Felvonás, Jelenet
1 1, 1| bocsássák meg házam Láresi, én a hazának hoztam áldozatot.~
2 1, 1| tódult irigyelve rá? Mióta én a szelíd görög honba, imádva
3 1, 1| és nem tudom hogyan jött, én kétszer mentem arra aznap,
4 1, 1| erénynek útja lesz. És ekkor én keblemhez szorítottalak,
5 1, 1| fordulok még feléd. Óh! Én nyomorú, én! Úgyis sokkal
6 1, 1| még feléd. Óh! Én nyomorú, én! Úgyis sokkal tartozom neked,
7 1, 1| szülhete! (Eszmélve.) Hah, de én is rab vagyok csak itt,
8 1, 1| hogy hazámban hont találjak én, ha nincs szívemnek semmije
9 1, 1| LUCIUS (súgva)~Maternus, én elismertelek, kezet nekem,
10 1, 1| kezet nekem, és szívet én adok. Bár aranyszövetek
11 1, 1| Beteljesült, amitől remegtem én.~PERTINAX (a szenátus nevében)~
12 1, 1| VIRGINIA (Commodus lábainál)~Én esdek érte, mindenre, mi
13 1, 1| boldogítni őt. Nem esdek én Commodustól, mit is? Commodus
14 1, 1| mit is? Commodus nagy, én csekély vagyok, de esdem
15 1, 1| alkoták, de mit is köszönjem én meg, nemes hölgy, tettedet.
16 1, 1| a téli fagy előtt, csak én leendek, ki erősen áll megkeményült
17 1, 1| keserv ömlengései, hogy pór, én neked hálálni nem tudok.
18 1, 1| szánom őt.~CONDIANUS~És én a rabban a honfit tisztelem.~ ~
19 1, 2| mint a hon java.~CLAUDIUS~Én is ezt felelem csak, Uram,
20 1, 2| nehéz vala, de való, való, én nagyban vétkezék.~LUCILLA (
21 1, 2| úgy Rómával érted érzek én.~COMMODUS~Dicsőn beszélsz,
22 1, 2| hozasz.~ARRIUS~Fölséges úr, én nem értelek.~COMMODUS~Emlékezz
23 1, 2| fölvirágozik. Nem kérdem én a császártól, jól tettem-e.
24 1, 2| De ládd, legyen türelmed én velem, még nem szokott a
25 1, 2| üdvétől? És úgy van, úgy van, én őt nem bírhatom.~LUCILLA~
26 1, 2| szilárdul megvetik bilincseit. Én ismerem őket, és ilyes embereket
27 1, 2| nem küzdöm vélek, nem, én félem őket. És ily embert
28 1, 2| ilyenek mindkét sógorim. Én utálom őket, mert minden
29 1, 2| mondd, hogy csalni vágysz, én megbocsátok. De ha ez való,
30 1, 2| visszalépni nem lehet. Óh, Róma, én öcsémmel gyászolandlak,
31 1, 2| hát, mitől remegtem én. Hasztalan üvöltnék e teremben
32 1, 2| kajánság büszke rémalakja. Jó, én megyek, ne hallja szóm,
33 1, 2| Az ég veled, testvérem, én kívánom, hogy szód alapja
34 1, 2| állítá, hogy durva, elvadult, én hogy miként a sassal égbe
35 1, 2| Tudod, kiről már szóltam én neked.~PERENNIS~Fölséges
36 1, 3| löki el az undok igába; és én egy ember tettem volna ezt?~
37 1, 3| Bilincszörej között láttam én elvirulni a rény, a kellem
38 1, 3| kacaghatá e föld ítéletét. De én itt maradtam, és emléke
39 1, 3| maradt, s ti vagytok ők, én átkozott atyátok; ím térdein
40 1, 3| dícsérteset magában nem talál. Én rab születtem és addig az
41 1, 3| megáldjon érte.~CLEANDER~Én elfogadom, atyám, szíved
42 1, 3| éltet tesz nyomorulttá. De én örülök, hogy bűnhődék, mert
43 1, 3| kegyajánlatát. De ez így nem lehet, én is felosztom véled nehéz
44 1, 3| testvéremet így látni nem bírom. Én sajnállak tégedet, s sajnálatom
45 1, 3| neked örömet sugárzanak, én láncimban oly boldog nem
46 1, 3| félelmesek vagytok nekem, én is néktek az leszek. Nem
47 2, 1| nézzetek a halál elébe, mint én tettem azt. Commodus, méz
48 2, 1| megvetettenek. (Kifelé).~CLAUDIUS~Én csak hallgatva némán sírhatok!~
49 2, 1| COMMODUS~Vezess tehát el, én nyugodni megyek. Hah, átkozott
50 2, 1| ajtaját. Ha jól sikerül, én vagyok a hős. Igen, igen,
51 2, 1| Jupiter látja szívemet, én tettem, mit tehettem, most
52 2, 1| kívánok, könyörgő, menni én; ki tiltja meg ezt nekem?
53 2, 1| ki tiltja meg ezt nekem? Én tisztelem a jó fejedelmet,
54 2, 1| fel csillagid közé; mert én őtet már nem védhetem. (
55 2, 1| eltűnél.~MARCIA~Ő megőrült, és én magam maradtam vigasztaló
56 2, 1| látlak, mosolyogsz reám, én tenni kész vagyok. (El.)~ ~
57 2, 2| kiége minden érzetem, és én benne boldog valék. Megláttam
58 2, 2| könnyt hullajtva térdepeltem én, s imám Virginia vala, ki
59 2, 2| a mindenség és szolgain én őt sose bírhatom, mert úgy
60 2, 2| órába tégedet?~PERENNIS~Én Virginiáért jövék, s az
61 2, 2| annak a zsarnoki kebel? Én gyönge hölgy vagyok, tenni
62 2, 2| sorsa; de mit beszélek, rab én? Mert atyám is igába görbede
63 2, 2| melyet le akarok szúrni, és én pedig oly porkicsiny vagyok.~
64 2, 2| és ez sötétben eltemetve én.~CONDIANUS~Nem jössz be
65 2, 2| Együtt el.)~MATERNUS~S én nem mozdulhatok helyemről,
66 2, 2| ki fekszik itt?~MATERNUS~Én.~PERENNIS~Úgy-e, jó madár,
67 2, 2| vagyok, a vád hazug, nem én, becsületemre.~PERENNIS~
68 2, 3| így nem maradhat.~ARRIUS~Én kimondtam, mi szívemen vala;
69 2, 3| érzi a szent ügy egészét. Én kimondtam, mi szívemen vala,
70 2, 3| az egész világ.~PERTINAX~Én mint atyád, kérem és kívánom,
71 2, 3| kívánom, szólj mindent, én készen vagyok hallani, bár
72 2, 3| világ s ezernyi küljel. Én nem mondom ezt.~PERTINAX~
73 2, 4| élet keblem érzetén, és én az éltet úgy szerettem benne;
74 2, 4| előtt lesorvad a virág. Én egyedül álltam kisújtva
75 2, 4| malasztja szállt le hozzám, és én remélni megtanultam egy
76 2, 4| talál minden tört kebel, én írt könyörgöm keblemre,
77 2, 4| teremjen egynehány virág; én hinni fogom istenteket,
78 2, 4| sötét, nehéz sötét vagyon. Én elveszejttem mindent e világon,
79 3, 1| lesz semmi, semmi, mondom. Én ölöm meg őt. Emberek, mit
80 3, 1| asszony gyermekét keresi, én anyámat, gyermeke leszek, -
81 3, 1| hogy kiszárad a tenger, én meg nem fúlok, próbáltan
82 3, 1| Isten, el elmém világát, - én nem tudom, mitévő legyek? (
83 3, 2| nagyra nőlt, mint egy világ, én pedig gyönge ember maradtam,
84 3, 2| rám atyám vérszelleme, és én felébredék. Oly komolyan,
85 3, 2| kívánja hát a nép? Szörnyű! Én meghalok, meghalok és nincsen
86 3, 2| meghalok és nincsen segéd. Én rossz valék, igen rossz,
87 3, 2| a népet? Jő már! Megöl, én meghalok, - segély! segély!~
88 3, 2| COMMODUS~Maradj, Fadilla! Lásd, én neked oly sokkal tartozom.
89 3, 2| bátran várom a halált. Hazám, én osztom sírodat; dicső e
90 3, 2| az, ki távol áll. Tudom én, hogy ők kegyetlenségidet
91 3, 2| gyáva kényúr, megtörik! De én ezért túl nem számolok.~
92 3, 2| éleszt egyetlen könny se. Én semmivel se tartozom a világnak,
93 3, 2| oly kéj nélküli. S hát én szeressem a világot, mely
94 3, 2| a világot, mely utál és én szeressek, ha mindki gyűlöl?
95 3, 2| mind! Egész világ esküdjön, én kacaglak! (Zaj.) Mi ez?
96 3, 2| és csörgesse láncait, míg én trónomról lenézek és kacagom,
97 3, 2| polgárok fészkeikből. De én azt nem hivém, s amint látom,
98 3, 2| lábaidnál? Ne remegj, leányka, én védelek!~CONDIANUS~Óh, Virginiám!
99 3, 2| meghalnom kétszeres halál! Én kész vagyok arra - nékem
100 3, 2| között!~VIRGINIA~Óh, bátya, én erős vagyok! Találtam a
101 4, 1| érzet - vegyetek be társnak. Én Commodussal vívni akarok -
102 4, 1| könyörüljetek rajtam, szegényen - én nem kívánok semmi díjt,
103 4, 1| LUCIUS~Ah, emberek, lássátok, én kerestem könyörületet a
104 4, 1| mint az ebet. Kilöktek, én könyörületet sehol sem lelek.
105 4, 1| ELSŐ GLADIÁTOR~Szegény, én szánom őt. Hagyjuk vívni,
106 4, 1| ólomfegyverével?~LUCIUS~Én vívni fogok. Óh, üdv, óh,
107 4, 1| vétek kacagott trónján, és én, én nem tudom, mit tevék.
108 4, 1| kacagott trónján, és én, én nem tudom, mit tevék. Csak
109 4, 1| fogjam fel kínom egészét, és én boldog vagyok. De, barátom,
110 4, 1| vagyok, mondod? Csalódol, én ellenséged vagyok, igen,
111 4, 1| nézz oda, öl tekintete. Én is egykor ránéztem és nézte
112 4, 1| hogy elég erős leszek. Én gyenge hölgy, magamban oly
113 4, 1| mely megbocsátja ezt nekem? Én magamnak megbocsájtni nem
114 4, 1| VIRGINIA~Anyám! Isten, - és én meghalok, ki sem leszen
115 4, 1| anyám! Ő árva lész, mert én meghalok. Ah, Commodus,
116 4, 1| meghalok. Ah, Commodus, nézd, én könyörgöm éltemért, mert
117 4, 1| De poklot nem reméltem én. - Hol a császár? Őtet ide
118 4, 1| Julia elvitetik.) Hah, én nekem szól, és szívem feldobog,
119 4, 1| ne faljatok fel! Fattyuk, én az állatok királya vagyok. (
120 4, 2| szívem nem volt elromolva. Én akartam boldogítni Rómát,
121 4, 2| büntessétek meg azt, és én igérem az istenekre, hogy
122 4, 2| hazának, és mégis testvérem, én őt így el nem ítélhetem. -
123 4, 2| lesz, igaz lesz bosszúd. Én is szenvedni láttalak, és
124 4, 2| állom, oly rémes a setét, és én meghaljak, hah! Még magammal
125 4, 2| kell.~CLEANDER~Lehet tehát? Én meghalok! Reményim, éltem,
126 4, 2| most vérzzen a zsarnok. Én feláldozám nektek testvéremet,
127 4, 2| láttad először a napvilágot; én véled többé semmit sem akarok.
128 4, 2| boldog vagy a semmiben, én önérzetem sugallati között. (
129 4, 2| ily elsötétült! Lucius, én Marciád vagyok, nem ismérsz?~
130 4, 2| ne taszíts el magadtól. Én szeretlek, szeretlek most
131 4, 2| tud, élte minden erejével. Én az erőszak áldozatja lettem,
132 4, 2| egy kemény sors áldozatja én, de van még egy élet, és
133 4, 2| megcsaltál engemet.~MARCIA~Én szeretlek, mindég, örökké
134 4, 3| körömbe, néma csend! S bezárva én szívem tűz érztivel, melyek
135 4, 3| hon sírokban és átéltem én! Átéltem kisírni éltem csillagit,
136 4, 3| eszközlé ki nekem. Bátyám, én egy kéréssel jövék, és ne
137 4, 3| néked szentelem.~MAXIMUS~Ím, én ismeretlenül jöttem beburkolva
138 4, 3| beburkolva át az őröknél. Én maradok, te menj, az istenekre!
139 4, 3| szabadítsd meg magadat, én érted meghalok.~CONDIANUS~
140 4, 3| engem mondanak bűnösnek, én halok meg. Te élj! Néked
141 4, 3| oly kevés napod derül, már én izlelém e földi örömöket,
142 4, 3| Bátyám! Gondold meg, hogyha én hon lettem volna, nem tettem
143 4, 3| kínaimnak véget vetni? De nem, én nem remegem azokat. Én bátran
144 4, 3| én nem remegem azokat. Én bátran elveszem, jőjön bármi
145 4, 3| borzasztó, mint az előkészület. Én csak a halálban is egy teljesülő
146 4, 3| siratnátok, - gyöngeség! Én erős vagyok és maradok.
147 4, 3| MAXIMUS~Te maradsz? És én átéljelek? Nem, bátyám,
148 4, 3| átéljelek? Nem, bátyám, én véled meghalok! (Julia bejő.)~
149 4, 3| irigyelve néze az ég s világ. És én újra éltem gyermekimben,
150 4, 3| JULIA~Nem, gyermekim, hisz én erős vagyok. De lássátok,
151 4, 3| nyugodt lesz, mint övé volt. Én hiszem tanításait, és szívetekbe
152 4, 3| hálaérzetim a tett helyett. Mást én most nem tudok.~MARCIA~Az
153 4, 3| kergetett.~VIRGINIA~De már én mind elfeledtem, mit szenvedék,
154 4, 3| CONDIANUS~Értem jövétek? Jó, én készen állok. Anyám, Isten
155 4, 3| leend. Te jó, dicső anya, én szólni nem tudok, Marcia,
156 4, 3| sírj, dicső hazát cserélek én csak s új honban is a régi
157 4, 4| előttetek, őrzzétek őt, én legnagyobb kincsemet néktek
158 4, 4| túlvilág. Szólj!~MATERNUS~Én egy gyáva valék, ki elég
159 4, 4| nevelt keblében a népről, én beléje bíztam, becsületébe,
160 4, 5| nevettek jó hasonlításomon? Én a császár vagyok. (Mind
161 4, 5| közöttünk, te-e, Nigricius, vagy én? Mérkőzzünk. Te légy a bíró,
162 4, 5| istenim, hogy meg kell lenni, én csak hatalmatok műszere
163 4, 5| Szolga jő.)~MARCIA~Reménylem én is, hogy már igen kevés
164 4, 5| VIRGINIA~Nékem honom a sír, én dacolok néked, zsarnok,
165 4, 5| dacolok néked, zsarnok, én meg is vetem hatalmad, megszégyenítlek,
166 4, 5| véget vethetek éltemnek. És én nyugodtan meghalok, mert
167 4, 5| nyugodtan meghalok, mert én csak hon megyek, míg néked
168 4, 5| néked az csak borzalom. Én is szerettem egykor éltemet,
169 4, 5| őket nem zavarhatod, azóta én se tartom a halált oly szörnyűnek,
170 4, 5| Istenem veled. Nincs hálám, én oly szegény vagyok. Vedd
171 4, 5| Köszönöm, leányka, szívedet. Én érte szívet nem adhatok,
172 4, 5| szeretni, áldni foglak én. (Virginia egy koporsón
173 4, 5| semmi. Ő holt egészen és még én élek.~MARCIA~Néked is, te
174 4, 5| Commodus borából ivál. Csak én vagyok, kinek sorsa halni
175 4, 5| semmiségnek. Virginiám, világ, én mindezektől örökre távozom.
176 4, 5| vagytok a viszontlátba, én boldog lehetek a reményben.~
177 4, 5| ezen világban, megbocsájta. Én is megbocsájtok hát a szép
178 4, 5| jő)~Meghalt a zsarnok és én újra bírom leányomat! Kinyílt
179 4, 5| mondják, a szabadság napja. Én nem láthatok, mert kisírtam
180 4, 5| kisírtam szemem világát. Én bírandom jó leányomat.~MARCIA~
181 4, 5| Vezessetek hozzá, jól tudom én, hogy itt van ő. Ne zsaroljatok,
182 Info | sértett önzése szörnyű. Ez az én hálám, - szólt áldozatainak.
183 Info | levetkőzni minden nő érzetet. Én borzadok magamtól, de csak
184 Info | kígyó súgta fülébe. - Csak én vagyok a bűnös, én nyomorú. -
185 Info | Csak én vagyok a bűnös, én nyomorú. - Óh, fiam, nem
186 Info | újra.~Cleander: Nem, nem, én nem maradhatok. Rosszul
187 Info | szólítál, s tudja Isten, mért, én érted meghalnék.~Ha úgy
188 Info | Marcia: Egy éltet rontott el, én nem leszek tiéd, nem érdemellek,
189 Info | bár bűntelen.~Cleander: Én ugyan nem hiszek Istent,
190 Info | s a jó jól esik. - Hisz én nem akarok jót senkitől.
191 Info | általa.~Sírsz! - sírtam én is, s kacagtál -~Akárhogy
192 Info | Tudom, nem könyörülsz, én sem tettem soha.~Lucillának
193 Info | mondtad, vesszen a nép, csak én nyerjek nevet.~Mikor egymást
|