   2,  4|        de megmaradt szívemben a remény, meglátni őket, kikért szívem
8   4,  3|         közül, és veszve minden remény a viszontlátra, akkor, akkor